Interjúk

Berlinben lehetetlen éhen halni

Három magyar fiatal fogta magát a vizsgaidőszak előtt és kevés pénzzel, de annál nagyobb álmokkal nekivágott Európának. Stoppolás, foglaltházak, bábozás és szabadság- Chanez, akinek anyukája magyar, apukája félig algír, félig francia, megosztotta velünk az egyedülálló berlini kalandot.

Berlin munkavállalás

Egyszer csak nekivágtatok a nagyvilágnak. Hogy jött az ötlet? Hogyan döntöttétek el, hogy merre mentek és mit fogtok csinálni?

Elég sokat stoppoltunk egyetem mellett szabadidőnkben, először csak szórakozásból, aztán rájöttünk, hogy milyen könnyű külföldön önfenntartó életmódot folytatni. Ez abban merült ki, hogy amikor elutaztunk valahova, próbáltunk mindig nullára kijönni, nem vittünk magunkkal sok pénzt. Foglaltházakat, vagy kommunákat kerestünk éjszakára, de volt, hogy az utcán aludtunk. Az élelmiszert megpróbáltuk szintén ingyen beszerezni, közösségi osztásokon, projekteken belül, vagy csak simán összekértünk pénzt az emberektől a tengerparton. Mindig vidámak voltunk, úgyhogy az emberek általában szívesen segítettek.

Az utazgatások után még hazajöttetek. Miért költöztetek végül pár hónapja Németországba?

Ez az egész szépen lassan átalakult egyfajta életmóddá. Otthon is a civil aktivista közeget erősítettük, de rájöttünk, hogy frissítésre és kapcsolatépítésre van szükség.

Ráadásul mi azt valljuk, hogy úgy tudja az ember a legjobban értelmezni a világot, ha egyenesen azoknak szegezi a kérdéseit, akik az adott régióban élnek, vagy maguk is bevándorlók, utazók, különböző politikai nézetekkel és különböző háttérrel rendelkeznek.

Mi pedig szerettünk volna minél több embert megismerni. Ezért az utolsó vizsgaidőszak előtt hárman – Danival és Zsoltival -, akikkel már a korábbi utak során összeszoktunk, elindultunk. Kicsaptuk a térképet otthon a padlóra, bejelöltük az úticélokat, és úgy gondoltuk, Németországban megpróbálunk pénzt keresni, aztán később délebbre utazunk, ha jön a jó idő és szórakozunk kicsit.

Berlin munkavállalás

És akkor Berlinre böktetek?

Nem, az első célállomás Frankfurt lett, mert ott a srácoknak már volt tapasztalatuk az előző évből és volt lehetőség a szállásra is, egy Wagenplatznál (vagonpark) táboroztunk le. Egy hét után viszont úgy láttuk, hogy egy kicsit komolyabban kéne foglalkozni a pénzszerzéssel, hogy letudjuk az otthoni dolgainkat. Én például kiléptem a munkahelyemről, mert eldöntöttem, hogy szórakoztató formában szeretnék pénzt keresni. Így felmondtam az albérletet. Ekkor jött a nagyon meredek ötletünk. Daninak volt egy verse, amit nagyon viccesen tudott előadni németül és azt találtuk ki, hogy csinálunk hozzá egy bábszínházat és ezzel fogunk utcai művészkedni. Nekifogtunk tehát a babakészítésnek meg a színpad összerakásának, és stoppolva eljutottunk Berlinbe.

Hol laktok most? Hogyan telik egy napotok és milyennek látjátok Berlint?

Most egy volt foglaltházban lakunk, ami már legálisan működik, mert az itt élőknek van önrésze a házban. Egyelőre vendégek vagyunk és csak később fog eldőlni, hogy kaphatunk-e esetleg itt szobát, vagy tovább keresgélünk. A bábozás is jól működik, elég lazák a napjaink. Későn kelünk, délután kimegyünk a környékre - amit igazából egy hatalmas területen fekvő Király utcaként tudnék leírni. Minden tele van kiülős helyekkel, hatalmas parkokkal, és sok vidám emberrel.

Bár hárman vagyunk, pár óra alatt így is többet összeszedünk, mint otthon diákmunkával. De a vicces az, hogy még a tanári vagy néha az orvosi fizetést is összeszedjük napi szinten.

Berlint abszolút élhető városnak tartom, ami magyar szemmel érdekes lehet, hogy itt fiatalon és jó beszélőkével igazából lehetetlen éhen halni. Több mint 200 house project van - ezek főleg volt foglaltházak, amelyek egy része foglalkozik fiatalokkal. De rengeteg olyan van, ahol szupermarketből aznap lejárt élelmiszereket hoznak, 20-30 rekesszel egy nap. Ezeket be lehet ingyen zsákolni és hazavinni. Máshol meg folyamatosan ruhákat lehet összeszedni, mi nyári ruha nélkül jöttünk, és tök jó pólókat szedtünk már össze.

Berlin munkavállalás

Kinek javasolnád ezt az életmódot és szerinted meddig lehet ezt az életformát folytatni? Ez hosszútávon fenntartható, vagy te is csak átmeneti időszakként tekintesz erre és majd hamarosan „beülsz egy irodába dolgozni”?

Ha az életmód a stoppolgatásra, időszakos pénzszerzésre, egyfajta könnyelműségre vonatkozik, ahhoz mindenképp elengedhetetlen, hogy az ember kicsit lejjebb adjon az igényeiből, hiszen kellemetlen lehet benzinkutak mosdójában tisztálkodni, kilométereket gyalogolni a tűző napsütésben, vagy azon agyalni, melyik bokor tövében lenne érdemes kicsapni a hálózsákot. A kíváncsiság viszont eszméletlenül nagy hajtóerő, a másik, hogy újra meg kell tanulnunk megbízni az embertársainkban. Enélkül sem stoppolni, sem kalandozni, sem ismerkedni nem érdemes. Mindenesetre, ha szükség lesz rá, persze dolgozok majd, ahol kell, hiszen eleve nem a munkával van bajom, hanem a szabadságom korlátozottságával. Erre is vannak persze ötleteink, télen nem lehet utcán bábozni –remek lehetőség lesz ez arra, hogy autodidakta módon tanuljunk, és gyakorlatiasabb álmainkat is valóra váltsuk.

Nem szeretnék egész életemben arra várni, hogy elég pénzem legyen elkezdeni élni.

Meddig szeretnétek még külföldön maradni?

Ha valaki megkérdezi, tényleg Berlinbe költöztünk-e, mindig azt válaszoljuk: nem, csak el Budapestről. Nem szeretnék rossz érzéseket táplálni egy ország iránt, egyszerűen csak utálok nemzetekben, határokban gondolkozni. Mégiscsak az a legjobb érzés, ha bárhová mész a világban, van egy város, egy ház, egy pad, ahol otthon lehetsz. Amíg Debrecenből Budapestre ingáztam, a szolnoki vasútállomás volt az egyik otthonom, most ugyanígy mosolygok, mikor a Prága előtti benzinkút mellett suhanok el –még ha nem is a legkellemesebb stoppos élmények kötnek oda. A mókuskerékből való kilépésre Magyarországon is megvan a lehetőség, nem kell hozzá messzi tájakra utazni. Bár a megismerés, a tapasztalatgyűjtés, és a pozitív csalódások szempontjából erősen ajánlom mindenkinek.

Ha kíváncsiak vagytok rá, hogyan boldogulnak Chanezék, olvassátok a blogukat: Marionettengrippe in Berlin.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Külföldre mennék Facebook oldalára!

Szólj hozzá!
Külföldre mentem

Olvasóink történetei

  • Az álmokért igenis küzdeni kell!

    Az álmokért igenis küzdeni kell!

    Fruzsina vagyok, az Európai Olimpiai Bizottság (EOB) Európai Uniós irodájának az irodavezetője. Én vezetem az iroda teljes könyvelési folyamatait, intézem az adminisztrációs dolgokat, illetve a céges események szervezésében veszek részt.

    Fruzsi
  • Második külföldi utam: a Kínai Népköztársaság

    Második külföldi utam: a Kínai Népköztársaság

    2014 januárjár: az AIESEC hallgatói szervezetében végzett aktív munkámért elismerésben részesítettek; majdnem ingyen kaptam egy nagy lehetőséget. Az úti cél nem lehetett más, csak Ázsia, ahonnan is barátokat szereztem, tehát ok az volt bőven.

    Lázár Gergely
További történetek >>>
Brüsszelbe mennék – pro és kontra
Pro és kontra

Brüsszelbe mennék – pro és kontra

Szemügyre vesszük mindazokat a fontos szempontokat, amelyek segítenek tájékozódni abban, hogy milyen is a belga fővárosban élni. A megszokott szempontok mentén haladtunk: megélhetés, havi kiadások, közlekedés, munkaerőpiac és egészségügy, a város kultúrája. Segítségünkre volt a cikk megírásában Zoltán (Keli), aki egy Brüsszelben élő magyar.

Homeworking, ahogy mi látjuk
Lépésröl lépésre

Homeworking, ahogy mi látjuk

Szerte a világon egyre többen választják a távmunkát, hiszen valódi win-win szituációt eredményez.

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat
Önkéntes

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat

Anita az elmúlt évek során alaposan megismerte és sikerrel ki is aknázta az ifjúsági és önkéntes programok nyújtotta lehetőségeket: tréningeken, konferenciákon vett részt, nyelvet tanult Franciaországban, gyakornoki pozíciót töltött be Bulgáriában, és munkájával segítette a Nemzeti Ifjúsági Tanács és az AEGEE nemzetközi diákszervezet budapesti antennájának működését.

Aktív egyetemi évei végeztével azonban, nem veszített korábban megszokott lendületéből, és hamarosan rátalált az Európai Önkéntes Szolgálatra.

Projektjéről, dolgos mindennapjairól és a kinti mindennapok viszontagságairól és örömeiről mesél most nektek interjújában.

Városok, ahol jó diáknak lenni
Top10

Városok, ahol jó diáknak lenni

Mi már tudjuk, hogy melyik az a 10 város, ahol diáknak lenni nagyon jó! És Te?

Balaton Sound MAX medvével
Utazási tanácsok

Balaton Sound MAX medvével

Kicsiny nagyszerű országunk háza tája nyaranta a fesztiváloktól hangos. Ha pedig július és Balaton, akkor már lassan tíz éve mindenkinek ez jut eszébe: Sound, Zamárdi. És olykor az is, hogy két koncert között hol hajtsuk álomra fejünket - vagy mit nézzünk meg a környéken. Ezekhez adunk néhány tippet.

Betegellátás külföldön
Interjúk

Betegellátás külföldön

Noémi 22 éves és 7 hónappal ezelőtt egy rögtönzött ötlet vezérelte külföldre, pontosabban először Angliába. Egy magyar cég utaztatta ki fesztiválokat takarítani és így beutazhatta majdnem egész Európát. Annyira belejött az utazgatásba, hogy azóta megjárta Dániát, Franciaországot és Máltát is. Azonban nem lehet minden felhőtlen, különböző betegségekkel is meggyűlt a baja. Most erről mesél nekünk.