Olaszország teljesen megváltoztatta Orsi korábbi életét!

Orsi nyolc hónapot töltött Olaszországban au pair-ként, ami fenekestül felforgatta az életét, persze pozitív irányban. Elmesélte nekünk, hogyan talált rá a kinti munkalehetőségre, milyen volt egy új családra találnia egy idegen országban, és hogy miben változott meg az élete, mióta belevágott ebbe a kalandba.  

Az érettségi utáni kapkodás, egyetemre való felvételizés helyett néha jobb lenne egy kicsit várni, dolgozni, világot látni, hogy majd végeredményként valami nagyszerű történjen, mint mondjuk egy életre szóló külföldi tapasztalat. Orsi Olaszországba ment szerencsét próbálni, mint babysitter. Amit várt: nagy kaland. Amit kapott: új család, új barátok, szerelem és olaszos életérzés.

Az AU PAIR program az egész világon működő kulturális csereprogramként lehetne a legjobban definiálni, mely során a kiutazó fiatalok fő célja a nyelvtanulás, és az adott ország kultúrájának, szokásainak megismerése. Az 'au pair', vagyis a szerencsét próbáló, dolgozni vágyó kalandor együtt lakik egy külföldön élő családdal, ahol ellátást, szállást, illetve zsebpénzt kap, cserébe segít a gyermeknevelésben és a házimunkákban.

au pair

Mikor és miért döntöttél az Au Pair program mellett?

Már a középiskola utolsó évében fontolgattam, hogy ki akarok hagyni egy évet a továbbtanulás előtt, emellett pedig mindig is Olaszország volt az álmom. A gimnáziumi éveim alatt nagyon beleszerettem az olasz nyelvbe és a tanárnő által megismertetett kultúrába, az olasz életfelfogásba. Így szorgalmasan nekiálltam szeptemberben a netet bújni, hogy valami olcsó, könnyen megszervezhető és biztonságos megoldást találjak nyelvtanulásra és külföldre utazásra. Ez a három kritérium tökéletesen megfelel az au-pair program leírására és szerencsére sikerült is rábukkannom.

Hogy zajlott a jelentkezés és a felvétel?

Ezután már csak azt kellett eldöntenem, hogy a millió cég közül kihez forduljak. Az a kérdés, hogy válasszak-e egyáltalán közvetítő céget fel sem merült bennem, mert biztosra akartam menni és az a pár tízezer forint megért nekem (vagyis inkább apukámnak) annyit, hogy tudjam, ha esetleg valami gondom támad, van kire támaszkodni.

A sok interneten talált közvetítő cég közül végül sikerült kiválasztanom egyet, az AuPair Hungary-t. Írtam nekik egy emailt és kaptam is egyből időpontot egy találkozóra, ahol 3 másik lánnyal együtt, a cég vezetőjével volt lehetőségünk beszélgetni és kérdéseket feltenni. Ezt követően egyesével átestünk egy nyelvi szint felmérőn, majd pár napra rá kaptam is egy emailt a szükséges dokumentumok listájával: jelentkezési lap adatokkal és bemutatkozással, referencia, erkölcsi bizonyítvány és persze fényképek (mosolygósak, főleg gyerekekkel), amiket mind beszereztem és kitöltöttem ezt követően kezdődött meg a cég részéről a keresgélés.

Körülbelül egy hónapra rá kaptam az értesítést, hogy találtak egy családot nekem. Megkaptam az adataikat, fényképeiket és felvettem velük a kapcsolatot, hogy megbeszéljünk egy időpontot az első skype beszélgetésünkre. Ez most már pontosan három éve volt, de még most is mosolyogva gondolok vissza azokra a napokra… jobban izgultam, mint az érettségi miatt.

Meg is volt az első „randi”, mondhatni szerelem első látásra. Egyből írtam az au pair cégnek, hogy nagyon jó volt a ”találkozó” és teljesen odáig vagyok a családtól.

Utána jött az értesítés, hogy az olasz cég is ugyanezt a visszajelzést kapta a családtól. El is kezdődtek a szervezkedések. Egy hétre rá már megvolt a repjegyem és elkezdtem bepakolni a bőröndbe. Óriási búcsúbuli a barátokkal, a családommal és végül indulás egyedül a nagyvilágba.

au pair © Aley Ranaldi

Életemben nem izgultam annyira, mint az indulás napján, egyik pillanatban menni akartam, másikban maradni. Ijesztő volt arra gondolni, hogy nem tudom hova megyek, nem tudom kik várnak rám ott, a nyelvet alig beszéltem. De ha már egyszer így döntöttem, hát elindultam.

Milyen volt a fogadtatás?

Egész napos, egész Olaszországot átszelő út után megérkeztem Vibo Valentiaba, Dél-Olaszország legdélebbi csücskébe. A vonatállomáson várt rám az anyuka a két gyerekkel. Már egyből nagyon közvetlenül fogadtak, a gyerekek azért még egy darabig elég szégyenlősek voltak, de az anyukával hamar megtaláltuk a közös hangot, kézzel-lábbal mutogatás árán, olyan olaszosan.

Milyen volt a család „a nagy olasz família”? Hogy teltek a napjaid?

Az én családom pont nem az a tipikus gigantikus olasz család volt. Apuka, anyuka, egy 8 éves kisfiú és egy 6 éves kislány. Ami a „munkanapjaimat” illeti, nem nagyon volt konkrét órarendem, meg lefixált programjaim, azért is mert főleg és azért kerültem hozzájuk, hogy az anyuka ne legyen egyedül. Nekik is új volt a város, akkor költöztek oda, az anyuka abban az évben nem dolgozott, így mindig együtt voltunk. Nagyjából napról napra volt megbeszélve a program, de a legtöbb dolgot mindig négyen együtt csináltuk.

Délelőtt nem volt semmi dolgom, ameddig iskolában voltak a gyerkekek. Volt, hogy ilyenkor edzőterembe mentünk az anyukával, vagy sétálni, shoppingolni...

Délután leckeírás a gyerekekkel és utána edzések, kutya sétáltatás, biciklizés a közeli parkban. Este együtt vacsoráztunk és a szülők fektették a gyerekeket. A szabadnapjaim is eléggé rugalmasak voltak, többször is elmentem egy-egy hosszú hétvégére turistáskodni a közelben, meg persze ott volt a két hét fizetett szabadság, amit karácsonykor használtam ki. De legtöbbször a szabadidőmet is velük töltöttem, voltam Rómában, Nápolyban, Trevisoban, Reggioban, gyönyörű tengerpartokon. A barátokat pedig együtt szereztük az anyukával, miután ugye neki is új volt a város.

Milyen viszony alakult ki a családdal? Tarod velük még a kapcsolatot?

Annak ellenére, hogy annyira izgultam az elején és el sem bírtam képzelni, hogy ennyire szoros kapcsolat alakulhat ki egy ismeretlen családdal, egy nagyon intenzív és felejthetetlen évet töltöttem náluk. Nem mellékesen szerelmes lettem egy olasz fiúba, akivel azóta is együtt vagyunk. A családdal pedig azóta is tartom a kapcsolatot, rendszeresen találkozunk és beszélünk telefonon, voltak nálunk Magyarországon látogatóba és utána laktam náluk még pár hónapot, és a barátomat is vendégül látták, amikor meglátogatott náluk.

Az Olaszországban eltöltött egy év után pedig úgy döntöttem, hogy kint maradok. Miután lejárt a szerződésem a családnál, az ő segítségükkel kerestem egy másik munkát Észak-Olaszországban.

A munka után jelentkeztem egyetemre és most jelenleg is itt vagyok kinn Pármában, tanulok, dolgozom és élvezem az olasz ízeket.

Kiknek ajánlod az au-pair munkát?

Azoknak tudnám ajánlani, akik egy kis önállóságra vágynak és nyitottak új kultúrák és emberek iránt, de véleményem szerint bárkinek egy felejthetetlen és tanulságos lehetőség bárhol a világban.

Végezetül egy kedves kis paródia Orsi 8 hónapos munkájáról, ami a tökéletes ellentéte annak, ami valójában kinn történt vele!

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Külföldre mennék Facebook oldalára!

Szólj hozzá!
Külföldre mentem

Olvasóink történetei

  • Az álmokért igenis küzdeni kell!

    Az álmokért igenis küzdeni kell!

    Fruzsina vagyok, az Európai Olimpiai Bizottság (EOB) Európai Uniós irodájának az irodavezetője. Én vezetem az iroda teljes könyvelési folyamatait, intézem az adminisztrációs dolgokat, illetve a céges események szervezésében veszek részt.

    Fruzsi
  • Második külföldi utam: a Kínai Népköztársaság

    Második külföldi utam: a Kínai Népköztársaság

    2014 januárjár: az AIESEC hallgatói szervezetében végzett aktív munkámért elismerésben részesítettek; majdnem ingyen kaptam egy nagy lehetőséget. Az úti cél nem lehetett más, csak Ázsia, ahonnan is barátokat szereztem, tehát ok az volt bőven.

    Lázár Gergely
További történetek >>>
Brüsszelbe mennék – pro és kontra
Pro és kontra

Brüsszelbe mennék – pro és kontra

Szemügyre vesszük mindazokat a fontos szempontokat, amelyek segítenek tájékozódni abban, hogy milyen is a belga fővárosban élni. A megszokott szempontok mentén haladtunk: megélhetés, havi kiadások, közlekedés, munkaerőpiac és egészségügy, a város kultúrája. Segítségünkre volt a cikk megírásában Zoltán (Keli), aki egy Brüsszelben élő magyar.

Homeworking, ahogy mi látjuk
Lépésröl lépésre

Homeworking, ahogy mi látjuk

Szerte a világon egyre többen választják a távmunkát, hiszen valódi win-win szituációt eredményez.

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat
Önkéntes

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat

Anita az elmúlt évek során alaposan megismerte és sikerrel ki is aknázta az ifjúsági és önkéntes programok nyújtotta lehetőségeket: tréningeken, konferenciákon vett részt, nyelvet tanult Franciaországban, gyakornoki pozíciót töltött be Bulgáriában, és munkájával segítette a Nemzeti Ifjúsági Tanács és az AEGEE nemzetközi diákszervezet budapesti antennájának működését.

Aktív egyetemi évei végeztével azonban, nem veszített korábban megszokott lendületéből, és hamarosan rátalált az Európai Önkéntes Szolgálatra.

Projektjéről, dolgos mindennapjairól és a kinti mindennapok viszontagságairól és örömeiről mesél most nektek interjújában.

Városok, ahol jó diáknak lenni
Top10

Városok, ahol jó diáknak lenni

Mi már tudjuk, hogy melyik az a 10 város, ahol diáknak lenni nagyon jó! És Te?

Balaton Sound MAX medvével
Utazási tanácsok

Balaton Sound MAX medvével

Kicsiny nagyszerű országunk háza tája nyaranta a fesztiváloktól hangos. Ha pedig július és Balaton, akkor már lassan tíz éve mindenkinek ez jut eszébe: Sound, Zamárdi. És olykor az is, hogy két koncert között hol hajtsuk álomra fejünket - vagy mit nézzünk meg a környéken. Ezekhez adunk néhány tippet.

Betegellátás külföldön
Interjúk

Betegellátás külföldön

Noémi 22 éves és 7 hónappal ezelőtt egy rögtönzött ötlet vezérelte külföldre, pontosabban először Angliába. Egy magyar cég utaztatta ki fesztiválokat takarítani és így beutazhatta majdnem egész Európát. Annyira belejött az utazgatásba, hogy azóta megjárta Dániát, Franciaországot és Máltát is. Azonban nem lehet minden felhőtlen, különböző betegségekkel is meggyűlt a baja. Most erről mesél nekünk.