Az igazi öröm az, amit megoszthatsz - Miért jobb valakivel együtt utazni, mint egyedül?

Hanka és Róna egy életreszóló barátságot kötött Ázsiában tett közös utazásuk során. Történetük azért izgalmas, mert alig ismerték egymást, csupán kollégák voltak. Hasonló gondolataik az utazásról összehozták őket, és kilenc hetes utat tettek meg közösen, érintve Kambodzsát, Thaiföldet és Vietnámot. Már sokat írtunk arról, hogy egyedül utazni hatalmas önismereti túra. Hankáéknak szerencséjük volt és megtalálták egymásban a tökéletes utazó partnert. Olvassátok el Hankával készített interjúnkat, aztán nincs más hátra, mint végiggondolni van-e olyan ismerősötök, akivel megosztanátok egy életreszóló élményt!

Hogyan kezdődött a nagy kaland, miért döntöttél úgy, hogy Ázsiába utazol a barátnőddel?

2014 szeptemberében jött az ötlet, hogy valahova messzire el kellene utazni. A munkám szerencsére ezt lehetővé tette, így nem volt akadály. Minden hétvégét más-más országban töltök, okarinákat árulok különböző vásárokban. Ez egy fúvós hangszer, legjobban a furulyához hasonlít. A vásári szezon áprilistól decemberig tart, a januártól áprilisig terjedő időszak holtidő igazából, ha van is pár vásár, nem érdemes itthon maradni miattuk.

Rájöttem, hogy igazából költséghatékony megoldás elutazni Ázsiába, ahol az élet maga nagyon olcsó, a legnagyobb kiadás a repülőjegy. Jobban belegondolva ez a kettő kiegyenlíti egymást, ha az ember elég sok ideig tartózkodik kinn. Ez az egész addig csak egy gondolat volt, míg le nem ültem beszélgetni Rónával, aki ugyancsak vásározik. Bár én eredetileg Indiát képzeltem el úticélnak, Róna Thaiföldre készült utazni. Úgy döntöttem vele tartok, rengeteget beszélgettünk és arra jutottunk, ha nem akarunk a harminc napos vízum meghosszabbításával vacakolni, akkor érdemes átlépni a határt és tovább is menni.

utazás

Nem könnyű egy olyan embert találni, akivel el tudsz tölteni kilenc hetet. Ráadásul Ti alig ismertétek még akkor egymást. Hogy maradtatok végig együtt az utazás során?

Az volt az alapvető megállapodásunk, hogy együtt elindulunk, van két repülőjegyünk ugyanarra a gépre, de ha bármelyikünknek bármilyen hasfájása van, megtetszik neki egy társaság, nem akar a másikkal menni, akkor harag nélkül otthagyhatja a másikat. Nem azért megyünk, hogy együtt legyünk, hanem mert most épp hasonló gondolataink vannak erről az útról, és majd meglátjuk hogyan tudunk együttműködni. Na, hát ebből az lett, hogy kilenc hétig utaztunk, és ebből csak négy napot nem töltöttünk együtt. Két napot egy kint megismert fiúval töltöttem, a másik két nap alatt pedig egyedül megmásztam egy hegycsúcsot Vietnámban. Elképesztő élmény volt, nagyon büszke voltam magamra.

Egyszer sem fordult meg a fejedben, hogy egyedül kellene tovább menned?

Nem… Annyira jó volt együtt lenni. Ezt azért nem úgy kell elképzelni, hogy a nap huszonnégy órájában egymásra voltunk utalva. Simán előfordult, hogy én a buszon valaki más mellé ültem le, és kezdtem el beszélgetni a helyiekkel, de tudtam, hogy Róna is ott van a buszon. Ez valahol megnyugtató volt és biztonságot is adott. Nem zavartattuk magunkat, ha nekem zenét támadt kedvem hallgatni, hát fogtam magam és feltettem a fejhallgatót.

Az első két hétben kiderült, hogy ugyanabban a tempóban szeretünk utazni, hasonló dolgok érdekelnek, és nincsenek különösebb elvárásaink a szállást illetően sem.

Milyen úticélokat választottatok, és miért?

Egy régi osztálytársam már járt Délkelet-Ázsiában, és vele is leültem beszélgetni a témáról. Ő Vietnámot ajánlotta, mert nagyon sokszínű, hasonló Thaiföldhöz. Váltja egymást a dzsungel és a tengerpartok sokasága. Laoszt is ajánlotta, de nekünk alkalmazkodnunk kellett a repülőjegyhez, amit már megvettünk, így ez lehetőség kiesett.

Hogyan készültetek fel az utazásra, mit tanácsolnál azoknak akik hasonló utazáson törik a fejüket?

A Lonelyplanet útikönyveket mindenkinek ajánlanám, nagyon részletesek és jó alapot adnak az utazás megszervezéséhez. Körübelüli árakat is ír, jó tanácsokat ad. Nem mondom, hogy nem voltak olyan helyek, amikről a könyv áradozott, számunkra pedig csak egy turista gócpont volt, de nagyrészt jól eligazított bennünket.

Mi november elején vettük a repülőjegyeket, ami egy kicsit későnek számít. Egy utazási irodában vettük meg, azt gondoltuk, hogy ott jobban átlátják az átszállási lehetőségeket, kedvezőbb ajánlatot adnak. Most már tudom, ha magunk járunk utána, akkor sokkal olcsóbban jövünk ki. Így majdnem 195 ezerért vettünk jegyet, dubai-i átszállással, bangkoki érkezéssel.

Előfordult bármilyen nehézség vagy kellemetlenség az út során?

Nehézségünk nem volt, sőt! A visszaút nagyon kalandosra sikeredett. Ho Si Minh városból Dubaiba Emiaretessel repültünk, lazán utolsóként csekkoltunk be a reptéren. A hölgy a pult mögött megszólalt, hogy van egy kis gond a jegyekkel, sajnos nem egymás mellé szólnak. Mondtuk, hogy nekünk teljesen mindegy, de a hölgy hátraszaladt, majd mikor visszatért, kettétépte a jegyeinket, és újakat kaptunk, business osztályra! Eszméletlen kényelmes üléseken utaztunk nyolc órát, sőt kaptunk egy neszeszert tele mindenféle márkás kozmetikummal...

El lehet képzelni, hogy néztünk ki két hónap utazás után…szakadt és koszos ruhában, túracipőben, csokibarnán üldögéltünk a business osztályon.

utazás

Milyen volt megérkezni Thaiföldre, milyenek voltak az első benyomások?

Január elején érkeztünk meg Bangkokba, ott eltöltöttünk öt-hat napot. Nekünk nem volt jet lagunk…a hat óra időeltolódást meg se éreztük. Körülbelül este nyolckor érkeztünk meg. Nem váltottunk pénzt, rögtön a reptéren kivettünk annyit, amennyit két hétre elegendőnek tartottunk.

Igazából annak néztünk csak utána, hogy egy adott országban mennyi ideig tartózkodhatunk, hova érkezik a repülő, és hogyan juthatunk majd be a belvárosba.

Az emberek általában fognak egy taxit, de mi tudtuk, hogy ez igazából egy öt kilométeres laza séta…Teljesen meg voltunk részegülve attól, hogy végre megérkeztünk, itt vagyunk, sikerült. Én egy tizenegy, Róna pedig egy kilenc kilós túrazsákkal vágtunk neki a sétának. Rögtön sikerült megérkezni az ottani Váci utcába, ami igazából nem az igazi Bangkok, a város többi része kihalt volt, viszont a turisták ide érkeznek, így ez a rész még pezsgett az élettől.

Sokan azt tanácsolták, hogy érdemes az első két éjszakát előre lefoglalni. Hát, most szépíthetném, de nagyon lusták voltunk, és nem foglaltunk le semmit. Persze mindenki ajánlgatott ott helyben különböző szállásokat, de azokat nagyon drágállottuk. Végül két utcával arébb sétáltunk és találtunk egy szuper hostelt, sokkal olcsóbban.

Előfordult, hogy veszélyben éreztétek magatokat bármikor az út során?

Egyszer sem, mindenki nagyon kedves volt - a legendás thai kedvesség, és állandó mosoly tényleg létezik, nem szokás felemelni a hangodat. Az udvariasság része, hogy mosolyognak, ez egyfajta maszk, de ettől függetlenül tényleg nagyon kedvesek. Többször előfordult, hogy bár nem ismertek minket, vadidegenek voltunk, felajánlották nekünk, hogy vacsorázzunk velük, sőt volt aki megkérdezte, nem töltjük-e náluk az új évet… Mivel ketten utaztunk, volt kire támaszkodni, ez alapból adott egy biztonságérzetet. Ha felmerült valamilyen kétség, volt kivel megvitatni, vajon mi is lenne a jó megoldás. Több szem többet lát!

Mi a legkedvesebb élményed az útról?

Nem könnyű kérdés, de talán mikor Vietnában motort béreltünk és átmotoroztunk a rizsföldeken, vagy egészen északon a hegyek között csodálatos utakon barangoltunk.… én hátul megállás nélkül hangosan énekeltem, Róna pedig minden erejét megfeszítve koncentrált az útra.

utazás

Miért élvezted annyira, hogy nem egyedül utazol?

Többször voltam egyedül önkéntesként Olaszországban, és a munkám jellegéből adódóan is sokat utaztam egyedül. Emiatt nagyon könnyen ismerkedek, de örültem volna egy csomószor, ha akárcsak útközben a vonaton odafordulhattam volna valakihez akit ismerek, és megoszthattam volna vele az élményeimet. Kettős érzés vásározni, mert alapvetően emberek között vagy, de este egyedül fekszel le, és nem beszélsz az anyanyelveden sem.

Egyedül bevonzod az új, izgalmas embereket, ez igaz, de azt gondolom, hogy így is sok minden megtalált minket. Sokat beszélgettünk turistákkal, helyiekkel, de alapvetően mi együtt dolgoztuk fel ezt az élményt.

Felmerül a kérdés, ha ennyire jó volt ez a kilenc hét, lesz-e folytatása a közös kalandoknak?

Abszolút! Már Thaiföldön rájöttünk, hogy ezt a jó szokásunkat nem kellene feladni, így talán nem meglepő, hogy januárra már meg is van a repjegyünk Indiába… Izgatottan várom!

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Külföldre mennék Facebook oldalára!

Szólj hozzá!
Külföldre mentem

Olvasóink történetei

  • Az álmokért igenis küzdeni kell!

    Az álmokért igenis küzdeni kell!

    Fruzsina vagyok, az Európai Olimpiai Bizottság (EOB) Európai Uniós irodájának az irodavezetője. Én vezetem az iroda teljes könyvelési folyamatait, intézem az adminisztrációs dolgokat, illetve a céges események szervezésében veszek részt.

    Fruzsi
  • Második külföldi utam: a Kínai Népköztársaság

    Második külföldi utam: a Kínai Népköztársaság

    2014 januárjár: az AIESEC hallgatói szervezetében végzett aktív munkámért elismerésben részesítettek; majdnem ingyen kaptam egy nagy lehetőséget. Az úti cél nem lehetett más, csak Ázsia, ahonnan is barátokat szereztem, tehát ok az volt bőven.

    Lázár Gergely
További történetek >>>
Brüsszelbe mennék – pro és kontra
Pro és kontra

Brüsszelbe mennék – pro és kontra

Szemügyre vesszük mindazokat a fontos szempontokat, amelyek segítenek tájékozódni abban, hogy milyen is a belga fővárosban élni. A megszokott szempontok mentén haladtunk: megélhetés, havi kiadások, közlekedés, munkaerőpiac és egészségügy, a város kultúrája. Segítségünkre volt a cikk megírásában Zoltán (Keli), aki egy Brüsszelben élő magyar.

Homeworking, ahogy mi látjuk
Lépésröl lépésre

Homeworking, ahogy mi látjuk

Szerte a világon egyre többen választják a távmunkát, hiszen valódi win-win szituációt eredményez.

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat
Önkéntes

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat

Anita az elmúlt évek során alaposan megismerte és sikerrel ki is aknázta az ifjúsági és önkéntes programok nyújtotta lehetőségeket: tréningeken, konferenciákon vett részt, nyelvet tanult Franciaországban, gyakornoki pozíciót töltött be Bulgáriában, és munkájával segítette a Nemzeti Ifjúsági Tanács és az AEGEE nemzetközi diákszervezet budapesti antennájának működését.

Aktív egyetemi évei végeztével azonban, nem veszített korábban megszokott lendületéből, és hamarosan rátalált az Európai Önkéntes Szolgálatra.

Projektjéről, dolgos mindennapjairól és a kinti mindennapok viszontagságairól és örömeiről mesél most nektek interjújában.

Városok, ahol jó diáknak lenni
Top10

Városok, ahol jó diáknak lenni

Mi már tudjuk, hogy melyik az a 10 város, ahol diáknak lenni nagyon jó! És Te?

Balaton Sound MAX medvével
Utazási tanácsok

Balaton Sound MAX medvével

Kicsiny nagyszerű országunk háza tája nyaranta a fesztiváloktól hangos. Ha pedig július és Balaton, akkor már lassan tíz éve mindenkinek ez jut eszébe: Sound, Zamárdi. És olykor az is, hogy két koncert között hol hajtsuk álomra fejünket - vagy mit nézzünk meg a környéken. Ezekhez adunk néhány tippet.

Betegellátás külföldön
Interjúk

Betegellátás külföldön

Noémi 22 éves és 7 hónappal ezelőtt egy rögtönzött ötlet vezérelte külföldre, pontosabban először Angliába. Egy magyar cég utaztatta ki fesztiválokat takarítani és így beutazhatta majdnem egész Európát. Annyira belejött az utazgatásba, hogy azóta megjárta Dániát, Franciaországot és Máltát is. Azonban nem lehet minden felhőtlen, különböző betegségekkel is meggyűlt a baja. Most erről mesél nekünk.