Önkéntes

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat

Anita az elmúlt évek során alaposan megismerte és sikerrel ki is aknázta az ifjúsági és önkéntes programok nyújtotta lehetőségeket: tréningeken, konferenciákon vett részt, nyelvet tanult Franciaországban, gyakornoki pozíciót töltött be Bulgáriában, és munkájával segítette a Nemzeti Ifjúsági Tanács és az AEGEE nemzetközi diákszervezet budapesti antennájának működését.

Aktív egyetemi évei végeztével azonban, nem veszített korábban megszokott lendületéből, és hamarosan rátalált az Európai Önkéntes Szolgálatra.

Projektjéről, dolgos mindennapjairól és a kinti mindennapok viszontagságairól és örömeiről mesél most nektek interjújában.

A diák padból kikerülve úgy határoztál, külföldön folytatod önkéntesként. Fel tudod esetleg idézni, mikor hallottál először az Európai Önkéntes Szolgálatról, illetve, hogy mi fogott meg benne igazán?

Erre a kérdésre mindig nevetve válaszolok! Két éve lehetőségem nyílt egy Erasmus+ (korábbi Fiatalok Lendületben) tréningen részt venni, ahol az egyik résztvevő egy éven keresztül önkénteskedett korábban az EVS keretében. Az osztrák fiú hatalmas lelkesedéssel mesélt a spanyolországi élményeiről, én azonban folyamatosan ellenérveket hoztam fel: elpazarolsz egy évet az életedből, rossz anyagi körülmények között élsz, és amúgy is, inkább tanulnál vagy dolgoznál „rendesen”!

Bevallom, én sem voltam mindig nyitott az ismeretlenre...

Ezután viszont az AEGEE-Budapest-ben (Európa legnagyobb interdiszciplináris ifjúsági szervezetének, az AEGEE/European Students’ Forum-nak a helyi antennája) elkezdtem az EVS-szel dolgozni: jobban megismertem a programot, küldő- és fogadószervezetekkel, valamint korábbi és akkori önkéntesekkel is kapcsolatba kerültem. Mindez ráébresztett, hogy igazából ez nem csak egy önkéntes program, utazási és nyelvtanulási lehetőség – ennél sokkal több potenciál van benne. 

Minden fiatalnak más, de valamiben hasonló története volt: mindenkinek számtalan új ajtót nyitott az EVS és a személyiségében, gondolkodásában rendkívüli mértékű pozitív változás történt. Annyira hihetetlennek tűnt ez az „életet megváltoztató” élmény, hogy muszáj voltam saját magam kipróbálni!

Jelenleg a Dél-franciaországi Nîmes-ben dolgozol a Maison de l’Europe, Európával és nemzetközi ifjúsági programokkal foglalkozó szervezet helyi irodájában. A város varázsa tagadhatatlan, ám nem feltétlenül elegendő egy egyéves projekt sikeres kivitelezéséhez. Milyen szempontok játszottak kulcsszerepet a választásodban? Mit érdemes, véleményed szerint, mérlegelni önkéntes projekt választásakor?

Amikor eldöntöttem, hogy EVS-re szeretnék menni, leginkább karrier szempontból választottam: Franciaország a nyelv miatt, illetve a tanulmányaimhoz és önéletrajzomba illő projekt. Hatalmas szerencsém volt végül, hogy egy szuper projektre találtam, azonban nem szabad így leszűkíteni a keresést! Az EVS nagyszerű lehetőség arra is, hogy egy olyan kultúrában éljünk, amelyet egyébként biztosan nem ismernénk meg, hogy egy olyan tevékenységet végezzünk, amelyről akár még nem is hallottunk. Hiszen ki is gondolna a Portugáliába való költözésre, hogy madarakat figyeljen meg?

A keresés alatt mindenképp érdemes elgondolkodni, hogy mi a legfontosabb számunkra: nyelvterület, időjárás, egy adott csoporttal vagy témával való foglalkozás, nagyváros vagy vidék, illetve melyik elhanyagolható ezek közül a másik javára. Ezután pedig fel kell tenni a kérdést, hogy mit várok az EVS-től: előmenetelt karrier szempontjából vagy egy új terület kipróbálását? Egy adott ország felfedezését vagy a helyi közösségbe való beilleszkedést?

Végül pedig nem szabad félni az ismeretlentől, hiszen ha kellően nyitottak vagyunk, bármely projekt rengeteget ad!

Felvázolod nekünk, hogyan néz ki egy átlagos heted? A mindennapi munkaköri teendőid mellett mennyi időd jut magadra?

Igazából minden hetem teljesen más, ami részben a projektjeinken, részben a saját ötleteimen múlik. Gyakran szervezek különböző kulturális programokat, amely a sajtóközlemény megírásától az esemény facilitálásáig minden feladatot magában foglalhat; vagy a nem-formális oktatás módszereivel (interaktív, játékos módon) ismertetem meg a diákokkal az EU-t vagy a mobilitási programokat. Van, hogy pályázatot írok, van, hogy egy önkormányzat képviselőivel tárgyalunk, de néha az utca embereit interjúztatom a szolidaritásról, autót vezetek, vagy éppen brossúrákat dobozolok.

Az EVS során minden önkéntesnek lehetősége nyílik egy saját ihletésű projekt kivitelezésére, a fogadó intézményének egyetértésével és segítségével. Neked van már esetleg kialakult terved ezt illetően?

2 hónapja megírtam és leadtam egy Erasmus+ ifjúsági cserére való pályázatot egy néhány helyi és külföldi fiatalból álló csoport segítségével. Ha megkapjuk a finanszírozást, akkor egy héten keresztül 25 fiatalt fogadunk és segítünk, hogy a nem-formális oktatás keretében az egyenlőség témáján dolgozzanak. Ha nem kapjuk meg, akkor pedig kiváló gyakorlat volt: csapatirányítás, 50 oldal megírása, franciául...

Az élményeidről, tapasztalataidról blogot vezetsz angol nyelven, míg a szervezeten belüli munkád nyelve a francia. Beszéltél franciául a kiutazásod előtt? Mit gondolsz, milyen mértékben segítették a nyelvi készségeid a jelentkezésed, illetve a kinti mindennapi élet nehézségeivel való megbirkózásod?

Középszinten beszéltem, ami minden bizonnyal pozitívum volt a jelentkezésnél, viszont közel sem döntő fontosságú. A munkahelyemen francia nyelvtudás nélkül is elbodogulnék, de mivel a helyiek nem igazán tudnak angolul és még az itteni külföldi barátaimmal is franciául beszélünk (nem számítva az angol szavakat francia akcentussal kiejtve), ezért a beilleszkedést nagyban elősegítette.

Sokakat a fizetés hiánya riaszt el az önkéntes programok nyújtotta lehetőségektől. Az EVS során azonban, részesülsz némi zsebpénzben és a legtöbb esetben, az étkezéseid fedezésére is külön büdzsé áll rendelkezésedre. Te hogyan oldod meg, hogy a hónap végére is jusson ebből az összegből? Van esetleg valamilyen saját bevált fortélyod a költségeid kezelésére?

Számomra egyáltalán nem okoz gondot az összeg beosztása, mivel mindig főzök, tudatosan vásárolok be (tehát az olcsóbb szupermarketekben, a 2. termék féláron akciókra ugorva), és a szórakozást gyakran házibulikkal vagy éppen az Európa Házban egy „apéro”-val oldjuk meg. Ezen kívül pedig a Couchsurfing jó barátom, valamint sokszor stoppolok is. 

Őszintén jó dolognak tartom az alacsony büdzsét, mivel egy önkéntes megtanulja megbecsülni azt, amije van, gyakran átértékeli a dolgok fontosságát, illetve alternatív módszereket fedez fel.

Több mint féléve sikerrel fut már a projekted! Az elmúlt hónapokra visszatekintve, te miben látod az Európai Önkéntes Szolgálat legnagyobb előnyeit, illetve esetleges hátrányait?

A számomra egyetlen zavaró dolog, hogy sok esetben nem megfelelő vagy teljesen hiányzik az önkéntesek felkészítése, ami, ha esetleg kiegészül a kollégák felkészületlenségével, számtalan félreértéshez és elégedetlenséghez vezethet.

Mindez viszont nem mond ellent annak, hogy az EVS egy életreszóló, életet megváltoztató lehetőség. Lehetőség, hiszen elsősorban az önkéntes felelős a saját szakmai és személyes fejlődéséért a proaktivitásával és nyitott, kíváncsi személyiségével. Ha ez megvan, akkor az EVS minimum a személyes fejlődés terén hihetetlen dolgokat ad: elkezdünk nyitottabban tekinteni a világra, bízni magunkban és másokban, elhinni, hogy amit igazán akarunk, azt el tudjuk érni. Ugyanolyan könnyedséggel beszélünk vagy dolgozunk egy francia szélsőséges gondolkodású nyugdíjassal, mint egy migráns hátterű, félénk tinivel. Megtanuljuk, hogy hogyan hozzuk ki a dolgokból a legjobbat, még ha minden a feje tetejére is állt.

Az EVS-ben való részvétel sokak számára mérföldkő értékű. Van, akit a program végeztével haza húz a szíve, míg mások új kalandokra csábulnak. Te hogy vagy ezzel, gondolkoztál már a következő lépésedről?

Új kalandok! Bár mostanáig rengeteget fejlődtem, láttam és tapasztaltam, de aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat! Az EVS-em után szeretnék messzebbre vándorolni: megismerni egy másik kontinenst, elmerülni egy, számomra teljesen ismeretlen kultúrában. Ahova visz a szél...

Ha felkeltette az érdeklődéseteket Anita története, tovább követhetitek őt blogján keresztül, melyet itt találhattok.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Külföldre mennék Facebook oldalára!

Szólj hozzá!
Külföldre mentem

Olvasóink történetei

  • Az álmokért igenis küzdeni kell!

    Az álmokért igenis küzdeni kell!

    Fruzsina vagyok, az Európai Olimpiai Bizottság (EOB) Európai Uniós irodájának az irodavezetője. Én vezetem az iroda teljes könyvelési folyamatait, intézem az adminisztrációs dolgokat, illetve a céges események szervezésében veszek részt.

    Fruzsi
  • Második külföldi utam: a Kínai Népköztársaság

    Második külföldi utam: a Kínai Népköztársaság

    2014 januárjár: az AIESEC hallgatói szervezetében végzett aktív munkámért elismerésben részesítettek; majdnem ingyen kaptam egy nagy lehetőséget. Az úti cél nem lehetett más, csak Ázsia, ahonnan is barátokat szereztem, tehát ok az volt bőven.

    Lázár Gergely
További történetek >>>
Brüsszelbe mennék – pro és kontra
Pro és kontra

Brüsszelbe mennék – pro és kontra

Szemügyre vesszük mindazokat a fontos szempontokat, amelyek segítenek tájékozódni abban, hogy milyen is a belga fővárosban élni. A megszokott szempontok mentén haladtunk: megélhetés, havi kiadások, közlekedés, munkaerőpiac és egészségügy, a város kultúrája. Segítségünkre volt a cikk megírásában Zoltán (Keli), aki egy Brüsszelben élő magyar.

Homeworking, ahogy mi látjuk
Lépésröl lépésre

Homeworking, ahogy mi látjuk

Szerte a világon egyre többen választják a távmunkát, hiszen valódi win-win szituációt eredményez.

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat
Önkéntes

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat

Anita az elmúlt évek során alaposan megismerte és sikerrel ki is aknázta az ifjúsági és önkéntes programok nyújtotta lehetőségeket: tréningeken, konferenciákon vett részt, nyelvet tanult Franciaországban, gyakornoki pozíciót töltött be Bulgáriában, és munkájával segítette a Nemzeti Ifjúsági Tanács és az AEGEE nemzetközi diákszervezet budapesti antennájának működését.

Aktív egyetemi évei végeztével azonban, nem veszített korábban megszokott lendületéből, és hamarosan rátalált az Európai Önkéntes Szolgálatra.

Projektjéről, dolgos mindennapjairól és a kinti mindennapok viszontagságairól és örömeiről mesél most nektek interjújában.

Városok, ahol jó diáknak lenni
Top10

Városok, ahol jó diáknak lenni

Mi már tudjuk, hogy melyik az a 10 város, ahol diáknak lenni nagyon jó! És Te?

Balaton Sound MAX medvével
Utazási tanácsok

Balaton Sound MAX medvével

Kicsiny nagyszerű országunk háza tája nyaranta a fesztiváloktól hangos. Ha pedig július és Balaton, akkor már lassan tíz éve mindenkinek ez jut eszébe: Sound, Zamárdi. És olykor az is, hogy két koncert között hol hajtsuk álomra fejünket - vagy mit nézzünk meg a környéken. Ezekhez adunk néhány tippet.

Betegellátás külföldön
Interjúk

Betegellátás külföldön

Noémi 22 éves és 7 hónappal ezelőtt egy rögtönzött ötlet vezérelte külföldre, pontosabban először Angliába. Egy magyar cég utaztatta ki fesztiválokat takarítani és így beutazhatta majdnem egész Európát. Annyira belejött az utazgatásba, hogy azóta megjárta Dániát, Franciaországot és Máltát is. Azonban nem lehet minden felhőtlen, különböző betegségekkel is meggyűlt a baja. Most erről mesél nekünk.