Interjúk

Amerika, Dánia, Hollandia– tanulás a világkörül!

Anna tavaly augusztusban költözött Dániába és kezdte meg Branding and Marketing Menedzsment tanulmányait a herningi TEKO Business + Design -VIA University College intézményében. Azóta épp Hollandiába költözött, de előtte már megjárta Amerikát is. Szerinte az embernek ki kell lépnie a komfortzónájából, ha külföldön szeretne továbbtanulni. De megéri, mert olyan élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodhat, amelyek csak az előnyére válhatnak.

Miért döntöttél a külföldi továbbtanulás mellett?

Bennem már régóta érlelődött, hogy a tanulmányaimat külföldön folytassam, de igazán a középiskolai amerikai csereévem során jutottam elhatározásra a kinti továbbtanulás mellett. Egyrészt kihívásnak tartottam, hogy távol az otthonomtól tanuljak tovább, másrészt szerettem volna valami újat csinálni, olyasmit, ami eltér a megszokottól.

Véleményem szerint, a különböző oktatási rendszerekben eltöltött évek alatt olyan tapasztalatokra tehet szert az ember, amelyek csak előnyére válhatnak a későbbiekben, hiszen segít a dolgok több szempontból való szemrevételezésében. Ugyanakkor rengeteg új és innovatív tudással gazdagodik az ember, amelyet könyvek tömkelege sem tud pótolni.

Mesélj egy kicsit az amerikai élményeidről. Hogyan keveredtél oda és hogyan kell elképzelni az ottani gimis viszonyokat?

A volt középiskolámban, a Sárospataki Református Gimnáziumban egy amerikai tanárnő tanított anno évekkel ezelőtt, azonban egészségügyi okok miatt vissza kellett térnie Michigan-be. Ennek ellenére nem szakadt meg a kapcsolata az iskolával, sőt kialakított egy keresztény ’csereprogramot’, amelynek segítségével a gimnázium tanulói közel 10 hónapot tölthetnek Michigan szívében egy keresztény családnál, egy keresztény középiskolában. Második próbálkozásra nekem is sikerült megkapnom az ösztöndíjat, ami mindent fedezett, kivéve a repülőjegyet és a biztosítást. A kiválasztás során először a Havenga családhoz kerültem Hollandba és mellette egy privát középiskolában, a Holland Christian High School-ban voltam végzős diák.

Az évem hihetetlenül élménydús volt, ahogy angolul mondják ’once in a lifetime experience’. Rengeteget formálódott a személyiségem a hónapok alatt.

külföldi tanulás
© Christopher Sessums

A gimnázium nagyon más, és nem teljesen olyan a diákélet, mint a jól ismert amerikai filmekben. A rendszere nagyon hasonló a felsőoktatáshoz, ugyanis vannak adott tárgyak, amiket kötelező felvenni és ezek egymásra épülnek (matek, irodalom, történelem, stb.), azonban ezeknek is van emelt és alap szintű változata, az érdeklődési kör szerint. Emellett vehetsz fel olyan tárgyakat, amelyek érdekelnek (pl.: globális kultúra, fotográfia, kreatív kommunikáció, stb). A tanárokat tegezik, többször az első nevükön szólítják őket, így a hangulata az óráknak laza, de a tisztelet egymás iránt ugyanúgy megmarad.

Mivel én csak egy évig voltam ott, ezért felvettem az összes olyan tárgyat, ami rajzzal, kultúrával és a vallással kapcsolatos. A globális kultúra tárgy során egy standot kellett csinálnunk, amely felhívta a figyelmet a Haitin történt földrengés utáni kolera járványra. Továbbá biológia órán rákot és békát boncoltunk, míg környezetvédelem órán nemzeti parkokba jártunk és szemetet szedtünk. A tanítvány-tan órát pedig egy nagyon híres professzor-rabbi tartotta, aki észbontó dolgokat tanított a héber nyelvről. Ennek fejében az év végén elnyertem egy ösztöndíjat, amely során részt vehettem egy 10 napos izraeli bibliai túrán. Nincsenek szavak arra, amit a túra alatt megtapasztal az ember, mind fizikailag, mind szellemileg, de ez már egy másik interjú témája lehetne.

Az iskola mindennapjait erősen meghatározta a keresztény hitvallás, reggel 5 perces áhítat, illetve szerdánként egy fél órás áhítat keretein belül voltak motivációs előadások, koncertek és prédikációk.

Az amerikai diákokat leginkább a sport tartja össze, mindenki minimum 2-3 fajta sportot űz az őszi, illetve tavaszi szezonnak megfelelően. Életre szóló barátságok kötődnek a sportnak köszönhetően, azonban ebbe a körbe a későbbiekben sem engednek be külsősöket.

Továbbá a klikkek jól megtalálhatóak a suli falain belül: a menők, a kevésbé népszerűbbek, a kockák, a kirekesztettek, a kosarasok... stb. Azonban ezek között a csoportok között nincs semmiféle konfrontáció, mindenki nagyon toleráns a másik iránt. Leginkább úgy tudnám megfogalmazni, hogy a hit összetartja az embereket.

külföldi tanulás
© H. Michael Miley

Ezek után hogyan sikerült Dániába kerülnöd? Egyáltalán miért éppen Dánia?

Ez egy jó kérdés. Igazából gimnázium után mindenképp külföldön szeretem volna továbbtanulni. Rengeteget gondolkoztam a TEKO-n, ugyanis nekem emellett még tervbe volt Salzburg, egészen pontosan az Innováció és Turizmus szak a Fachhochschule Salzburg-on. Nehéz volt a döntés, mert a családom régóta tevékenykedik a turizmusban, ezáltal én is rengeteg tapasztalatra tettem szert, illetve a nyílt napra is sikerült eljutnom, amely során bepillanthattam az iskola mindennapi életébe. Azonban a márkatervezés (branding) megtalálható itthon grafikus szakok elemeként, mégis nagyon kevesen szakosodnak erre, mindemellett kreativitásomat is ki tudom élni. Végül Herningre esett a választás, amivel nagyon elégedett vagyok. Vagyis összességében nem az ország volt a döntő, hanem a felajánlott kurzusok.

Sokakat megijeszt az ismeretlen kiválasztási folyamat és a sok zavaros adminisztráció. Nálad hogyan zajlott a felvételi? Könnyű volt bekerülni?

A felvételi rendkívül könnyedén és rugalmasan zajlott, hála a ’Dániai Továbbtanulás’ szervezetnek, ugyanis ők mindent elintéztek a jelentkező diákoknak. Pár adatlap kitöltése, az érettségi angol nyelvű fordítása és a hivatalos okmányok fénymásolata volt szükséges. Magának a TEKO-nak egy két oldalas riportot kellett készítenem, amely során a branding és marketing fogalmához kapcsolódó kérdéseknél kellett kifejtenem a véleményem. Továbbá a TEKO egyik adminisztrátorával volt egy Skype interjú, amely során kellemesen elbeszélgettünk a jövőbeli terveimről. A szervezet mindenről időben értesített, így semmiről nem kellett aggódnom.

külföldi tanulás

Szerinted mennyiben más a kinti felsőoktatás az itthonihoz képest?

Sokkal gyakorlatiasabb és problémamegoldó rendszer alapján tanítanak. Az év 80%-ban csoportokban vittünk véghez különböző projekteket. Az első szemeszterben például egy projekt során dizájnerek DNS-ét kellett elemeznünk, emellett olyan óráink voltak, mint kötés- vagy beszerzés-tan.

Több ruhagyártó céghez is ellátogathattunk és Dánia egyik leghíresebb dizájnere is eljött hozzánk az iskolába, ráadásul a személyi helikopterén(!!!).

A következő félévben pedig már mindenki a saját szakának megfelelő órákra járt, így olyan kurzusaim voltak, mint márka stratégia, marketing, design koncepció, továbbá ugyanúgy voltak projektek, amik alatt standot csinálhattunk egy márkának vagy éppen egy új termékkel kellett előállnunk egy világvezető cégnek. Mindez arra tanított, hogyan kell tanulnunk együtt dolgoznunk különböző képességgel és végzettséggel rendelkező emberekkel. Nagyon sok olyan tudással, tapasztalattal lettem gazdagabb, amit az itthoni ex-osztálytársaim, nem tapasztaltak meg a magyar felsőoktatási rendszer keretein belül az első év során.

A diákok számára az egyik legfontosabb kérdés: milyenek a vizsgák, milyen követelményeknek kell megfelelni?

Az elvárások és a követelmények teljesíthetőek voltak számomra az év során. A projektek végén általában egy több oldalas riportot kellett készítenünk és erről beszámolnunk egy 5-10 perces prezentáció során, kivéve a Brand ID-nál, amikor ugyanis egy standot kellett készítenünk az általunk választott márkának,esetünkben a Nespresso-nak. Természetesen az órákra is kellett készíteni kisebb-nagyobb beadandókat, azonban ez elenyésző volt. Ami számomra a leginkább hasznos volt, az a saját E-portfolió készítés, amely rendkívül hasznosnak bizonyult munkára való jelentkezés során. Továbbá a szemeszterek végén volt 1-1 vizsga, amely egy számítógépes kvízből és egy 20 perces prezentációból állt.

külföldi tanulás
© wikimedia

Milyenek a dánok? A dán élet? Neked mit volt a legnehezebb/legkönnyebb megszokni?

Ezt nagyon nehéz szavakba önteni, inkább meg kell tapasztalni, ugyanis mindenki máshogy éli meg a dán hétköznapokat.

A mindennapjaimat leginkább nemzetközi közösségben töltöttem, mivel az egyetemen az angol illetve dán nyelven való oktatás párhuzamosan, azonban elkülönítve zajlik, így az angol nyelvű szakokra leginkább külföldről érkezett diákok iratkoztak be. A dán diákoknak pedig megvolt a kis megszokott körük, amiből nem igazán akartak engedni.

A legnehezebb az időjárást, a nyelvet és az emberek zárkózottságát megszokni. A vérbeli dánok nem feltétlenül nyitnak a külföldiek felé, mivel több ezer tanuló érkezik évente Herning kicsinyke városába és ezt megszokni nem igazán tudták. Az orkán erejű széllel pedig nehéz megbirkózni a mindennapok során, főleg amikor késésben vagy suliból, de a szembeszél még a biciklire sem enged felülni. A dán nyelv meg alkat kérdése. Én a második modult elérve, 6 hónap után dicsően feladtam a háborút a ’Dansk’ megfejthetetlen nyelve ellen, azonban sikertörténetekről is hallottam, miszerint egy lánynak sikerült letennie a 12 modul-t másfél év alatt.

Mindezek ellenére, a templomi önkénteskedésem során rengeteg jószívű dán emberrel találkoztam és sokat tanultam tőlük. Ez alatt a biblia köri beszélgetések során megismerkedtem számos Afrikából érkezett családdal, akik minden helyzetben támogatást nyújtottak. Nehéz lett volna nélkülük átvészelni a nehezebb időszakokat.

Amihez a legkönnyebb volt hozzászoknom, az a tisztaság és a skandináv design volt. Mivel Herning kisváros, az emberek nagyobb figyelmet szentelnek a környezetükre és előszeretettel rendezik be otthonukat illetve különböző intézményeiket leghíresebb dán illetve skandináv tervezők alkotásaival.

Most viszont, ha jól tudom, épp Hollandiából válaszolsz a kérdéseimre. Meddig maradsz és mit csinálsz kint? Érzékelsz már különbségeket a dán és holland kultúra és oktatási rendszer között?

Igen, az Erasmus program által vagyok szeptembertől itt, Leiden városában, amely Dél-Hollandiában található. A szemeszter alatt az International Business szakon leszek, ami a humán erőforrásra és a globális marketingre fókuszál.

Óriási szakadék van a dán és a holland kultúra között, mondhatnám, hogy csak a nyelvi hasonlóságokat véltem felfedezni. Az emberek itt nyüzsögnek, élvezik a mindennapokat, az idegenekkel barátságosak.

A várost csatornák övezik és egyes polgárok hajóval közlekednek, amely leginkább Velence hatását kelti. Továbbá mindenhol régi téglaépületek találhatóak és szűk utcácskák, amik rendkívül romantikus hangulatot adnak a városnak. A szépsége ellenére a közlekedés borzalmas, akármilyen viszonylatba nézzük, ugyanis a rengeteg biciklis egyszerűen életveszélyes mind a gyalogosokra, mind az autósokra, de az ember idővel talán hozzá tud szokni.

külföldi tanulás
© vladbusuioc

Még csak egy hete járok iskolába, úgyhogy nem sokat tudok elmondani, azonban kevés órám van, amely során ledarálják az anyagot, a munka nagy részét pedig szabadidőben kell csinálni, aminek én nem vagyok a híve, Dániában inkább több óránk volt, de adtak időt a munkára az órák keretén belül. Ennek fejében már első héten elmentünk egy piacvezető matricagyártó céghez, akik kiadtak egy komoly projektet két osztálycsoportnak, ami egy 6 hetes piackutatásból és a végül egy prezentációból fog állni a cég marketing csapata előtt, tehát elég nagy tétje van a munkánknak. Mindezek ellenére reményteljesen nézek elébe az elkövetkező félévnek.

Azoknak ajánlom a külföldi továbbtanulást, akik nem ijednek meg az élet hozta akadályoktól és képesek talpra állni egy-két kudarc után, ugyanis kint bizony nem fenékig tejfel az élet, azonban miután beleszokik az ember a mindennapokba, utána megy minden, mint a karikacsapás.

Mik a terveid a jövőre nézve? Szeretnél külföldön maradni? Vagy inkább hazahoznád a kint megszerzett tudást?

Nem tudom, mit tartogathat számomra a jövő, de most egyszerre csak egy dologra koncentrálni és nem nagy távlatokba gondolkozni, hiszen minden olyan gyorsan változik körülöttünk.Mivel még csak most költöztem Hollandiába, még az is elképzelhető, hogy itt fogom a tanulmányaimat folytatni, de még szeretnék más országokban is élni huzamosabb ideig, illetve a világ körbeutazása is rajta van a bakancslistán. Azonban, annyit megtanultam utazásaim alatt, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon. Így, ha lehetőségem lesz rá, haza szeretnék térni, hogy kamatoztatni tudjam az itt elsajátított tudásom.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Külföldre mennék Facebook oldalára!

Szólj hozzá!
Külföldre mentem

Olvasóink történetei

  • Az álmokért igenis küzdeni kell!

    Az álmokért igenis küzdeni kell!

    Fruzsina vagyok, az Európai Olimpiai Bizottság (EOB) Európai Uniós irodájának az irodavezetője. Én vezetem az iroda teljes könyvelési folyamatait, intézem az adminisztrációs dolgokat, illetve a céges események szervezésében veszek részt.

    Fruzsi
  • Második külföldi utam: a Kínai Népköztársaság

    Második külföldi utam: a Kínai Népköztársaság

    2014 januárjár: az AIESEC hallgatói szervezetében végzett aktív munkámért elismerésben részesítettek; majdnem ingyen kaptam egy nagy lehetőséget. Az úti cél nem lehetett más, csak Ázsia, ahonnan is barátokat szereztem, tehát ok az volt bőven.

    Lázár Gergely
További történetek >>>
Brüsszelbe mennék – pro és kontra
Pro és kontra

Brüsszelbe mennék – pro és kontra

Szemügyre vesszük mindazokat a fontos szempontokat, amelyek segítenek tájékozódni abban, hogy milyen is a belga fővárosban élni. A megszokott szempontok mentén haladtunk: megélhetés, havi kiadások, közlekedés, munkaerőpiac és egészségügy, a város kultúrája. Segítségünkre volt a cikk megírásában Zoltán (Keli), aki egy Brüsszelben élő magyar.

Homeworking, ahogy mi látjuk
Lépésröl lépésre

Homeworking, ahogy mi látjuk

Szerte a világon egyre többen választják a távmunkát, hiszen valódi win-win szituációt eredményez.

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat
Önkéntes

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat

Anita az elmúlt évek során alaposan megismerte és sikerrel ki is aknázta az ifjúsági és önkéntes programok nyújtotta lehetőségeket: tréningeken, konferenciákon vett részt, nyelvet tanult Franciaországban, gyakornoki pozíciót töltött be Bulgáriában, és munkájával segítette a Nemzeti Ifjúsági Tanács és az AEGEE nemzetközi diákszervezet budapesti antennájának működését.

Aktív egyetemi évei végeztével azonban, nem veszített korábban megszokott lendületéből, és hamarosan rátalált az Európai Önkéntes Szolgálatra.

Projektjéről, dolgos mindennapjairól és a kinti mindennapok viszontagságairól és örömeiről mesél most nektek interjújában.

Városok, ahol jó diáknak lenni
Top10

Városok, ahol jó diáknak lenni

Mi már tudjuk, hogy melyik az a 10 város, ahol diáknak lenni nagyon jó! És Te?

Balaton Sound MAX medvével
Utazási tanácsok

Balaton Sound MAX medvével

Kicsiny nagyszerű országunk háza tája nyaranta a fesztiváloktól hangos. Ha pedig július és Balaton, akkor már lassan tíz éve mindenkinek ez jut eszébe: Sound, Zamárdi. És olykor az is, hogy két koncert között hol hajtsuk álomra fejünket - vagy mit nézzünk meg a környéken. Ezekhez adunk néhány tippet.

Betegellátás külföldön
Interjúk

Betegellátás külföldön

Noémi 22 éves és 7 hónappal ezelőtt egy rögtönzött ötlet vezérelte külföldre, pontosabban először Angliába. Egy magyar cég utaztatta ki fesztiválokat takarítani és így beutazhatta majdnem egész Európát. Annyira belejött az utazgatásba, hogy azóta megjárta Dániát, Franciaországot és Máltát is. Azonban nem lehet minden felhőtlen, különböző betegségekkel is meggyűlt a baja. Most erről mesél nekünk.