Interjúk

Egy félresikerült iskolai kirándulás története Londonból!

Szerencsére manapság számos lehetőség nyílik diákoknak a külföldi tanulmányi utakra, idősebb korosztálynak ott van például az Erasmus, fiatalabbaknak pedig a szervezett iskolai utak. Mai törénetünk az utóbbi lehetőségről, egy tapasztalatlan családról és pár rossz élményről szól. Mesélőnk egy aggódó anyuka: Noémi!

Hogyan érezted magad, amikor kislányod általános iskolásként elhagyta a szülőházat és elindult, hogy felfedezze Londont?

Nehéz volt. Nagyon nehéz. Talán most először kerültünk távol egymástól és tudtam, hogy kint csak a maga ura, egyedül kell boldogulnia. Én még nem jártam az országban, nem voltak tapasztalataim a szokásokról sem, egyedül az édesapja járt a szigetországban, aki próbálta felkészíteni arra, hogy mire számítson. Indulás előtt a szokásos szülői fejmosás is meg volt, hogy jól viselkedjen (hiszen nem őt szólják meg, hanem a magyarokat), vigyázzon a holmijára, ossza be a pénzét, és érezze jól magát. Megbeszéltük, ha gond van bátran hívjon, nem számít mennyibe kerül. Mégis, amikor elindult a busz, hatalmas gombóc volt a torkomban.

Kicsit mesélnél a programról, milyen utazáson vett részt és mennyi ideig volt távol?

Ez egy szervezett iskolai program volt, tanárok kísérték őket, Dél-Anglia volt a cél, 1 hét egy helyi családnál. Az út a tanulmányi kirándulás mellett nyelvtanulási program is volt egyben, hiszen a gyerekek nyelvórákra jártak reggeltől délutánig. Az út hosszú volt, busszal mentek és másfél napot vett igénybe.

Nem lehetett könnyű elengedni egy ilyen hosszú útra, egy idegen közegbe. Hogyan tartottátok a kapcsolatot?

Mivel a telefonálgatás drága lett volna, így megbeszéltük, hogy inkább online tartjuk a kapcsolatot, amikor tud ír. Ez a szülőknek megnyugvást jelent, hiszen így tudjuk, hogy mi van a gyerekkel, másrészről viszont borzalmas idegeskedést is jelent, ha nem jól alakulnak a dolgok.

És nem alakultak jól?

Hát annyira nem... Az odaérkezéssel még semmi probléma nem volt, zökkenőmentes volt az út, szép helyeken jártak, például Párizsban. Az első nap még ismerkedés volt, először megnézték az iskolát, majd két fős csoportokra osztották őket és elszállásolták a kijelölt családoknál. Másnap kezdődtek el a gondok. Reggeli, úticsomag bepakolása és az “új apuka” kitette őket a sulinál, ahol egy órát kellett várniuk a busszal érkező társaikra, hiszen őket előtte összegyűjtötte a busz, mert közel laktak egymáshoz (persze az én gyerekem a legtávolabb).

Mondanom sem kell mit éreztem amikor kiderült, hogy az iskolás lányom egy idegen városban várakozott egy egész órán át felügyelet nélkül.

cserediák © Jake Stimpson

Próbáltak bejutni a suliba, de nem tudtak amíg a többiek oda nem értek. Nem is értem. Ugyan számoltunk az angol étkezési szokásokkal és tudta a lányom, hogy ott másképpműködnek ezek a dolgok: bőséges reggeli, kevés ebéd, és laktató vacsora. A reggelije még tűrhető volt, viszont csak két lehetőség, a kétszersült+jam és a cornflake között választhatott minden nap. Az engem is meglepett, hogy ebédre egy kis gyümölcslevet, egy kis zacskó ecetes chipset (ilyet meg sem eszik) és egy háromszög alakú szendvicset kapott. A délután további része éhezéssel telt, és angolozással. Elmondása szerint, amikor este fürdeni akartak, legalább 5 percbe telt míg be tudták állítani maguknak a zuhanyzó vizét, de akkor is vagy megégtek, vagy megfagytak. Szóval így telt a második ottani nap és én nem voltam nyugodt.

A hét további napjai, hogy alakultak? Más problémák is voltak?

Sajnos volt pár. A többi napon minden diákot kirándulni vittek, így a lányomékat is, de ahogy elmesélte inkább ne tették volna. Az első kirándulós napjukon egy lengyel piacszerűségre vitték őket, mert a család érdekes ritkaságokat gyűjtött. A házukat belülről le sem írom inkább. Szóval első kirándulás egy ócskáspiacon, ahol a lányok legalább hot-doggal egészítették ki a kevés kis ebédjüket. A másik kirándulós napon pedig, a helyi városkát mutatták meg nekik, de egészen rendhagyó módon.

Olyan dél körül kitették őket a belvárosban és kettőkor mentek értük. Két lány egyedül a belvárosban, hát majdnem szétrobbantam az idegességtől.

Ráadásul csak bolyongtak egész nap, mert arra az időszakra szinte minden bolt bezárt. Kezdtem megutálni az angol szokásokat. Legalább a pénzüket nem hülyeségre, hanem kajára költötték, újra.

Hát ahogy látom az újdonsült szülők nem igazán álltak a helyzet magaslatán, és az étkezési szokások is nagy gondot okoztak. Hogyan probáltál tanácsot adni a távolból?

Egy gyerektől nem várható el, hogy egyik napról a másikra alkalmazkodni tudjon, ráadásul idegenek között. Az egész rendszert rosszul építették fel, vagy csak a család volt tapasztalatlan. Mindenesetre megbeszéltük, hogy a másnap reggel kérjenek több ebédet, és a chipset is próbálják lecserélni. A lányok erre rá is kérdeztek, viszont azt a választ kapták: “Ez így szokás, nem tudnak többet adni.” Legalább a chips helyét átvette az alma. Hurrá. Azt javasoltuk neki, hogy próbáljanak több folyadékot inni, az elnyomja az éhséget. Azt azért megemlítem a lányomról, hogy nem egy zabagép, sportos és egészséges életmódra nevelem, így naponta ötször eszik kis adagokban.

Azt gondoltam magamban, hogy nehogy már Európa egyik legfejlettebb országában haljon éhen a gyerekem.

A többiekkel is előfordultak ezek a problémák vagy csak ti kerülteket ilyen helyzetbe?

A többieknél is előfordultak problémák, főleg az ebéd volt a téma mindenkinél. Szerencsére okos kis lurkókról volt szó és az utolsó napokban már egymás között csereberéltek ebédszünetben. Ahogy hallottam, a fürdőkben is ugyanazokkal a gondokkal találkozott mindenki, a külön hideg, külön melegvizes csapok számomra érthetetlen jelenségek voltak.

Összességében, hogyan értékeled a tanulmányi utat?

Ó várj. A visszautat majdnem elfejeltettem!

Történt ott is valami?

Persze, már kezdtem azt hinni, hogy vonzzuk a bajt. Szóval nagy nehezen átvészelték a hetet, indulás visszafelé. Elindultak komppal a La Manche csatornán és megbeszéltük, hogy ha átérnek a francia partokra ír vagy hív vagy bármi. Az indulásnál még tudtam róla, aztán négy órán keresztül semmi. Hát majdnem infarktust kaptam. Aztán jött az üzenet, ami nem igazán nyugtatott meg.

“Szia! Ne aggódj, de lerobbantunk Franciaországban, én lemerültem, de kölcsönkértem egy telót.”

Utólag kiderült, hogy motorhibájuk volt, a közelben egy szerelő sem, így egy helyben álltak hét, azaz 7 órán keresztül egy parkolóban. Ez nagyjából egy fél napos csúszást is eredményezett. Aggódva vártuk a többi szülővel a gyerekeket, amikor végre befuttot a busz. El nem tudom mondani, hogy mennyire örültem annak, hogy végre megölelhetem a lányomat. Mondanom sem kell, hogy a hajnali érkezését egy kiadós, hazai vacsora-reggelivel ünnepeltük meg.

Szóval összességében két részről értékelném az utazást.

Egyrészt nagy élmény volt neki, és sokat is tanultak az angol környezetben. Ez a tapasztalat még sokat jelenthet a későbbiekben, és legalább volt mit mesélnie a barátainak a cseppet sem unalmas napjairól. Mint kiderült, szegény tanárok is hallottak a rossz élményekről és próbálták segíteni a gyerekeket ahol tudták. Tehát a tanulmányi része pozitív és örömteli.

Másrészről, persze ott van a szülő helyzete is. Lehet, hogy túlaggódtam magamat, de szerintem minden szülő tudja, hogy milyen lehet átélni egy olyan helyzetet, amikor nem tudsz segíteni a porontyodon. Rendkívül idegesítő egy érzés. Végül jól sült el a dolog, és már azon gondolkodunk, hogy merre vigyen a következő külföldi útja. Őt hajtja a fiatalsága, én meg úgyis idegeskedni fogok, de ez így van rendjén.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Külföldre mennék Facebook oldalára!

Szólj hozzá!
Külföldre mentem

Olvasóink történetei

  • Az álmokért igenis küzdeni kell!

    Az álmokért igenis küzdeni kell!

    Fruzsina vagyok, az Európai Olimpiai Bizottság (EOB) Európai Uniós irodájának az irodavezetője. Én vezetem az iroda teljes könyvelési folyamatait, intézem az adminisztrációs dolgokat, illetve a céges események szervezésében veszek részt.

    Fruzsi
  • Második külföldi utam: a Kínai Népköztársaság

    Második külföldi utam: a Kínai Népköztársaság

    2014 januárjár: az AIESEC hallgatói szervezetében végzett aktív munkámért elismerésben részesítettek; majdnem ingyen kaptam egy nagy lehetőséget. Az úti cél nem lehetett más, csak Ázsia, ahonnan is barátokat szereztem, tehát ok az volt bőven.

    Lázár Gergely
További történetek >>>
Brüsszelbe mennék – pro és kontra
Pro és kontra

Brüsszelbe mennék – pro és kontra

Szemügyre vesszük mindazokat a fontos szempontokat, amelyek segítenek tájékozódni abban, hogy milyen is a belga fővárosban élni. A megszokott szempontok mentén haladtunk: megélhetés, havi kiadások, közlekedés, munkaerőpiac és egészségügy, a város kultúrája. Segítségünkre volt a cikk megírásában Zoltán (Keli), aki egy Brüsszelben élő magyar.

Homeworking, ahogy mi látjuk
Lépésröl lépésre

Homeworking, ahogy mi látjuk

Szerte a világon egyre többen választják a távmunkát, hiszen valódi win-win szituációt eredményez.

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat
Önkéntes

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat

Anita az elmúlt évek során alaposan megismerte és sikerrel ki is aknázta az ifjúsági és önkéntes programok nyújtotta lehetőségeket: tréningeken, konferenciákon vett részt, nyelvet tanult Franciaországban, gyakornoki pozíciót töltött be Bulgáriában, és munkájával segítette a Nemzeti Ifjúsági Tanács és az AEGEE nemzetközi diákszervezet budapesti antennájának működését.

Aktív egyetemi évei végeztével azonban, nem veszített korábban megszokott lendületéből, és hamarosan rátalált az Európai Önkéntes Szolgálatra.

Projektjéről, dolgos mindennapjairól és a kinti mindennapok viszontagságairól és örömeiről mesél most nektek interjújában.

Városok, ahol jó diáknak lenni
Top10

Városok, ahol jó diáknak lenni

Mi már tudjuk, hogy melyik az a 10 város, ahol diáknak lenni nagyon jó! És Te?

Balaton Sound MAX medvével
Utazási tanácsok

Balaton Sound MAX medvével

Kicsiny nagyszerű országunk háza tája nyaranta a fesztiváloktól hangos. Ha pedig július és Balaton, akkor már lassan tíz éve mindenkinek ez jut eszébe: Sound, Zamárdi. És olykor az is, hogy két koncert között hol hajtsuk álomra fejünket - vagy mit nézzünk meg a környéken. Ezekhez adunk néhány tippet.

Betegellátás külföldön
Interjúk

Betegellátás külföldön

Noémi 22 éves és 7 hónappal ezelőtt egy rögtönzött ötlet vezérelte külföldre, pontosabban először Angliába. Egy magyar cég utaztatta ki fesztiválokat takarítani és így beutazhatta majdnem egész Európát. Annyira belejött az utazgatásba, hogy azóta megjárta Dániát, Franciaországot és Máltát is. Azonban nem lehet minden felhőtlen, különböző betegségekkel is meggyűlt a baja. Most erről mesél nekünk.