Erasmus “love story”

2012/2013-as tanévben csaknem 270 ezer európai diák, köztük 4353 magyar egyetemista vett részt Erasmus csereprogramban. Ez több millió kézfogást, több százezer ölelést, több ezer csókot és több száz szerelmes párt jelent. De mi lesz a tanév végén a párokkal? Együtt maradnak vagy külön válnak útjaik?

Az Erasmus illetve az Erasmus+ egyetemi csereprogram évről-évre egyre népszerűbb a diákok körében. Hogy miért? Külföldön tanulhatsz állami ösztöndíjjal. Gyakorolhatod az adott ország anyanyelvét, de az angolt biztosan. Belekóstolhatsz a helyi kultúrába. És rengeteg új tapasztalatra, kapcsolatra tehetsz szert. Igen, ez az egyik oldal, ahogyan leközlik a tájékoztató honlapokon és az előadásokon, de mi a másik oldal?

A diákok oldaláról ez egy nagyon erős érzelmi hullám, ami örök emlékké válik.

Először is minden a kiköltözéssel kezdődik. Már alig várod, hogy elmenj, de mégis ott van a „jaj de rossz itt hagyni mindenkit” érzés. Majd rájössz a kollégium és az albérlet olyan drága, hogy az ösztöndíjadból épphogy kijön az ára. Ami amúgy csak a 6-7. héten jön meg először! Szóval addig lázasan hívogatod a család minden tagját, hogy bár „Igen Anya, Apa kapok ösztöndíjat, de csak később utalnak, addig kellene egy kis segítség!” Hirtelen kedvenced lesz a csapvíz és nem veszed meg a hegyi csobogó patakok forrásaiból kiszűrt méregdrága ásványvizet. Az első órán pedig vadul keresed azt a személyt aki, a legjobb barátod lesz és segít mindent lefordítani, mert nem értesz egy szót sem. Aztán egy pár hét után végre már van egy rendes kis társaságod a világ különböző pontjairól és a legolcsóbb helyi boltban veszitek meg a legolcsóbb bort és iszogattok valahol a naplementét csodálva. Így indul igazából. Közbe megismer(het)ed a nagy Ő-t! És mire észbe kapsz vége életed egyik legjobb kalandjának. Ami lehet kicsit tovább tart, mint a tanév.

Kati a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalom Tudományi kar egyik szociológia szakos hallgatója. 2013 októberében ment ki Brémába tanulni, és hasonló élményben volt neki is része, mint az összes többi erasmusos diáknak. Ám az Ő brémai életének még nincs vége.

Erasmus szerelem

Miért döntöttél Te is az Erasmus csereprogram mellett?

Mindig is szeretettem utazgatni, és az egyetemi éveim alatt mindenféleképpen akartam a program nyújtotta lehetőségekkel élni. Angolszász területeken már sokszor voltam, mint turista, de most más országgal, kultúrával, nyelvvel akartam megismerkedni. Így esett a választásom Németországra, Brémára.

Milyen volt Brémában élni és hogy talált rád a szerelem?

Nagyon szerettem, szeretem Brémát és azt a hangulatot, amit a helyiek varázsolnak olyan élhetővé. Maga a város nem túl nagy és nem is túl kicsi, Hamburg is csak egy órányira volt, így ha ki akartam mozdulni, oda könnyen eljutottunk a barátaimmal. Szabadidőnkben pedig, néha utazgattunk is, amíg a pénztárcánk engedte (Berlin, Írország, Észak- Írország, Koppenhága) és persze elengedhetetlen volt minden erasmusos buli.

Svennel, a barátommal az egyik egyetemi órán találkoztam. Első órán egy csoportba osztottak minket, akkor beszéltünk először. Majd mikor külön feladatot lehetett vállalni direkt azt vállalta el, amit én. Ennek ürügyén mentünk el első randinkra május elején. Nagyon jól éreztük magunkat és már innentől fogva majdnem minden időt együtt töltöttünk. De megállapodtunk abban, hogy nem hagyjuk nagyon elmélyülni a dolgokat, mert Sven Brémában él, én pedig Pesten és egyikünk sem akart távkapcsolatban élni. Persze ez aztán nem így lett...

Már május végén sajnos vissza kellett jönnöm Budapestre vizsgázni. Emiatt nem tudtunk találkoztunk 2-3 hétig. A vizsgák után visszatértem Brémába és onnantól fogva egyre szorosabb lett a kapcsolatunk, majd együtt folytattuk a szemesztert. Már nem volt kérdés, hogy külön vagy együtt. Együtt. mint egy pár.

Erasmus szerelem

Milyen a kapcsolatotok mióta vége a kinti tanévnek?

Miután befejeztük a szemesztert, Sven eljött Budapestre meglátogatni. Akkor megbeszéltük, hogy három hét túl sok egymás nélkül, azóta próbálunk kéthetente találkozni. Ez persze nagyon drága és időigényes, de mindig megéri! Tehát egyszer ő jön, egyszer én megyek, és nagyon jól alakulnak a dolgok, de távkapcsolatban élni nagyon nehéz. Hiszen ha végre egy országba kerülünk, minden időt együtt akarunk tölteni, ami persze a való életben lehetetlen, és hiába van ott a skype, a közelébe se ér annak, amikor személyesen beszélhetek vele. Sokszor hiányzik és az elválás része a legnehezebb az egész kapcsolatban. De nincs is annál jobb érzés, amikor újra találkozhatunk.

Ilyenkor a repülőtér, a vasútállomás és a buszpályaudvar a legnagyobb ellenség, s egyben a legjobb barát is. Ellenség, ha elmegy. Legjobb barát, ha jön.

Mik a tervek a jövőre nézve?

Ha minden jól megy, a szomorú elválásokból már csak 3-4 alkalom lesz, mert május környékén Németországba költözöm. Tervezem folytatni az egyetemi tanulmányaimat de lehet egy évet kihagyok és arra szánom, hogy rájöjjek, igazából mit akarok csinálni és mivel szeretnék foglalkozni az életben. Ezt még nem döntöttem el, de azt tudom, hogy Svennel együtt leszünk.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Külföldre mennék Facebook oldalára!

Szólj hozzá!
Külföldre mentem

Olvasóink történetei

  • Az álmokért igenis küzdeni kell!

    Az álmokért igenis küzdeni kell!

    Fruzsina vagyok, az Európai Olimpiai Bizottság (EOB) Európai Uniós irodájának az irodavezetője. Én vezetem az iroda teljes könyvelési folyamatait, intézem az adminisztrációs dolgokat, illetve a céges események szervezésében veszek részt.

    Fruzsi
  • Második külföldi utam: a Kínai Népköztársaság

    Második külföldi utam: a Kínai Népköztársaság

    2014 januárjár: az AIESEC hallgatói szervezetében végzett aktív munkámért elismerésben részesítettek; majdnem ingyen kaptam egy nagy lehetőséget. Az úti cél nem lehetett más, csak Ázsia, ahonnan is barátokat szereztem, tehát ok az volt bőven.

    Lázár Gergely
További történetek >>>
Brüsszelbe mennék – pro és kontra
Pro és kontra

Brüsszelbe mennék – pro és kontra

Szemügyre vesszük mindazokat a fontos szempontokat, amelyek segítenek tájékozódni abban, hogy milyen is a belga fővárosban élni. A megszokott szempontok mentén haladtunk: megélhetés, havi kiadások, közlekedés, munkaerőpiac és egészségügy, a város kultúrája. Segítségünkre volt a cikk megírásában Zoltán (Keli), aki egy Brüsszelben élő magyar.

Homeworking, ahogy mi látjuk
Lépésröl lépésre

Homeworking, ahogy mi látjuk

Szerte a világon egyre többen választják a távmunkát, hiszen valódi win-win szituációt eredményez.

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat
Önkéntes

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat

Anita az elmúlt évek során alaposan megismerte és sikerrel ki is aknázta az ifjúsági és önkéntes programok nyújtotta lehetőségeket: tréningeken, konferenciákon vett részt, nyelvet tanult Franciaországban, gyakornoki pozíciót töltött be Bulgáriában, és munkájával segítette a Nemzeti Ifjúsági Tanács és az AEGEE nemzetközi diákszervezet budapesti antennájának működését.

Aktív egyetemi évei végeztével azonban, nem veszített korábban megszokott lendületéből, és hamarosan rátalált az Európai Önkéntes Szolgálatra.

Projektjéről, dolgos mindennapjairól és a kinti mindennapok viszontagságairól és örömeiről mesél most nektek interjújában.

Városok, ahol jó diáknak lenni
Top10

Városok, ahol jó diáknak lenni

Mi már tudjuk, hogy melyik az a 10 város, ahol diáknak lenni nagyon jó! És Te?

Balaton Sound MAX medvével
Utazási tanácsok

Balaton Sound MAX medvével

Kicsiny nagyszerű országunk háza tája nyaranta a fesztiváloktól hangos. Ha pedig július és Balaton, akkor már lassan tíz éve mindenkinek ez jut eszébe: Sound, Zamárdi. És olykor az is, hogy két koncert között hol hajtsuk álomra fejünket - vagy mit nézzünk meg a környéken. Ezekhez adunk néhány tippet.

Betegellátás külföldön
Interjúk

Betegellátás külföldön

Noémi 22 éves és 7 hónappal ezelőtt egy rögtönzött ötlet vezérelte külföldre, pontosabban először Angliába. Egy magyar cég utaztatta ki fesztiválokat takarítani és így beutazhatta majdnem egész Európát. Annyira belejött az utazgatásba, hogy azóta megjárta Dániát, Franciaországot és Máltát is. Azonban nem lehet minden felhőtlen, különböző betegségekkel is meggyűlt a baja. Most erről mesél nekünk.