Miért keresnek többet nyugaton? Elmagyarázzuk!

Ésszel, szívvel, lélekkel, minden porcikánkkal a nyugati mintát akarjuk mégsem sikerül. Ugyan úgy bemegyünk reggel a munkahelyünkre és ledolgozzuk a 8 órát, mint a nyugaton élő kollégáink majd feltesszük magunknak a kérdést: De mégis mi a különbség? És legfőképp, miért is van különbség?

nyugati fizetések © Dave Catchpole

A magyarázat felvezetéseként először bemutatunk egy teljesen átlagos középosztálybeli hétköznapot, két különböző szemszögből.

Nyugat-Európa

A kolléga nyugodtan kel fel. (Ezzel már jóval meg is haladta a mi életszínvonalunkat.) Elmegy a Starbucksba vagy egyéb más hasonló kaliberű és számunka, amúgy nevetségesen drága kávézóba, megveszi a fél literes Latte Machiatto-ját, a félbarna-magos zsömle mellé, mert egészséges életmódot él, és mert megteheti, hogy minden napját egy 10-15 eurós reggelivel kezdje. Majd délben, feláll a kényelmes székéből, elmegy ebédelni a helyi humusz étterembe, mert még mindig egészséges életmódot él, de a 20-25 eurós ebédje mellé már coca colát kér, jó cukrosan, koffeinnel teli, hogy bírja a nap hátra lévő részét. Egy-egy kávészünetben még vesz 5-10 euróért kávét vagy csokit. Munka után végül hazamegy, átöltözik, és elmegy étterembe mondván, hogy „Hát én már végig güriztem a mai napot, nem fogok még vacsorát is sütni, főzni. Ezért elmegyek a párommal, barátaimmal, édesanyámmal, édesapámmal, kutyámmal, macskámmal enni egy jót.” Azért kíméljük kedves kollégánk pénztárcáját, ez az étterem legyen valami szolidabb hely. Vacsora, 2 fogással és szénsavmentes vízzel, 30 euró. Még nincs gyermeke ezért egyéb plusz költségei nincsenek, de így egy átlagos szerdai napon (azért minden nap mégse járhat az ember étterembe), ha mindenből a legolcsóbbat vette, akkor is 65 eurót költött. A mai árfolyam alapján ez 19918 forint. Egy nap!

Magyarország

Felkel a magyar kolléga és már rohan is a munkába. Otthonról még tegnap estéről maradt valami maradék finom házi koszt, azt viszi a jó öreg műanyag, tupperes edényben, vagy előre csomagolt szendvicseket. Vélhetően este csinálta azokat is, hogy reggel tovább tudjon aludni még pár perccel. Beér a munkahelyre, garantáltan már van valami, ami gondot okoz neki aznapra. Sebaj, egy jó automata kávé 100-150 Ft-ért már egy apró öröm. Délben tupperes edénnyel a kezében vagy alufóliával jól becsomagolt turista szalámis csodákkal sétál a konyhába. 5 perce van az ebédre, hogy utána tovább tudjon rohanni a bankba, postára, okmányirodába stb., mert munka után már minden zárva van, de a múlt havi sárga csekkeket bizony-bizony ki kell fizetni különben a következő értesítés után kikapcsolják a villanyt otthon. A munka után még ügyeskedik, valamilyen útón-módon, hogy plusz pénzhez jusson. Interneten elad számára már haszontalan dolgokat. Esetleg tanít valamit iskolásoknak vagy csak az ebédidejében vett kaparós sors jegyében bízik. Este hazaér és hullafáradtan zuhan a TV elé, a magyar sorozatoktól szabadulni nem tud, így bedob a mikroba gyorsan elkészíthető, előrecsomagolt 1 fogásos ételt. Megvacsorázik a párjával, barátaival, lakótársaival, édesanyjával, édesapjával, kutyájával, macskájával. Ha napközben nem csábult el egy rendes kávéra, vagy egy fornettis pogácsa csomagra, akkor szerencsésen kihúzta a napot 150 forintból. Plusz ott hagyott a postán csekkek miatt 30-40 ezer forintot. Vagy többet... inkább többet!

Persze kivétel az ország 2%-a, a magyarországi elit rétege, akik megengedhetik maguknak azt a bizonyos napi majdnem 20.000 Ft-os kiadást, de talán még idesorolható a felső középosztály 10,5%-a is.

Gondolhatjátok, hogy na, ez egy tipikusan eltúlzott két ember napja sok rizsával, némi iróniával, cinizmussal és karikatúra jellegű turista szalámival, de ha nem megyek bele az apró (hatásvadász?!, de inkább figyelemfelkeltő: “jé és tényleg...!”) részletekbe akkor, nem gondolunk bele abba, hogy sajnos ez teljesen élethű és bőven van valóságalapja.

Miért van az, hogy mi magyarok nem tudunk magunkra úgy költekezni, ahogy egy nyugati társadalomban dolgozó?

Mert a fizetésünk nem ugyan az és bármennyire szeretnénk magunkat hitegetni, hogy a jövőben ez változni fog, kár érte.

Ahhoz, hogy megértsük, miért nem fog változni a közeljövőben a fizetésünk, meg kell érteni a GDP rendszerét.

A GDP az egy területen, adott idő alatt előállított végső felhasználásra szánt javak (termékek és szolgáltatások) összességének értéke. Ez nem csak blablabla. Tehát a bruttó hazai (össz)termék, másként a megtermelt jövedelem. Ennek növelése pedig nem egy két hét, vagy akár év...

Egyszerű példával úgy lehet ezt elképzelni, hogy egy bolt bevétele a GDP-nk. Minél nagyobb a bolt bevétele, annál magasabb bért lehet fizetni! Vagyis nem (csak) a munka mennyisége illetve minősége határozza meg a béreket, hanem a munka által előállított termékek! Az egy főre eső GDP pedig azt mutatja meg, hogy egy dolgozó mennyi terméket, jövedelmet állít elő.

Ezt a „bolt” jelzőt kicseréljük országra, a „dolgozót” pedig lakosra. Minél többet termel az ország - Magyarország – annál több fizetést tud adni a lakosának. Mi az, ami tud bármit is termelni? Gyár! Milyen gyár fontos a mi esetünkben? Ami a magyar tulajdonban van. Van olyan? Nincs. Emiatt alacsony a GDP-nk? Igen! Miért? Mert, az itthoni magyar dolgozó, Magyarországon, külföldi tulajdonban lévő cégnél termeli meg a javakat. Így kié lesz a haszon? A külföldié! Miért? Mert mi „gürizünk”, megtermeljük azt, ami nekik kell, olcsón. DE! Azt Ők adják el, az általuk megszabott áron, ami persze jóval drágább az előállításnál.

Ehhez a témához kapcsolódóan, egy igazán nyers, őszinte, azonban nagyon jó és hozzáértő szövegből szeretnék szó szerint idézni csak két egyszerű példát:

A teljes cikket itt olvashatod!

I.Számokkal:

  1. “A magyar ember a magyarországi külföldi üzemben (pl. kecskeméti Mercedes) csak legyártja a terméket gyártási áron. Legyen termékenként 30 forint. Ez lesz a magyar GDP = megtermelt jövedelem, megtermelt érték.
  2. A termék kimegy Németországba (vagy akárhova), ahol a gyár tulajdonosai vannak.
  3. Itt, Németországban már eladják, akár nekünk is a terméket (autót, akármit) eladási áron, ami 120 forint! Ez lesz a német GDP! Mekkora ez? A magyar négyszerese! Hiszen övé a gyár, ő adja el! Ez lesz a német megtermelt jövedelem. „

Nyugat-, Közép- és Kelet-Európa közötti különbség:

Csak, hogy a végletekig menjünk: Luxemburgban a legmagasabb a GDP, ott 8-szor többet, Ausztriában 4-szer többet termelnek az itthoni viszonylathoz képest, míg Magyarország az utolsó 5 leggyengébben termelő országok között van… utánunk már csak Románia, Bulgária és Szerbia van.

II. Egyszerű logikával:

„Te és Gyurta Dani versenyt úsztok: mind a ketten 10 percet, csakhogy Gyurta Dani ugyanannyi idő alatt négyszer-ötször annyi kilométert fog megtenni, mint te! Akkor milyen alapon követeled, hogy adják oda neked is Gyurta Dani olimpiai érmét? Az neked is jár, mert te is 10 percet úsztál ugyanabban a hideg vízben, mint Ő? Nem! Gyurta Dani jócskán lekörözött téged. Az Ő munkájának eredménye nem annyit ért, mint a tied!”

Azért szerettem volna csak egyszerű példákat idézni, mert nem vagyok közgazdász, nem is leszek az. Nem vagyok profi hozzáértő személy, aki tudna szakszavakkal és számokkal alátámasztani egyéb tényeket. Nem lenne hiteles. De így egyszerűbben leírva megértem, hogy miért megyünk külföldre. Megértem, hogy “egyes szám első személyben” megéri külföldön dolgozni és ezzel növelni az adott ország már amúgy is magas GDP-jét, mert akkor nekem “egyes szám első személyben” magas lesz a fizetésem és jól élek. Ezzel csak az a baj, hogy az országunk gazdasága nem javul és ezzel a tendenciával nem is fog.

Hosszú elmélkedések után végül érthető, hogy Nyugaton a magasabb termelékenység miatt több a fizetés. Ezért tudnak az ott élők magukra többet költeni, annak ellenére is, hogy a mindennapi élet jóval drágább! (lakbér, háztartási energia, szolgáltatások, stb.)

Tehát amikor több bért szeretnénk, akkor jogosan lázongunk? Fáj ezt nagyon bevallani, de valójában nem. De ez nem a mi hibánk. A külföldi cég csak azt tudja, hogy a magyar dolgozó jólképzett, szorgalmas és olcsó munkaerő. A külföldi cég okos és kihasználja ezt. De nem a külföldi cégekkel van itt a gond!

Ehhez kapcsolódó politika jelszavak:

  1. Jobbik: „Európai munkáért – európai béreket!”
  2. Együtt-PM: „Ne csak áraink, a fizetésünk is legyen európai!”
  3. DK: „A kecskeméti gyárban dolgozó magyar munkás pont ugyanannyit ér, mint bármelyik más Mercedes-alkalmazott. Közelítsük az uniós bérekhez a magyar béreket!”
  4. (Fidesz: amíg „illiberális” fogalomról beszél, addig kár folytatni a gondolat menetet)

Oblath Gábor, az MTA KRTK Közgazdaságtudományi Intézetének és az ELTE TÁTK Közgazdaságtudományi Tanszékének tudományos főmunkatársa így írt erről a tanulmányában: “Amíg az első jelszó statisztikai tévedésen, a második közgazdasági félreértésen és statisztikai tévedésen alapul, a harmadikkal az a gond, hogy a Mercedes-bérekből semmi nem következik az átlagos hazai bérszintnek az uniós szinthez való közelíthetőségére nézve. (...)

”De vajon miért lehet ilyen statisztikai és közgazdasági tévedéseken alapuló politikai jelszavakat megfogalmazni?

A magyarázat alighanem az, hogy a politikai pártok szakértői (a választási jelszavak megfogalmazói) ugyanazoknak az illúzióknak az áldozatai, mint az általuk megszólítani kívánt szavazók többsége!”

Remek. Ha ők még mindig csak az “illúzióknak az áldozatai”, akkor mi hadd járjunk két lábbal a földön. Képesek lennénk a “gyurtadaniféle” tehetségre, csak kapjunk elég támogatást a szorgalom mellé ne csak hitegetést. Utána pedig jöhet a jól megérdemelt “habos latte”.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Külföldre mennék Facebook oldalára!

Szólj hozzá!
Külföldre mentem

Olvasóink történetei

  • Az álmokért igenis küzdeni kell!

    Az álmokért igenis küzdeni kell!

    Fruzsina vagyok, az Európai Olimpiai Bizottság (EOB) Európai Uniós irodájának az irodavezetője. Én vezetem az iroda teljes könyvelési folyamatait, intézem az adminisztrációs dolgokat, illetve a céges események szervezésében veszek részt.

    Fruzsi
  • Második külföldi utam: a Kínai Népköztársaság

    Második külföldi utam: a Kínai Népköztársaság

    2014 januárjár: az AIESEC hallgatói szervezetében végzett aktív munkámért elismerésben részesítettek; majdnem ingyen kaptam egy nagy lehetőséget. Az úti cél nem lehetett más, csak Ázsia, ahonnan is barátokat szereztem, tehát ok az volt bőven.

    Lázár Gergely
További történetek >>>
Brüsszelbe mennék – pro és kontra
Pro és kontra

Brüsszelbe mennék – pro és kontra

Szemügyre vesszük mindazokat a fontos szempontokat, amelyek segítenek tájékozódni abban, hogy milyen is a belga fővárosban élni. A megszokott szempontok mentén haladtunk: megélhetés, havi kiadások, közlekedés, munkaerőpiac és egészségügy, a város kultúrája. Segítségünkre volt a cikk megírásában Zoltán (Keli), aki egy Brüsszelben élő magyar.

Homeworking, ahogy mi látjuk
Lépésröl lépésre

Homeworking, ahogy mi látjuk

Szerte a világon egyre többen választják a távmunkát, hiszen valódi win-win szituációt eredményez.

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat
Önkéntes

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat

Anita az elmúlt évek során alaposan megismerte és sikerrel ki is aknázta az ifjúsági és önkéntes programok nyújtotta lehetőségeket: tréningeken, konferenciákon vett részt, nyelvet tanult Franciaországban, gyakornoki pozíciót töltött be Bulgáriában, és munkájával segítette a Nemzeti Ifjúsági Tanács és az AEGEE nemzetközi diákszervezet budapesti antennájának működését.

Aktív egyetemi évei végeztével azonban, nem veszített korábban megszokott lendületéből, és hamarosan rátalált az Európai Önkéntes Szolgálatra.

Projektjéről, dolgos mindennapjairól és a kinti mindennapok viszontagságairól és örömeiről mesél most nektek interjújában.

Városok, ahol jó diáknak lenni
Top10

Városok, ahol jó diáknak lenni

Mi már tudjuk, hogy melyik az a 10 város, ahol diáknak lenni nagyon jó! És Te?

Balaton Sound MAX medvével
Utazási tanácsok

Balaton Sound MAX medvével

Kicsiny nagyszerű országunk háza tája nyaranta a fesztiváloktól hangos. Ha pedig július és Balaton, akkor már lassan tíz éve mindenkinek ez jut eszébe: Sound, Zamárdi. És olykor az is, hogy két koncert között hol hajtsuk álomra fejünket - vagy mit nézzünk meg a környéken. Ezekhez adunk néhány tippet.

Betegellátás külföldön
Interjúk

Betegellátás külföldön

Noémi 22 éves és 7 hónappal ezelőtt egy rögtönzött ötlet vezérelte külföldre, pontosabban először Angliába. Egy magyar cég utaztatta ki fesztiválokat takarítani és így beutazhatta majdnem egész Európát. Annyira belejött az utazgatásba, hogy azóta megjárta Dániát, Franciaországot és Máltát is. Azonban nem lehet minden felhőtlen, különböző betegségekkel is meggyűlt a baja. Most erről mesél nekünk.