Egy újabb dolog, amiben elhúz mellettünk a nyugat, mi pedig csak nézzük!

Magyarországon egyelőre idegennek tűnik az az óriási változás, ami éppen most zajlik nyugaton. Mi itthon a munka köré építjük az életünket, a munka után jöhet a család, a barátok, és ha még mindig van időnk, energiánk és pénzünk, akkor a szórakozás, és mindent birtokolni szeretnénk.

Bezzeg nyugaton!

Ott rájöttek az élet értelmére: szórakozni és kikapcsolódni is kell, nem csak dolgozni. Pontosan ez az életérzés járja át a Z-generációt (tagjai 1995 után születtek), de ezt ne tévesszük össze azzal, amikor a fiatalok anyuka, apuka pénzén minden nap az asztal alá isszák magukat szórakozás címén. Egyáltalán nem erről van szó, hanem arról, hogy ők nem óhajtják, hogy a munka határozza meg az életüket. A munkára eszközként tekintenek, és milyen igazuk van!

Az én X-generációs szüleimtől azt láttam, hogy reggeltől estig dolgozni kell, hogy tudj bérelni egy lakást, amiből később elköltözöl egy házba, amire felveszel hitelt, szerencsés esetben csak 10 évre, és akkor 40 éves korodra lesz egy saját családi házad, amit drága fenntartani, mindig elromlik benne valami, nehéz és sok idő takarítani, miközben még mindig reggeltől estig dolgozol. Akkor tudod élvezni a családi házat és a kertet, amikor vasárnap délután elégedetten-fáradtan leülsz a hintaágyba egy kávéra, aztán észreveszed, hogy megint egyre gazosabb a fű meg le is kéne már nyírni. CSIPP! CSIPP! CSIPP! CSIPP! Ez nem egy rigó volt, hanem lejárt a mosógép. Mehetsz teregetni.

nyugati élet © Gerry Dincher

Nos, erre mondja a Z-generáció, hogy felesleges. Természetesen nem a magyar, hanem a nyugati Z-generáció, mert ott az átlagfizetés is megengedi, hogy ne kelljen a munkájukat az életük középpontjába állítani, és vannak annyira rugalmasak a szolgáltatók, hogy igazodjanak az igényekhez.

Átalakulnak a fogyasztási szokások!

Létrejött a sharing economy (megosztáson alapuló gazdaság) és a collaborative consumption (közösségi fogyasztás). Legjobb példa ezekre a Facebook. Nem generál tartalmat, hanem egy felületet biztosít, amit mi töltünk meg tartalommal. Létezik az Uber nevű taxicég, de egyetlen egy taxival sem rendelkezik, hanem online, bárki számára hozzáférhetően összegyűjti azokat, akik rendelkeznek saját autóval és szívesen fuvaroznának 1-2 embert, mindezt olcsóbban, mint egy taxis.

De mondhatnám az Airbnb-t is. Nem rendelkeznek ingatlannal, hanem ingatlantulajdonosoknak ad lehetőséget meghirdetni a lakásukat, házukat, kastélyukat, jégkunyhójukat, amit az arra járó turista vagy átutazó kibérelhet, de sokan a lakásnak egy szobáját hirdetik. Olcsóbb, mint egy szálloda, otthonosabb és óriási buli, mert rögtön megismerkedsz valakivel, akivel tudsz beszélgetni és nagy valószínűséggel rajta keresztül meg fogsz ismerni további embereket, akik megmondják, hol lehet kapni a legjobb belga sört és indiai kaját a városban, és felvilágosítanak, hogy milyen helyeket kerülj el.

Jó példa a mosodák megjelenése is. Hetente-kéthetente felnyalábolod a szennyesed, a sarki mosodában fél óra alatt végzel, és az a fél óra sem telik unatkozással, mert ugyanúgy tudsz olvasni vagy pötyörészni a telefonodon, mint otthon, vagy beszélgethetsz másokkal, amíg a gép dolgozik. Ráadásul, ha elromlik a mosógép, az nem a te gondod, hanem a boltvezetőé.

nyugati élet © Christian Senger

Újabban a főzés, bevásárlás szintén nagyot változott!

Külföldön (USA, Kanada, Ausztria, Luxemburg) élő ismerősök mesélték, hogy ott az emberek általában egyszerre megveszik az alapvető, eltartható élelmiszereket vésztartalék gyanánt, de véletlenül sem főznek gyakran, hanem inkább elmennek étterembe. Így ami feltétlen szükséges, az van otthon, a főtt ételt pedig eléjük rakják, vagyis rögtön két irányból szabadítottak fel időt és energiát.

Egy Los Angelest megjárt ismerős elmesélte, hogy ez ott hogyan működik, működött már a 2000-es évek elején. Pár napja érkezett a városba és egyik reggel, munka előtt beugrott egy cukrászdába kávéért és egy csomó, szemét dörzsölő, köntösben reggeliző, kávézó emberrel találkozott. Jól meglepődött, kért egy kávét és haladt tovább. Másnap, harmadnap, sokadnap ugyanez. Aztán rájött, mi történik. Ott olyannyira laza népek élnek, hogy még a reggelivel sem foglalkoznak különösebben. Kikelnek az ágyból, felkapják a köntöst és a papucsot, magukhoz veszik a pénztárcájukat, a tömb aljában lévő újságárustól megveszik a friss újságot, átkelnek az úton és beülnek a kedvenc cukrászdájukba, éttermükbe egy reggelire, olvasgatnak, aztán visszamennek a lakásukra és kezdődhet a nap. Nyilván nem minden egyes ember él így és többnyire hétvégén látni ilyeneket, de teljes mértékben megszokott dolognak számít.

Miért jobb inkább szolgáltatásokat igénybe venni, mint mindent birtokolni?

nyugati élet © Owen Moore

Hozzáférést kell biztosítani, nem arra ösztönözni, hogy vásárolj sajátot, mert azzal lekötöd magad. Hogy lássuk a kontrasztot, gondolkodjunk el a magyar reklámokon. Vegyél lakást, adunk hitelt! Indíts vállalkozást, adunk hitelt! Vegyél autót, adunk hitelt! Vegyél ping-pong asztalt, adunk hitelt! Egyszerre két hibát követnénk el, ha engedelmeskednénk: hitelt veszünk fel, amitől rettentő nehéz szabadulni, ráadásul többnyire olyan dologra, ami helyhez köt. Ezzel szemben, ha mindent szolgáltatás szintjén kezelünk, akkor nem ér minket nagy csapás, ha hirtelen kevesebb pénz áll a házhoz. Vagy olcsóbb lakásba költözünk, vagy másik városba egy jobban fizető állásért, a lényeg, hogy tudunk mit lépni, mert vannak lehetőségek.

Az autóról nem is beszélve. Tankolni kell, biztosítást fizetni, adózni utána és javíttatni. Ez kizárólag annak éri meg, aki jól keres. Aki nem, az egy életen át fog szenvedni pont attól, aminek elvileg megkönnyíteni kéne a mindennapokat.

Nos, ez van tőlünk nyugatra. Ide is kezd betörni ez a szemlélet, de nagyon gyerekcipőben jár, és ha a magyar társadalom érettségén múlik, akkor abban is marad. Mi abszolút rugalmatlanok vagyunk, nem tudjuk felfogni, hogy a cégeknek alkalmazkodni kell az igényekhez és kiaknázni egy megjelenő trendet, ha meg akarnak maradni. Innováció, ez mozgat mindent, de inkább ellehetetlenítjük az újat, hadd maradjon minden olyan, amilyen eddig volt, ez a magyar recept. Van mit tanulnunk.

(via HVG)

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Külföldre mennék Facebook oldalára!

Szólj hozzá!
Külföldre mentem

Olvasóink történetei

  • Az álmokért igenis küzdeni kell!

    Az álmokért igenis küzdeni kell!

    Fruzsina vagyok, az Európai Olimpiai Bizottság (EOB) Európai Uniós irodájának az irodavezetője. Én vezetem az iroda teljes könyvelési folyamatait, intézem az adminisztrációs dolgokat, illetve a céges események szervezésében veszek részt.

    Fruzsi
  • Második külföldi utam: a Kínai Népköztársaság

    Második külföldi utam: a Kínai Népköztársaság

    2014 januárjár: az AIESEC hallgatói szervezetében végzett aktív munkámért elismerésben részesítettek; majdnem ingyen kaptam egy nagy lehetőséget. Az úti cél nem lehetett más, csak Ázsia, ahonnan is barátokat szereztem, tehát ok az volt bőven.

    Lázár Gergely
További történetek >>>
Brüsszelbe mennék – pro és kontra
Pro és kontra

Brüsszelbe mennék – pro és kontra

Szemügyre vesszük mindazokat a fontos szempontokat, amelyek segítenek tájékozódni abban, hogy milyen is a belga fővárosban élni. A megszokott szempontok mentén haladtunk: megélhetés, havi kiadások, közlekedés, munkaerőpiac és egészségügy, a város kultúrája. Segítségünkre volt a cikk megírásában Zoltán (Keli), aki egy Brüsszelben élő magyar.

Homeworking, ahogy mi látjuk
Lépésröl lépésre

Homeworking, ahogy mi látjuk

Szerte a világon egyre többen választják a távmunkát, hiszen valódi win-win szituációt eredményez.

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat
Önkéntes

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat

Anita az elmúlt évek során alaposan megismerte és sikerrel ki is aknázta az ifjúsági és önkéntes programok nyújtotta lehetőségeket: tréningeken, konferenciákon vett részt, nyelvet tanult Franciaországban, gyakornoki pozíciót töltött be Bulgáriában, és munkájával segítette a Nemzeti Ifjúsági Tanács és az AEGEE nemzetközi diákszervezet budapesti antennájának működését.

Aktív egyetemi évei végeztével azonban, nem veszített korábban megszokott lendületéből, és hamarosan rátalált az Európai Önkéntes Szolgálatra.

Projektjéről, dolgos mindennapjairól és a kinti mindennapok viszontagságairól és örömeiről mesél most nektek interjújában.

Városok, ahol jó diáknak lenni
Top10

Városok, ahol jó diáknak lenni

Mi már tudjuk, hogy melyik az a 10 város, ahol diáknak lenni nagyon jó! És Te?

Balaton Sound MAX medvével
Utazási tanácsok

Balaton Sound MAX medvével

Kicsiny nagyszerű országunk háza tája nyaranta a fesztiváloktól hangos. Ha pedig július és Balaton, akkor már lassan tíz éve mindenkinek ez jut eszébe: Sound, Zamárdi. És olykor az is, hogy két koncert között hol hajtsuk álomra fejünket - vagy mit nézzünk meg a környéken. Ezekhez adunk néhány tippet.

Betegellátás külföldön
Interjúk

Betegellátás külföldön

Noémi 22 éves és 7 hónappal ezelőtt egy rögtönzött ötlet vezérelte külföldre, pontosabban először Angliába. Egy magyar cég utaztatta ki fesztiválokat takarítani és így beutazhatta majdnem egész Európát. Annyira belejött az utazgatásba, hogy azóta megjárta Dániát, Franciaországot és Máltát is. Azonban nem lehet minden felhőtlen, különböző betegségekkel is meggyűlt a baja. Most erről mesél nekünk.