Interjúk

Egy világutazó lány titkai, érzései és történetei - Interjú a sárga ruhás lánnyal

Rita több mint fél éve indult világkörüli útjára, most épp Indonéziában tartózkodik és Ázsiát fedezi fel, de ki tudja mit hoz a jövő. Igazi ‘élj a mának’ mentaliással fantasztikus kalandokban van része, melyekről blogot is ír, ahol tapasztalatairól, élményeiről és utazási tippjeiről olvashattok. Interjúnkból kiderül, miért érdemes belevágni egy ilyen véget nem érő utazásba, valamint Ritát és az ő nem mindennapi filozófiáját is megismerhetitek egy kicsit közelebbről.

Ahhoz, hogy képbe kerülhessünk a teljes történeteddel, kérlek mutasd be a sárga ruhás lányt indulása előtt!

A sárga ruhás lánynak volt egy jó munkahelye, személyi asszisztensként dolgozott egy multinacionális vállalatnál Budapesten. Szabadidejét a barátaival töltötte, utazott, vagy via ferrátázott és kirándult. Nagyon szerette Budapestet, a mai napig ez a kedvenc városa. Fontosak voltak számára az emberi kapcsolatok, a közös élmények, pillanatok. Igyekezett megfelelni mások elvárásainak, még akkor is, ha ezt sokszor nem vallotta be. Fontosnak tartotta mások véleményét.

Sárga ruhás lány

Fel tudod idézni azt a pillanatot, amikor megszületett benned a döntés, hogy belevágj ebbe a hatalmas kalandba? Miért döntöttél úgy, hogy elutazol és miért pont Ázsia lett az első állomás?

Thaiföldön utaztam egy hajón Koh Phangan szigetéről, ami tele volt hátizsákos utazókkal. Azt szerettem volna, ha az a hajóút sohasem érne véget. Végtelenül szabadnak éreztem magam, ahogy néztem a naplementét, fújt a kellemesen forró szél és csak ültem ott. Ekkor döntöttem el, hogy szeretnék még többet utazni, mint valaha. Sokáig, anélkül, hogy haza kellene mennem, anélkül, hogy lenne bármilyen végcélom. Szerettem volna bolyongani, világgá menni.

2011-ben jártam először Ázsiában, Kínában. Azóta tudom, hogy Ázsia az a hely, ahova a szívem húz. Talán a sokféle kultúra, emberek, vallások, természeti kincsek és a klíma egyvelege, ami megfog: Ázsiát végtelenül színesnek találom és boldog vagyok, ha itt lehetek. Nem tudom miért szeretem. De szeretem. Nagyon.

Nehéz volt itt hagyni az eddig megszokott életed?

Nem volt könnyű. Hirtelen lettem munkanélküli, hajléktalan és szabad. Elmenni mindig nehéz.

Ehhez kell a legnagyobb erő, hogy itt tudjuk hagyni a megszokott kis életünket, szeretteinket. Ezt akárhányszor csinálja az ember, nem lesz könnyebb. Nem ez volt az első alkalom, hogy hosszabb időre elmegyek, viszont az első alkalom, hogy csak úgy, bele a nagyvilágba indultam.

Miről volt a legnehezebb lemondanod az utazás kedvéért?

Nem volt könnyű eladni a lakásomat, de muszáj volt, mert enélkül nem tudtam volna elindulni. Mivel volt rajta banki hitel, nem tudtam megtartani. A saját képemre alakítottam ki, megszerettem, de elengedtem. Azt hiszem, ez volt a legnehezebb.

Mennyire tervezel előre? Jobban szeretsz az eseményekkel sodródni, vagy minimális szervezés mellett érzed magad biztonságban?

Semennyire nem tervezek. Az a tapasztalatom, hogy nem is lehet egy ilyen utazást semmilyen módon megtervezni, mert nagyon sok minden befolyásolja, egyik pillanatról a másikra változhatnak a dolgok attól függően, hogy kivel találkozom, ki milyen hatással van rám, vagy épp mi történik körülöttem, mennyire tetszik az adott ország, ahol épp vagyok. Jó lenne még nagyon sokáig utazni, ez attól függ, hogy fogy a pénzem és mennyire tudok majd esetleg dolgozni, ha szükséges.

Nagyon szeretek az eseményekkel sodródni, és általában ezt is szoktam tenni, arra megyek amerre a szívem húz. Nem szokott rossz irányba vinni. Legalábbis idáig még nem bántam meg, ha rá hallgattam.

Szeretek egyik pillanatról a másikra eldönteni dolgokat, akár a pillanat hevében is.

Sárga ruhás lány

Mennyi pénz szükséges az utazáshoz? Szoktál vállalni alkalmi munkákat utazás közben?

A napi elkölthető keretemet 25 dollárban határoztam meg. Ebben benne van az utazás, kaja, szállás, és egyéb dolgok, tehát minden. Van olyan nap, amikor többet költök, de olyan is előfordul, amikor szinte alig. Az utóbbi időben Balin ennél sokkal kevesebb is elég volt.

Az utazás során nagyon sok lehetőség jön szembe munkát illetően, ha az ember tényleg dolgozni szeretne, akkor tud. Lehet, hogy nem kap érte pénzt, de legalább a saját pénzét nem kell költenie. Dolgozhat hostelben szállásért cserébe (a Fülöp-szigeteken lett volna erre lehetőségem), vagy akár vállalhat házőrzést szintén ingyen szállásért cserébe. Én ezt csináltam Balin 1 hónapon keresztül. A házőrzés azt jelenti, hogy valakinek a házára kell vigyázni és állatokról gondoskodni a tulajdonos távollétében. Ezért nem jár fizetés, de a szállásunk megvan ingyen.

A blogodon írsz a kultúrsokkról is, ami egy természetes velejárója az új kultúrák megismerésének, az utazásnak. Volt olyan hely, ahol már elsőre nagyon otthonosan érezted magad?

Nem. Mindig kell egy pár nap, amíg átállok. Hol könnyebb, hol nehezebb. A Fülöp-szigetekről Vietnámba utaztam, ott nagyon nehéz volt ez az átállás, ellentétben Balival, a következő állomással. Sokat számít, honnan-hová érkezem.

Nem csak akkor éri az embert kultúrsokk, ha egy rosszabb körülmények között levő helyen találja magát, épp az ellenkező impulzusok is kiválthatják ezt az érzést.

Például Bali után Szingapúr hatalmas kultúrsokk volt. A lassú, kényelmes életemből hirtelen belecsöppentem a szabályokkal teli, tiszta, precíz, gyors életbe. Ugyanúgy hozzá kellett szokni a jobbhoz, és ez nem volt könnyű.

Az utazásod alatt eddig volt olyan szituáció, amikor veszélyben érezted magad? Ha igen, mi volt az?

Vietnámban megtámadtak az út szélén miközben bicikliztem. Azt hiszem, életemben ekkor féltem először igazán. Délről tartottunk észak felé két társammal, akik mögött lemaradtam egy emelkedőn. Sötét volt már és nem éreztem a veszélyt, mert bár nem egyedül voltam, de valahol mégis. Egy motoros mellém jött és elkezdett babrálni a hátsó zsebemmel, talán ki akart rabolni, nem tudom. Sikítottam és ellöktem, majd elestem a biciklivel, ő pedig elment. 20 percet vártam, mire a fiúk visszajöttek értem. Abban a húsz percben nagyon féltem.

Mi az eddigi legkedvesebb dolog, ami történt veled az út során?

Nem könnyű meghatározni a legeket, így nehezen tudnék sorrendet felállítani a történtek között. Talán az egyik legkedvesebb történet az, ami egy parkolóban esett meg velem. Egy magyar lánnyal, Borival motoroztunk Balin északról Ubud felé. Megálltunk egy parkolóban pihenni, amikor Bori odaszólt nekem, hogy figyeld azt az öreg bácsit, masszíroz. És valóban, a bácsi egy fiatalembert masszírozott. Odamentünk hozzá és ugyanazt kértük. A bácsitól életem egyik legjobb masszázsát kaptam meg ott, a parkolóban. Nem beszélt angolul, csak helyi nyelven, de sikerült kideríteni, hogy az unokája volt, akit láttunk előtte. Körülbelül 75 éves és máskor is bátran mehetünk hozzá, csak már nem a parkolóba, hanem a házához. Fejenként 200 Ft-ot kért...

Bori a sárga ruhás lányhoz hasonlóan egy világutazó magyar lány, a backpacker.hu bloggere. A nemrég vele készített interjúnkat itt olvashatjátok!

Sárga ruhás lány

Mi volt a legfinomabb étel, amit eddig kóstoltál? Hiányzik a magyar konyha?

A magyar konyha természetesen hiányzik. De nemcsak a főtt étel, hanem például a sajt! Ázsiában nem lehet kapni, vagy ahol igen, ott egy vagyonba kerül. Például Kínában találtam, de nem vettem, mert nem tudtam megfizetni. Nehéz rábökni a legfinomabb ételre, mert szinte minden országban van valami finom. Nagyon szeretem a tempét, ami erjesztett szójabab és ezt készítik el mindenféle formában. Indonéziában sok helyen lehet ilyet enni. Imádom a reggelimet itt, Balin, ami egy papírzacskóba csomagolt adag rizs mindenféle zöldséggel, tofuval, tempével összekeverve, helyi fűszerekkel megbolondítva. Az utcán veszem minden reggel, csupán száz forintba kerül és három hónap után se tudom megunni.

Mi az, amit induláskor bepakoltál, mert úgy gondoltad szükséged lesz rá, végül pedig feleslegesnek bizonyult? Került azóta valami új és nélkülözhetetlen a csomagodba?

Felesleges az útikönyvem. Nem is tudom, miért pakoltam be, viszonylag keveset használtam. A legjobb információkat helyiektől, más utazóktól, fórumokról szereztem be. Olyankor jött jól, amikor későn érkeztem meg egy adott városba és már sötét volt ahhoz, hogy elkezdjek szállást keresni. Szerintem az ilyen típusú utazáshoz, amit én csinálok teljesen fölösleges, ráadásul plusz súlyt is jelent.

Az út során jöttem rá, hogy szükségem van egy kulacsra és egy sípra. A kulacs azért jó, mert sok helyen nem kell megvenni a palackos vizet, hanem után lehet tölteni. Reptereken például sokat lehet rajta spórolni. A sípot azóta tartom nagyon fontosnak, amióta megtámadtak.

Mi az első dolgod, ha megérkezel egy új helyre?

A legelső dolog az, hogy leülök és várok. Legyen az egy új ország, sziget, vagy város. Várnom kell. Mindenhol taxisok hada próbálja rögtön lehúzni az embert, odajönnek, nehéz lerázni őket. Ha leülök és várok akkor más a helyzet. Ilyenkor általában eszegetek és távolról nézem az embereket, megpróbálok kicsit megérkezni. Valamikor elég fél óra, valamikor több kell. Közben odajönnek emberek, információt gyűjtök. Akár az is lehet, hogy eközben egy taxissal meg tudok egyezni. De meg kell érkeznem. Ez nagyon fontos.

Hogy néz ki egy napod, van valamilyen napi rutinod?

Minden nap teljesen más, ebben az utazós életben nincs napi rutin, és ez a jó benne. Sokszor azt sem tudom mennyi az idő, csak abból következtetek, hogy feljött vagy lement-e már a nap.

Teljesen elvesztettem az időérzékem. Nem tudom, hányadika van, vagy hogy milyen nap.

Mik a terveid a jövőben? Gondolkoztál már azon, hogy hol is lehet vége ennek az utazásnak? El tudod képzelni, hogy hazajössz Magyarországra és újra letelepedsz? Hogyan látod magad tíz év múlva?

Nincsenek terveim. Annyit tudok, hogy szeretnék még nagyon sokat utazni addig, amíg csak lehetőségem van rá. Szeretnék másokat inspirálni, hogy merjenek elindulni és ne féljenek az ismeretlentől. Tanácsokat adni, vagy segítséget nyújtani azzal kapcsolatban, hogyan kezdjenek hozzá egy ilyen úthoz azok, akik veszik a bátorságot, hogy elinduljanak. Szeretnék nyelveket tanulni és jó lenne egy olyan munkát találni, ami az utazással kapcsolatos. Nem tudom, hogy hazamegyek-e életvitelszerűen otthon élni. Nem látom magam tíz év múlva. Hogyan is láthatnám, hiszen azt sem látom hogy ma este mi lesz.

Sárga ruhás lány

„Nincs otthonom. Mert nem is lehet csak egy otthonom, hiszen az egész világ az otthonom!”
Ugyan a blogodon ezt írod, ennek ellenére nem volt olyan állomás eddig, ahol úgy érezted akár végleg letelepednél?

A jelenlegi körülményeim között a letelepedés egyelőre pár hónapot jelent. Túl sok a felfedeznivaló ahhoz, hogy egy helyen végleg lehorgonyozzak. Balin már a harmadik hónapomat töltöm és nagyon szeretem, de azt kétlem, hogy itt élnék életem végéig. Régebben mindig arról álmodtam, hogy egy trópusi szigeten élek, ahol soha nem ér véget a nyár. Lehet, hogy ez az álom már teljesült is azzal, hogy Balin tölthettem ezt a pár hónapot. Fogalmam sincs, mit hoz a jövő, de izgatottan várom. :)

Sorolj fel három dolgot, ami nélkül nem tudnád elképzelni az életed!

  • Szoros emberi kapcsolatok, vagyis a legközelebbi barátaim
  • Folyamatos élménygyűjtés, amit az utazás jelent számomra
  • Bátorság, ami szabadságot is ad

Kinek ajánlanál egy hasonló utazást, mint amilyenen most te vagy?

Kalandvágyóknak, azoknak, akik szeretnének kilépni a komfortzónájukból, de nem mernek. Azoknak, akik merik feszegetni a határaikat, szeretnek új dolgokat kipróbálni, új embereket és kultúrákat megismerni. Végül, de nem utolsó sorban azoknak, akik szeretnének jobban megismerni önmagukat és tanulni saját magukról. Egy ilyen utazás csodálatos önismereti hullámvasút.

Hogy érzed, miben változtál meg a korábbi önmagadhoz képest? Most hogyan mutatnád be a sárga ruhás lányt?

Hálás vagyok. Hálás vagyok az életemért, azért, hogy van hol aludnom, van mit ennem és hálás vagyok az embereknek, akikkel az élet összehoz. Nagyon szeretem az embereket.

Megtanultam megbecsülni olyan apró dolgokat, melyeket eddig alapvetőnek tartottam, ilyen akárcsak a meleg víz.

Lelassultam, talán türelmesebb is vagyok. Megtanultam hogy senkinek nem kell megfelelnem saját magamon kívül, és szeretnem kell magam. Egyáltalán nem fontosak már számomra materiális javak. Megtanultam elengedni a tárgyakat és sajnos embereket is, akik az utazásom során elfordultak tőlem, vagy eltűntek, lemorzsolódtak. Önmagam vagyok. Már nem zavar, ha nem azt csinálom, amit mások, és az sem zavar, ha nem felelek meg mások elvárásainak.

Sárga ruhás lány

Végezetül pedig, hogyan bátorítanád azokat, akikben már megfogalmazódott az ötlet és utazni szeretnének, de nem mernek elindulni?

Azokat a dolgokat, amelyeket nem tettünk meg, egész életünkben bánni fogjuk. Saját tapasztalatból mondom ezt.

A félelmeink legyőzhetőek, és le is kell győznünk őket.

Az utazás egy csodálatos kaland, közben nagyon sokat tanulhatunk nem csak a világról, főleg magunkról. Azt is tudom, hogy az élményeink egész életünk végéig elkísérnek bennünket, a tárgyainkat viszont elfelejtjük. Nem tudjuk, mikor ér véget az életünk. Szerintem kár elvesztegetni éveket azzal, hogy a megfelelő pillanatra várunk vagy szimplán nem merünk lépni...

A megfelelő pillanat most van. Csak el kell indulni, ha szükséges, bárkinek megadom a kezdő lökést!

A sárga ruhás lány blogját itt olvashatjátok, Facebookon pedig itt találjátok.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Külföldre mennék Facebook oldalára!

Szólj hozzá!
Külföldre mentem

Olvasóink történetei

  • Az álmokért igenis küzdeni kell!

    Az álmokért igenis küzdeni kell!

    Fruzsina vagyok, az Európai Olimpiai Bizottság (EOB) Európai Uniós irodájának az irodavezetője. Én vezetem az iroda teljes könyvelési folyamatait, intézem az adminisztrációs dolgokat, illetve a céges események szervezésében veszek részt.

    Fruzsi
  • Második külföldi utam: a Kínai Népköztársaság

    Második külföldi utam: a Kínai Népköztársaság

    2014 januárjár: az AIESEC hallgatói szervezetében végzett aktív munkámért elismerésben részesítettek; majdnem ingyen kaptam egy nagy lehetőséget. Az úti cél nem lehetett más, csak Ázsia, ahonnan is barátokat szereztem, tehát ok az volt bőven.

    Lázár Gergely
További történetek >>>
Brüsszelbe mennék – pro és kontra
Pro és kontra

Brüsszelbe mennék – pro és kontra

Szemügyre vesszük mindazokat a fontos szempontokat, amelyek segítenek tájékozódni abban, hogy milyen is a belga fővárosban élni. A megszokott szempontok mentén haladtunk: megélhetés, havi kiadások, közlekedés, munkaerőpiac és egészségügy, a város kultúrája. Segítségünkre volt a cikk megírásában Zoltán (Keli), aki egy Brüsszelben élő magyar.

Homeworking, ahogy mi látjuk
Lépésröl lépésre

Homeworking, ahogy mi látjuk

Szerte a világon egyre többen választják a távmunkát, hiszen valódi win-win szituációt eredményez.

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat
Önkéntes

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat

Anita az elmúlt évek során alaposan megismerte és sikerrel ki is aknázta az ifjúsági és önkéntes programok nyújtotta lehetőségeket: tréningeken, konferenciákon vett részt, nyelvet tanult Franciaországban, gyakornoki pozíciót töltött be Bulgáriában, és munkájával segítette a Nemzeti Ifjúsági Tanács és az AEGEE nemzetközi diákszervezet budapesti antennájának működését.

Aktív egyetemi évei végeztével azonban, nem veszített korábban megszokott lendületéből, és hamarosan rátalált az Európai Önkéntes Szolgálatra.

Projektjéről, dolgos mindennapjairól és a kinti mindennapok viszontagságairól és örömeiről mesél most nektek interjújában.

Városok, ahol jó diáknak lenni
Top10

Városok, ahol jó diáknak lenni

Mi már tudjuk, hogy melyik az a 10 város, ahol diáknak lenni nagyon jó! És Te?

Balaton Sound MAX medvével
Utazási tanácsok

Balaton Sound MAX medvével

Kicsiny nagyszerű országunk háza tája nyaranta a fesztiváloktól hangos. Ha pedig július és Balaton, akkor már lassan tíz éve mindenkinek ez jut eszébe: Sound, Zamárdi. És olykor az is, hogy két koncert között hol hajtsuk álomra fejünket - vagy mit nézzünk meg a környéken. Ezekhez adunk néhány tippet.

Betegellátás külföldön
Interjúk

Betegellátás külföldön

Noémi 22 éves és 7 hónappal ezelőtt egy rögtönzött ötlet vezérelte külföldre, pontosabban először Angliába. Egy magyar cég utaztatta ki fesztiválokat takarítani és így beutazhatta majdnem egész Európát. Annyira belejött az utazgatásba, hogy azóta megjárta Dániát, Franciaországot és Máltát is. Azonban nem lehet minden felhőtlen, különböző betegségekkel is meggyűlt a baja. Most erről mesél nekünk.