Az oktatás magas színvonala tehet igazán sikeressé egy országot! Nézzük meg pár külföldi példát!

Az oktatás az egyik olyan terület, amely hosszú távon meghatározhatja egy-egy ország gazdasági, kulturális, egészségügyi és egyéb arculatát, sőt, jövőjét. Talán ez egy idealisztikus elképzelésnek tűnik, de bizonyítottan az oktatáson és az iskolákból kikerülő szakembereken múlik, mosolyra húzódik-e a szánk az utcára kilépve vagy a híreket hallgatva. Akkor mégis kiről vegyen példát az a képzeletbeli új ország, amely szeretné javítani saját oktatási rendszerét?

Először is ennek a képzeletbeli országnak egyelőre semmi aggódnivalója nincs, hiszen már korábban is volt arra példa, hogy egy kevésbé jó felépítésű és hatékonyan működő rendszerrel rendelkező ország mára már az élvonalba tartozik. Ilyen például a híresen einsteini képességekkel rendelkező Finnország vagy az egyre jobb eredményeket felmutató „ázsiai tigrisek” egyike, Dél-Korea. Mit tudnak, amit mások nem?

Mi lehet Dél Korea titka?

Munka, munka, és még egy kis munka Az első lecke, amit meg kell fontolnunk, az a kemény és elkötelezett munka. Persze mondhatnánk, hogy mi is írunk dolgozatokat, felelünk, tanulunk memoritereket vagy töltünk ki vaktérképeket, de az igazság az, hogy megfelelő belső motiváltság nélkül ezen tanult információk egy része agyunk egyik fekete lyukában végzik. A belső vagy más néven intrinzik motiváció azonban, melynek során a diák nem azért tanul, mert muszáj, hanem belső késztetés vagy érdeklődés miatt, sokkal hosszabb távú tudást eredményez. (Tegye fel a kezét, aki hosszan tudná sorolni ilyen diákok neveit saját ismeretségi körükön belül!)

Dél-Koreában ezt a fajta ösztönző erőt úgy érik el, hogy már nagyon fiatalon a tudás és teljesítmény fontosságát sulykolják a gyermekekbe, hiszen az országukban igencsak szűkében vannak a természeti forrásoknak, így a tudásra építenek! A diákok éjt nappallá téve tanulnak, mindenki a legjobb közép- és felsőoktatási intézményekbe szeretne bekerülni.

Ezt valószínűleg az is lehetővé teszi, hogy az országban rengeteg erős oktatási rendszer van kiépítve, vagyis nincs olyan nagy eltérés földrajzi eloszlás tekintetében, mint mondjuk nálunk.

Ebből arra következtethetünk, hogy mindegy, ki melyik iskolába kerül be, mert nagyjából mindegyikben nagyon magas a képzés színvonala. Verseny tehát ott is van, de máshogy, mint nálunk – az elit iskola ott sztenderd jelenség.

dél-korea oktatás © Marie

A tudás- és teljesítményorientáltság sikerét az is tükrözi, hogy az országban a 0%-hoz közelít az analfabéták aránya, ráadásul az olyan nemzetközi felmérésekben, amelyek az elemző és logikai készségeket mérik, a dél-koreaiak vezető helyet foglalnak el. Mindebből úgy tűnik, hogy a diákokat jól megtanítják olyan praktikus képességekre, amelyekre a jövőben szükségük lehet.

Ez az oktatási rendszer tehát egyáltalán nem csak a teljesítményről szól. Ehhez képest sok más országban a diákok csupán magolnak és az osztályzatokért tanulnak.

Szabaduljunk meg a stressztől!

Persze a koreai diákok „cserébe” magas stressz szinttel fizetnek. Egy friss felmérés szerint a koreai diákok a legstresszesebbek a világon, ezt a faktort tehát az oktatási rendszer javításán munkálkodók ne nagyon vegyék át! Ellenkező esetben megtörténhet, ami Dél-Koreában is, azaz sok diák dönt az öngyilkosság mellett az iskolai elvárások miatt.

A nyugalmi szint megtartásán az sem segít, hogy az egyetemi-főiskolai felvételi napját olyannyira komolyan veszik, hogy aznap állítólag még a repülőgépek sem járnak, nehogy megzavarják a vizsgázókat.

Aki novemberben repülne tehát az országba, kétszer is fontolja meg ezt a döntést! Emellett érdemes elgondolkodni azon, mennyi extra tanulási órára van szüksége a diákoknak; Dél-Koreában bár hivatalosan délután 4-kor véget ér a tanítás, a diákok gyakran még este 11-ig is a tanulószobában vagy egyéb szakkörökön tartózkodnak.

A koreaiak mérlege tehát nem találta még meg az egyensúlyt, szelektálnunk kell tehát azokból a jelenségekből, amelyek a koreaiakat jellemzik: igen, diákjainkban erősítenünk kell a tudás iránti vágyat, meg kell tanítanunk, hogy az életben bizony sokszor szükség lesz a teljesítményükre, és mindehhez megfelelő stratégiákat is biztosítani kell. A stresszkezelés azonban nem lehet elhanyagolható. Ebben a szülőknek is nagy felelősségük van; nálunk is megfigyelhető, hogy sok szülő akkor is szeretné gyermekét az elitiskolák valamelyikébe küldeni, ha az nem feltétlenül garantálja a boldogságát. Ők gondoljanak arra az elrettentő példára, amit az egyik koreai szülő említett: egyszerűen azért nem vállalnak már több gyermeket (pedig szeretnének), mert nem bírják azt a lelki és anyagi terhet, ami az iskoláztatással jár.

Az utopisztikus szabadság finn modellje

Egy korábbi cikkünkben már írtunk arról, hogy mi jellemzi a finn iskolákat: a diákok alig-alig feszengenek, nincsenek központi tesztek, sem évfolyamok, fontos az órai aktivitás, felépíthetik saját tantervüket, az osztályzás nem terjedt el, és a tanulási nehézségek felismerése-fejlesztése sem jár már gyerekcipőben. Vitatkozhatnánk azon, szimpatikus és minden elemében helyes-e ez a modell, annyi biztos azonban, hogy működik!

Mit tesz még hozzá azonban a fentiekhez, és miként módosítja a példaskála egyik végpontján álló radikális koreai rendszert?

Először is pontosan arra törekszik, amit a koreaiaknál hiányolhatunk: erőteljesen épít a belső motiváltság kiépítésére! Nem hiába nevezik a szakértők utópiának a finnek rendszerét, nekünk legalábbis elsőként Candide-i naivitásnak tűnhet azt hinni, hogy bármelyik diák szívesen mélyed el magától mondjuk az exponenciális egyenletek világában. Pedig létezik!

Ennek legfőbb oka az lehet, hogy a finn iskolában nem a gyermek megítélése a központi elem, hanem a társadalmi közeg erősítése és a közösségépítés.

Tudjuk, hogy minden oktatási rendszer felállítói hangsúlyozzák ezek fontosságát, de a legtöbb államban mindez csak álom marad.

Döntési jogot adni gyerekek kezébe arról, mit tanuljanak? Finnországban működik!

Néhányan kritikával illetik azt a jelenséget, amikor a diákok maguk választhatják meg, mit tanulhatnak, mert az szerintük átgondolatlan cselekedetből is eredhet, ám ha keretek között engedélyezik mindezt, pozitív hatás is elérhető általa. A finn diákok számára engedélyezett, hogy a tantárgyak egyharmadát általuk választott tudományok töltsék ki, ami azt is jelenti, hogy már a középiskola korai éveiben ösztönzik őket arra, hogy kitalálhatják, milyen pályán folytassák jövőjüket.

Ez lehetne az egyik legfőbb cél, amit átültethetnénk, hiszen ma például Magyarországon a legtöbb fiatal még akkor sem tudja, mivel foglalkozna, amikor felvételizik egy felsőoktatási intézménybe.

dél-korea oktatás © Kutatópont

Egy 2012-es felmérés szerint a mai „csendes generáció”, azaz a 15-29 évesek legégetőbb problémája a bizonytalan jövőkép, amelyhez az iskolaválasztási és a karriertervezési probléma is nagyban hozzájárul. A második, számukra legaggasztóbb faktor a munkanélküliség, ami ismét az oktatáshoz köthető, hiszen megfelelő, kívánatos munkahelyet csak képzettséggel szerezhetnek. Mindez egyenesen elvezet a létbizonytalanság és a lakáskérdés problémájához is; úgy tűnik, minden mindennel összefügg.

Építsünk a különleges nyelvre!

Ha ezt az állítást magunkra, magyarokra vonatkoztatjuk, először elcsodálkozhatunk azon, hogy ugyan miként építhetnénk a magyar nyelvre, hiszen máshol nem nagyon beszélik. Éppen ebben rejlik azonban az oktatási rendszert inspiráló ereje! A finnek helyzetéből nyelvi szempontból is sokat tanulhatunk, de igaz ez minden más államra, még arra a bizonyos képzeletbeli új államra is. Mivel nyelvüket magukon és a környező országokban élő finn kisebbségen kívül szinte sehol nem beszélik („A finnek Finnországon kívül nem léteznek” – jegyezte meg viccesen egy finn oktató), magasan motiváltak arra, hogy idegen nyelveket tanuljanak. Csak így tudnak ugyanis sikereket elérni külföldön.

dél-korea oktatás © Leo-setä

Akkor nálunk miért ilyen gyászosak az idegen nyelv-tudást érintő statisztikai eredmények?

Talán azért, mert ellentétben a finnekkel, nálunk a kiskorú gyermekekbe még nem plántáltuk bele azt a természetesnek tűnő elképzelést, miszerint egy idegen nyelv ismerete nélkül később sem tudnak majd boldogulni a világban. Bár feltehetőleg egy óvodást ez a mondat még kevésbé hat meg, saját érdekükben már ekkor érdemes játékos módszerekkel felkelteni az idegen nyelvek iránti érdeklődést. Játszani minden gyerek szeret, nem igaz? Főleg egy „halandzsa” nyelven!

Képezzük a képzőket!

Nem képzelődsz, ez tényleg fontos! Hazánkban is számos iskolaközi és egyetemi szintű konferenciát szerveznek minden évben, ráadásul ezek témája is igencsak széles skálán mozog. Tapasztalatból mondhatom, hogy a szakemberek igyekeznek a modern igényekhez igazítani ezeknek az előadásoknak a témáját, nemrég rendezték meg például a pedagógiában használható modern eszközökről szóló konferenciát. Ugyanakkor a köztudatban valahogy még mindig nem terjedt el, hogy a pedagógusokat is mindig lehet hová továbbképezni.

A finn tanárok évente 600 órát tanítanak (a magyar tanárok 800-1000 óra körül), a fennmaradó időt tréningeken való részvétellel, kollégákkal történő konzultálással, illetve a tanár-diák és tanár-szülő kapcsolatok fejlesztésével töltik.

Láthattuk tehát a skála két végpontját, képzeletbeli új államunk vezetőinek pedig van min gondolkodnia. Melyik modellt érdemes követni? Tényleg mindent olyan jól csinálnak? Kell a túlzó szigorúság, vagy legyünk liberálisabbak? Az igazság valahol a kettő között lesz, mindenesetre megfontolandó, miért jobb néhány országban az oktatás sorsa, mint sok más helyen.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Külföldre mennék Facebook oldalára!

Szólj hozzá!
Külföldre mentem

Olvasóink történetei

  • Az álmokért igenis küzdeni kell!

    Az álmokért igenis küzdeni kell!

    Fruzsina vagyok, az Európai Olimpiai Bizottság (EOB) Európai Uniós irodájának az irodavezetője. Én vezetem az iroda teljes könyvelési folyamatait, intézem az adminisztrációs dolgokat, illetve a céges események szervezésében veszek részt.

    Fruzsi
  • Második külföldi utam: a Kínai Népköztársaság

    Második külföldi utam: a Kínai Népköztársaság

    2014 januárjár: az AIESEC hallgatói szervezetében végzett aktív munkámért elismerésben részesítettek; majdnem ingyen kaptam egy nagy lehetőséget. Az úti cél nem lehetett más, csak Ázsia, ahonnan is barátokat szereztem, tehát ok az volt bőven.

    Lázár Gergely
További történetek >>>
Brüsszelbe mennék – pro és kontra
Pro és kontra

Brüsszelbe mennék – pro és kontra

Szemügyre vesszük mindazokat a fontos szempontokat, amelyek segítenek tájékozódni abban, hogy milyen is a belga fővárosban élni. A megszokott szempontok mentén haladtunk: megélhetés, havi kiadások, közlekedés, munkaerőpiac és egészségügy, a város kultúrája. Segítségünkre volt a cikk megírásában Zoltán (Keli), aki egy Brüsszelben élő magyar.

Homeworking, ahogy mi látjuk
Lépésröl lépésre

Homeworking, ahogy mi látjuk

Szerte a világon egyre többen választják a távmunkát, hiszen valódi win-win szituációt eredményez.

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat
Önkéntes

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat

Anita az elmúlt évek során alaposan megismerte és sikerrel ki is aknázta az ifjúsági és önkéntes programok nyújtotta lehetőségeket: tréningeken, konferenciákon vett részt, nyelvet tanult Franciaországban, gyakornoki pozíciót töltött be Bulgáriában, és munkájával segítette a Nemzeti Ifjúsági Tanács és az AEGEE nemzetközi diákszervezet budapesti antennájának működését.

Aktív egyetemi évei végeztével azonban, nem veszített korábban megszokott lendületéből, és hamarosan rátalált az Európai Önkéntes Szolgálatra.

Projektjéről, dolgos mindennapjairól és a kinti mindennapok viszontagságairól és örömeiről mesél most nektek interjújában.

Városok, ahol jó diáknak lenni
Top10

Városok, ahol jó diáknak lenni

Mi már tudjuk, hogy melyik az a 10 város, ahol diáknak lenni nagyon jó! És Te?

Balaton Sound MAX medvével
Utazási tanácsok

Balaton Sound MAX medvével

Kicsiny nagyszerű országunk háza tája nyaranta a fesztiváloktól hangos. Ha pedig július és Balaton, akkor már lassan tíz éve mindenkinek ez jut eszébe: Sound, Zamárdi. És olykor az is, hogy két koncert között hol hajtsuk álomra fejünket - vagy mit nézzünk meg a környéken. Ezekhez adunk néhány tippet.

Betegellátás külföldön
Interjúk

Betegellátás külföldön

Noémi 22 éves és 7 hónappal ezelőtt egy rögtönzött ötlet vezérelte külföldre, pontosabban először Angliába. Egy magyar cég utaztatta ki fesztiválokat takarítani és így beutazhatta majdnem egész Európát. Annyira belejött az utazgatásba, hogy azóta megjárta Dániát, Franciaországot és Máltát is. Azonban nem lehet minden felhőtlen, különböző betegségekkel is meggyűlt a baja. Most erről mesél nekünk.