Interjúk

Van kiút a szürke hétköznapokból! - interjú Borival, a backpacker.hu bloggerével

Ismerjétek meg Bori történetét, aki 8 év irodai munka után úgy döntött, feláll a számítógép elől és nekivág világot látni. Nem mindennapi történet következik! 

Érdemes a legelején kezdeni a történeted, sokakat érdekel szerintem, hogy mivel foglalkoztál, mielőtt elindultál beutazni a világot.

Nyolc éven keresztül egy szoftver cégnek voltam a marketingese. Amikor oda kerültem szakgyakornokként, akkor vírusmarketing területtel kezdtem el foglalkozni. Hatalmas mázlim volt, mert a vírusmarketing a social media előszele, amiben így ma már sok év tapasztalatom van. Ennek köszönhetően tudtam magamnak saját ügyfeleket szerezni, akikkel most útközben is tudok együtt dolgozni. Így lettem digitális nomád.

backpacker

Mi váltotta ki és mikor, hogy magad mögött hagytad a ’normális’ életed?

2013 augusztusában Balira utaztam, ahonnan szinte azonnal Gili Air szigetére hajóztam át. A hajón vettem észre, hogy a bankkártyám az automatában felejtettem. Gyakorlatilag pénz nélkül maradtam egy Margitsziget nagyságú szigeten, ahol nem volt bank, se Western Union. Annyi pénzem volt, hogy visszahajózzam, de első látásra beleszerettem a szigetbe, és eldöntöttem, hogy rábízom magam.

Pár nap alatt szállásért fotóztam egy hotelben, énekeltem egy bárban esténként, napközben meg természetgyógyászkodtam. Ezek otthon mind csak hobbijaim voltak, de Gilin ételt és szállást kovácsoltam a tudásból.

Akkor gondolkoztam el először azon, hogy nem biztos, hogy le kell magam kötni egy irodába.

Sokat utaztam ezelőtt is, és hazatérni, visszaülni az irodába mindig nagyon nehéz volt. Miután Indonéziából hazatértem, nagyon nehezen szoktam vissza. Nagyon megviselt, de ez erőt is adott ahhoz, hogy megszülessen a döntés: világgá megyek.

Van egy blogod, a backpacker.hu, amivel mostanra igen komoly rajongótáborral sikerült szert tenned. Miről lehet ott olvasni és miért kezdtél el írni egyáltalán?

Az első nagyobb utam Dél-Amerikába vezetett 2010-ben. Akkor írtam egy blogot, hogy az otthoniak könnyebben értesüljenek arról mi történik velem. Aztán belejöttem. Amikor eldöntöttem, hogy digitális nomád leszek, tudtam, hogy kell egy komolyabb blog is. Akkor csináltam a backpacker.hu-t. Ezen az oldalon nem csak a saját utazós történeteimet írom meg, hanem írok bátorító cikkeket azoknak, akik álmodoznak az utazásról, de nem merik meglépni, és persze van még sok-sok hasznos tipp, amit én is út közben szedek össze.

Merre jártál mióta elindultál?

Ez az utam a Thaiföldön kezdődött, majd körbejártam Kambodzsát, végül Sydney keresztül érkeztem Új-Zélandra.

Hol vagy most?

Most értem át az északi szigetre, Wellingtonba. Innen megyünk tovább hamarosan többen egy kicsit csavarogni.

És merre tovább? Mikor tervezel hazajönni? A világjárás közben egyáltalán milyen gyakran tervezel be egy budapesti kitérőt?

Egyelőre kicsit borult a program, ugyanis a terv az volt, hogy átmegyek az USA-ba a Burning Man fesztiválra, viszont sajnos nem kaptam jegyet (még). Tervben van még Pápua Új-Ginea Juliusban. Most annyit tudok az életemről, hogy egy óra múlva kimegyek a strandra szörfözni, és este lehet, hogy átmegyek egy másik városba. Most két másik magyarral utazom, akikkel szereztünk egy kocsit. A karácsonyt szeretném a családommal tölteni mindenképpen. Ráadásul akkor a külföldön élő barátaim is hazalátogatnak. Ezt nem szeretném kihagyni. :)

Hol ért a legnagyobb kultúrsokk eddig?

A kultúrsokk nyilván gyengül, minél több tapasztalata van az embernek. Engem az első komolyabb sokk még Bolíviában ért, ahol a határátkelés után nem sokkal már szárított lámák fogadtak a szállásunkon, és egy imbolygó létrát kellett megmászni a szobáig. Hihetetlen élmény volt a sok hagyományos öltözetben lévő “cholitával” találkozni a poros kis falukban.

A legerősebb kultúrsokk egyértelműen Indiában ért. Az az egyetlen ország, amire azt mondom, hogy nem mindenkinek való.

Én nagyon szerettem, de nőként, egyedül beutazni kemény feladat volt. A kosz és a bűz, még valahogy elviselhető, de azt, amilyen nyomorban élnek az emberek, nagyon nehéz befogadni, vagyis inkább elfogadni. Az sem tette könnyebbé a helyzetet, hogy éppen tüntetések voltak az országban, miután egy nőt brutálisan megerőszakoltak egy buszon. Minden nap hallottunk további esetekről, és amikor egyedül kellett utaznom éjszaka, minden bátorságomat össze kellet szednem.

backpacker

Honnan van erre az egész világjárásra pénzed? Nyertél a lottón? Vagy mi kell ahhoz, hogy egy ilyenbe belevágjon valaki?

Sokan hiszik azt, hogy valami nagyon szerencsés hátszelem van, de mindenkit ki kell ábrándítsak, nem a szüleim szponzorálnak és nem nyertem a lottón. Azt hiszem abban különbözöm azoktól, akik nem utaznak, hogy nekem ez az első prioritásom. Nem költöttem pénzt ruhákra, fölösleges dolgokra. Nem mentem kisebb utazásokra sem Európában, mert persze fapadossal könnyű eljutni szinte bárhova, de ha már ott van az ember csak elver pár tízezer forintot. Az otthon töltött utolsó 5 hónapban felmondtam az albérletem is, és visszaköltöztem a szüleimhez. Ennyiben valóban tudtak segíteni, bár a költségekbe otthon is beszálltam.

Nem csak sokat spóroltam, de keményen dolgoztam is. Szinte mindent elvállaltam, amiből pénzt tudtam csinálni. Végül a legfontosabb, hogy a hiedelemmel ellentétben, utazni nem is olyan drága. Épp Új-Zélandon vagyok, ahol az árcédulák kiverik nálam a biztosítékot, így couchsurfingel szállok meg, és stoppolok mindenhova. A különbség nyilván az, hogy nekem ez mind megéri, de sokan csak elegáns szállodában tudják magukat elképzelni.

Nekem digitális nomádként van bevételem is, social media munkákból és website építésből, így egy kicsit azért más már a helyzet, mint amikor csak utaztam.

Ha jól tudom, leginkább egyedül utazol. Nem vagy magányos? Nem gondolkodtál rajta, hogy valakivel közösen vágj bele a kalandba?

Szinte sosem vagyok egyedül, bár egyedül indultam el. Mindig találkozom új, érdekes emberekkel. Csak akkor vagyok egyedül, amikor egyedül szeretnék lenni, de akkor sem vagyok magányos. Nagyon fontosnak tartom, hogy tudjunk egyedül lenni órákon keresztül, anélkül, hogy ezt bajnak élnénk meg. Ilyenkor az ember magával tölt időt, csak a saját gondolataival, ami azért elég ritka egy ‘normális’ életben. Az egyedül létet nem szabad összekeverni a magánnyal.

Én többször voltam magányos otthon, társaságban, mint amikor egyedül utazom.

Valakivel együtt utazni csak akkor érdemes, ha mind a ketten nagyon szeretnétek utazni, és ha ugyanolyan igényeitek vannak. Volt már olyan, hogy utaztam ilyen emberrel, és biztos lesz is még.

A családod mit szól ehhez az egészhez?

A családom nagyon megbízik bennem. Az, hogy tudják, meg tudom oldani az esetleg felmerülő problémákat nagyon sok erőt ad nekem. Hálás vagyok mert soha nem adták jelét, hogy aggódnának, pedig biztos így van. Megértik, hogy el kellett jönnöm és elfogadják, még akkor is, ha most azért hiányzunk egymásnak.

Milyen ember voltál és miben változtál, mióta úton vagy?

Azt hiszem az utazás arra tanít meg engem, hogy azt tudjam mondani: elég. Elég a ruha ami rajtam van, elég az étel, ami jut. Elég jó nekem a matrac vagy kanapé, hogy aludjak. Elég a pénz, amit keresek, ahhoz, hogy élni tudjak. Az a legszebb az egészben, hogy amint ezt megértettem, határtalan szabadságot kaptam cserébe.

A máig fontos lecke, amit tanultam, hogy az ember csak és kizárólag akkor lehet kiegyensúlyozott és békés, ha a saját útját járja. Ez az út mindig az, ami nehezebbnek tűnik, mert még más nem járt rajta. Ezt magunknak kell kitaposni. De amint elindulunk, már tiszta sor, hogy jó helyen vagyunk. Fölállni az iroda asztaltól nyolc év után, harminc évesen, és azt mondani, hogy inkább nomád leszek, nem volt egy logikus lépés, de a legjobb döntés, amit életemben hoztam.

Mit vársz ettől az utazgatástól? Van valami cél?

A terv az, hogy nincs terv. Elfogadom ami jön, és elengedem ami megy.

Köszönjük az interjút Borinak!
www.backpacker.hu

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Külföldre mennék Facebook oldalára!

Szólj hozzá!
Külföldre mentem

Olvasóink történetei

  • Az álmokért igenis küzdeni kell!

    Az álmokért igenis küzdeni kell!

    Fruzsina vagyok, az Európai Olimpiai Bizottság (EOB) Európai Uniós irodájának az irodavezetője. Én vezetem az iroda teljes könyvelési folyamatait, intézem az adminisztrációs dolgokat, illetve a céges események szervezésében veszek részt.

    Fruzsi
  • Második külföldi utam: a Kínai Népköztársaság

    Második külföldi utam: a Kínai Népköztársaság

    2014 januárjár: az AIESEC hallgatói szervezetében végzett aktív munkámért elismerésben részesítettek; majdnem ingyen kaptam egy nagy lehetőséget. Az úti cél nem lehetett más, csak Ázsia, ahonnan is barátokat szereztem, tehát ok az volt bőven.

    Lázár Gergely
További történetek >>>
Brüsszelbe mennék – pro és kontra
Pro és kontra

Brüsszelbe mennék – pro és kontra

Szemügyre vesszük mindazokat a fontos szempontokat, amelyek segítenek tájékozódni abban, hogy milyen is a belga fővárosban élni. A megszokott szempontok mentén haladtunk: megélhetés, havi kiadások, közlekedés, munkaerőpiac és egészségügy, a város kultúrája. Segítségünkre volt a cikk megírásában Zoltán (Keli), aki egy Brüsszelben élő magyar.

Homeworking, ahogy mi látjuk
Lépésröl lépésre

Homeworking, ahogy mi látjuk

Szerte a világon egyre többen választják a távmunkát, hiszen valódi win-win szituációt eredményez.

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat
Önkéntes

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat

Anita az elmúlt évek során alaposan megismerte és sikerrel ki is aknázta az ifjúsági és önkéntes programok nyújtotta lehetőségeket: tréningeken, konferenciákon vett részt, nyelvet tanult Franciaországban, gyakornoki pozíciót töltött be Bulgáriában, és munkájával segítette a Nemzeti Ifjúsági Tanács és az AEGEE nemzetközi diákszervezet budapesti antennájának működését.

Aktív egyetemi évei végeztével azonban, nem veszített korábban megszokott lendületéből, és hamarosan rátalált az Európai Önkéntes Szolgálatra.

Projektjéről, dolgos mindennapjairól és a kinti mindennapok viszontagságairól és örömeiről mesél most nektek interjújában.

Városok, ahol jó diáknak lenni
Top10

Városok, ahol jó diáknak lenni

Mi már tudjuk, hogy melyik az a 10 város, ahol diáknak lenni nagyon jó! És Te?

Balaton Sound MAX medvével
Utazási tanácsok

Balaton Sound MAX medvével

Kicsiny nagyszerű országunk háza tája nyaranta a fesztiváloktól hangos. Ha pedig július és Balaton, akkor már lassan tíz éve mindenkinek ez jut eszébe: Sound, Zamárdi. És olykor az is, hogy két koncert között hol hajtsuk álomra fejünket - vagy mit nézzünk meg a környéken. Ezekhez adunk néhány tippet.

Betegellátás külföldön
Interjúk

Betegellátás külföldön

Noémi 22 éves és 7 hónappal ezelőtt egy rögtönzött ötlet vezérelte külföldre, pontosabban először Angliába. Egy magyar cég utaztatta ki fesztiválokat takarítani és így beutazhatta majdnem egész Európát. Annyira belejött az utazgatásba, hogy azóta megjárta Dániát, Franciaországot és Máltát is. Azonban nem lehet minden felhőtlen, különböző betegségekkel is meggyűlt a baja. Most erről mesél nekünk.