Interjúk

„Amerika játszótere”, Las Vegas magyar szemszögből

Balázs, Las Vegasban a felnőttek játszóterén él. Élvezi az élet napos oldalát és egy percig sem tervezi, hogy visszatér Magyarországra. Az itthoni csalódások után elhatározta, hogy új életet kezd, és addig nem adja fel, amíg el nem éri azt az életszínvonalat, amit eltervezett magának. Két nagyon kemény év munkájának és kitartásának köszönhetően most szabadidejében NFL meccseken szurkol barátaival, Los Angelesbe jár csodálni az óceánt és nyaranta magyarokat kalauzol a kaszinókkal teli Stripen.

Las Vegas magyar

Hogy jött az életedbe a Las Vegasba költözés gondolata?

Bár rengeteget jártam külföldön egészen kiskorom óta, de sosem merült fel bennem, hogy valaha is Magyarországon kívül éljek hosszabb ideig. Aztán a 2008-as válság után a gazdasági helyzet és a munkanélküliség miatt, a magyar emberekre olyan negatívizmus lett a jellemző, amiben nem akartam tovább élni. A végső löket pedig egy nagy szerelmi csalódás volt, aminek hatására 2012-ben kezdtem el azon gondolkozni, hogy hogyan tudnék kilábalni a teljes kilátástalanságból, amibe kerültem. Végül egy jó pár éve kinn élő régi barátomnak, mentoromnak, főnökömnek köszönhetően adódott egy lehetőség, hogy kiköltözzek külföldre és ott kezdjek új életet. Így került a képbe Las Vegas.

Milyen érzés volt leszállni „szerencsejátékok városában”? Mi volt az első gondolatod?

A tényleges kiutazást egy közel egy éves lelki felkészülés és rengeteg tanulás előzte meg, ezért tulajdonképpen nem ért nagy meglepetés, amikor 2013. március elején leszálltam Las Vegasban. Mikor megpillantottam a repülőből a város fényeit, az csodálatos volt. Nagyon izgatott voltam és vártam, hogy elkezdődjön az életemnek egy új fejezete a világ egyik legnyüzsgőbb városában, amit inkább „Amerika játszóterének” neveznék. Ez a hely sokkal több, mint a szerencsejátékok hazája, itt minden megtalálható. A helyiek szokták is mondogatni, hogy:

„Ami nincs Vegasban az nem is létezik.”

Las Vegas magyar © josephdepalma

Hogyan kezdted az első napjaidat és mivel foglalkozol jelenleg?

Az alap koncepció az volt a kiköltözés előtt, hogy biztonságtechnikával fogunk foglalkozni. Ennek megfelelően a landolás után 12 órával, már a Magyarországról az általam megtervezett és távirányításommal felépített távfelügyeleti és biztonságtechnikai rendszer előtt ültem és dolgoztam. Hihetetlen volt látni, hogy egy általam tervezett komplex rendszer, amit hónapokon át csak papíron, fotókon és skypeon keresztül láthattam, illetve, amit az irányításommal raktak össze az hirtelen ott volt a fizikai valóságban és kézzel foghatóvá vált. Sajnos azonban a kezdeti sikerek után gyorsan a magyar valóságba csöppentünk itt kint is. A megrendelőink miatt nem tudtuk fenn tartani a céget és bezártunk.

Új fába vágtuk a fejszénket. Vásároltunk két Frozen Yogurt cukrászdát, amiknek a vezetése lett a munkám, de nem elégedtünk meg ennyivel.

2013 szeptemberében újabb lehetőség adódott és sikerült visszatérnünk a legnagyobb hobbinkhoz, ahhoz, amihez igazán értünk, és ami korábban 10 évig határozta meg az életünket. Az autókhoz. Betársultunk egy autókereskedésbe, egy Csehországból származó amerikai férfi mellé. Azóta is ebben a kereskedésben tevékenykedünk nap, mint nap a gyönyörűségeink között. De nagyon nehéz volt idáig eljutni, nem egyszer megfordult a fejemben, hogy nekem is jobb lenne vissza menni Magyarországra. Örülök, hogy végül kitartottam az elképzeléseim mellett és maradtam.

Milyen ott élni, ahova mások csak bulizni járnak a hétvégére?

Ezt nehéz megítélni, hiszen itt is vannak jó és kevésbé jó időszakok. Amerika nagyon más mit Európa és ez különösen igaz Vegasra, ami Amerikán belül is egy teljesen külön „kis” világ. Hihetetlen tömény a város. A világ egyik legforróbb sivatagának kellős közepén 20 év leforgása alatt felhúztak egy világvárost jóformán a semmiből és telepakolták csodákkal. Így lett ez Amerika játszótere, ahova mindenki játszani, szórakozni, kikapcsolódni jár vagy épp a környék páratlan természeti kincseit szeretné felfedezni. A városlakók pedig arra szakosodtak, hogy kiszolgálják az évi sok millió turistát, akik évszaktól, kortól és nemtől függetlenül özönlenek a városba.

Az igazi vegasi nem is nagyon jár a turisták által leginkább látogatott helyekre. Különösen igaz ez a Strip-re, ami tulajdonképpen a város főutcája, ahol a látnivalók és persze a kaszinók nagy része található. Nagyon sok helyi barátom nem is tudja, hogy milyen csodálatos ez a város valamint a környék, hogy mennyi rejtett kincset és élményt rejt magában. Ők csak munkának élik meg ezt az egész világot, ami körülöleli a várost. Épp ezért nehéz is megtalálni azt a helyiekből álló réteget, akik mégis csodálattal vannak a hely iránt és igazán tudják élvezni azokat a dolgokat, amik valójában a turistáknak lettek kitalálva.

Én ez alatt a két év alatt jobban be is jártam a várost, mint egy helyi, aki 10-20-30 éve él itt és még mindig ott tartok, hogy csodálom minden négyzetmilliméterét. Úgy ismerem az összes utcát, mint a tenyeremet és persze imádom az egészet. Rengeteg érdekes emberrel lehet találkozni és nagyon könnyű ismerkedni akár a nyílt utcán is, de ezek az ismeretségek általában felületesek, nem mélyülnek el komolyabban, pont azért, mert mindenki csak egy pár napra jön szórakozni, kikapcsolódni.

Las Vegas magyar

Milyen az amerikai, a „vegasi” társadalom? Hogyan viszonyulnak a bevándorlókhoz, és mennyiben különbözik ez a viszony a turistákhoz képest?

Itt Nevadában, az államok egyik legliberálisabb államában, a népesség 90%-a bevándorló. Nagyon szívesen látnak mindenkit. Szinte nem is találkozol olyan emberrel, akinek a szülei vagy akár Ő maga itt született volna Amerikában. Mégis nagyon sok embertől hallottam már, hogy nehéz beilleszkedni és nehezen fogadják el Őt. Még hosszú évek után sem könnyű igazi barátokra lelni.

Itt a bevándorló, a turistából él. A turistából, később bevándorló lesz. A kör pedig csak folytatódik.

Egy kérdés, ami mindig felmerül az amerikaiakról... Tudják, hogy hol van Magyarország? Esetleg Budapest?

Pont a napokban történt egy vicces eset. Az egyik ügyfelünkkel beszélgetem és szóba került, hogy honnan származom, mert hallott engem idegen nyelven beszélni és nem tudta beazonosítani a nyelvet. Mikor elmondtam neki, egyből tudta, hol van az ország és mondta, hogy milyen gyönyörű Budapest, valamint, milyen finom fűszeresek a magyar ételek, és bizony-bizony, Ő a Balaton parton nézte végig az 1999-es teljes napfogyatkozást.

Őszintén amúgy, nem nagyon találkoztam még itt olyan emberrel, aki ne tudta volna pontosan, hogy hol van Magyarország és hogy mik a jellemzői, sőt a többség egyből példákat hoz fel, hogy vagy Ő, vagy közeli ismerőse/családtagja járt már ott. Csupa jót hallok vissza mindenkitől. Volt, aki a legnagyobb döbbenetemre egy-két szót magyarul is tudott. A legviccesebb mégis az volt, amikor egy sráccal már többször összefutottam munka miatt és mindig angolul kommunikáltunk. A sokadik alkalom után végül megkérdezte honnan való vagyok és mikor rávágtam, hogy „Hungarian”, akkor visszakérdezett, hogy: „Te is? Én is!” (hangosan nevet)

A Camp Leaders programban részt vevő diákok közt az egyik főszereplő/ fősegítő lettél az elmúlt évek során és ez a népszerűség csak egyre nő. Mesélj, kérlek erről, az aktivista oldaladról!

2013-ben mikor unokatestvérem részt vett a programban, felhívott, hogy fogytán a pénze és be tudnám e fogadni Őt illetve 3 barátját pár napra, illetve hogy tudnék-e segíteni, eligazodni a nyugati parton. A kalauzolgatásuk közben a turisták által legjobban látogatott helyeken sok magyar szót hallottunk és mikor megkérdeztük, hogy „Ti is campesek vagytok?”, akkor rendre igen volt a válasz és sok emberrel szóba elegyedtünk. Mindenkinél azzal szembesültem, hogy kevés pénzből próbálják „kimaxolni” az utazásukat, de a legtöbben, főleg, akik először jártak az államokban azok kicsit elszámolták magukat és az evésen spóroltak, ahol csak tudtak. Mivel diákként hasonló módon én is „végig csöveztem” Európát ezért pontosan tudom, hogy min mehettek keresztül a srácok, szóval úgy döntöttem a következő évben komolyabb szerepet vállalok, és akin tudok, segítek. Minden ezen a nyáron kezdődött.

Ezután, már 2014 márciusában a hivatalos fórumon posztoltam ki, hogy, aki erre felé tervezi a nyári munka utáni utazgatást, annak szívesen segítek bármiben. Több száz levelet kaptam a kiírás utáni 24 órában. Végül közel 100 camp leaders-es kalandorral sikerült találkozni és segíteni nekik kisebb-nagyobb dolgokban.

Az elején megpróbáltam érzelemmentesen kezelni a dolgot, de persze nem ment. Egyrészt rám talált a szerelem, másrészt rengeteg új barátra tehettem szert. Sokakkal, mai napig beszélgetünk is a közösségi oldalakon. Sőt karácsonyra, szülinapra megy egymásnak a csomag oda-vissza. (mosolyog)

Jövő nyáron is folytatom ezt a tevékenységemet és már kíváncsian várom a következő lelkes turnusokat. Hagyománnyá és hobbivá vált.

A nyári átutazókon kívül, találkozol kinn más magyarokkal is?

Ahogy korábban is mondtam volt, hogy belefutottam magyar emberbe, de amúgy a főúton sétálgatva gyakran megüti az ember fülét magyar szó, vagy akár vásárlás közben az áruházban is. Élnek itt is magyarok páran, ahogy szerte az egész világban, mindenhol.

Mit tanácsolnál azoknak, akik szintén szeretnének kiköltözni az Államokba?

Igazából erre nincs jó tanács. Mindenki máshogy éli meg. Mindenki más környezetből jön, más körülmények közül és persze más körülmények közé. Amerika hatalmas és nagyon változatos. Rendkívül nagy a két part közötti különbség és minden területnek megvannak a maga sajátosságai, a maga lehetőségei. Nagyon igaz, hogy Amerika a lehetőségek földje, de itt sincs kolbászból a kerítés. Nagyon nehéz a kezdet, nehéz elindulni és a legtöbben fel is adják pár év után.

Kivétel nélkül mindenkitől azt hallom, hogy milyen nehéz a beilleszkedés, hogy nehezen fogadják el az amerikaiak és emiatt magányosak. Nem érzik jól magukat, ezért verődnek magyar közösségekbe. Én ezt szerencsére nem tapasztaltam, nagyon gyorsan beilleszkedtem és lettek barátaim, persze a magány néha engem is megvisel, hiányoznak a magyar barátaim, de túl kell lendülni ezeken a dolgokon. Az itteni életre, az itteni kihívásokra, az itteni barátokra kell koncentrálni.

Ami persze a legnehezebb, az, az itt tartózkodás papírt megszerezni. Majdhogynem lehetetlen, hogy legálisan, magyar emberként le tudj itt telepedni. A legtöbben kijönnek lesz, ami lesz alapon és idővel megszerzik a papírt, de irtózatosan sokat és nagyon keményen kell ehhez dolgozni, hogy meg tudd itt vetni a lábad.

Nem ritka hogy az első 1-2 évben heti 6-7 napon át kell napi 14-16 órában hajtanod az itteni minimálbérnél (10dollár/óra ~ 2700 Forint) alacsonyabb pénzért úgy, hogy mellette diplomád van…Én az állásomnak és a főnökömnek köszönhetően, végül megkaptam, de ez egy nagyon drága „mulatság” is egyben.

Hosszú távon persze nagyon megéri, de sokan nem bírják ki és beleroppannak lelkileg, fizikailag ebbe a tempóba mielőtt arra a szintre jutnának, hogy már nem kell ennyit hajtani és jól élnek.

Láttam családokat két év után úgy hazamenni, hogy otthon mindent eladtak csak azért, hogy kijöhessenek. Mégse bírták és többé nem is jöhetnek vissza, még turistának sem. Az itteni szabályok nagyon szigorúak, ha megszeged, nincs vissza út.

Ha többet szeretnél megtudni az amerikai minimálbérekről, itt tudsz utána olvasni.

Mennyire figyeled a magyarországi történéseket? Tervezed, hogy haza költözöl? Van honvágyad?

Néha az interneten olvasgatom a híreket, de nem jellemző annyira. A honvágyra és a visszaköltözésre pedig nagyon határozott NEM a válasz. Sőt látogatóba se nagyon tervezem, hogy menjek a közel jövőben. Majd ha lesz családom, gyerekeim akkor őket elviszem, megmutatom nekik egész Európát, hogy honnan származom, hol nőttem fel. Hadd lássák a világ egyik legszebb városát: Budapestet.

Las Vegas magyar © Nicola

Mit szeretsz a legjobban az „új hazádban”?

Mindent. Elképesztő itt az élet. Nagyon megszerettem annak ellenére, hogy nem terveztem korábban soha elköltözni Magyarországról, főleg nem Amerikába! De nekem már ez az otthon, és ha honvágyam van, akkor ide vágyom vissza. Nekem már minden út Nevadába vezet.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Külföldre mennék Facebook oldalára!

Szólj hozzá!
Külföldre mentem

Olvasóink történetei

  • Az álmokért igenis küzdeni kell!

    Az álmokért igenis küzdeni kell!

    Fruzsina vagyok, az Európai Olimpiai Bizottság (EOB) Európai Uniós irodájának az irodavezetője. Én vezetem az iroda teljes könyvelési folyamatait, intézem az adminisztrációs dolgokat, illetve a céges események szervezésében veszek részt.

    Fruzsi
  • Második külföldi utam: a Kínai Népköztársaság

    Második külföldi utam: a Kínai Népköztársaság

    2014 januárjár: az AIESEC hallgatói szervezetében végzett aktív munkámért elismerésben részesítettek; majdnem ingyen kaptam egy nagy lehetőséget. Az úti cél nem lehetett más, csak Ázsia, ahonnan is barátokat szereztem, tehát ok az volt bőven.

    Lázár Gergely
További történetek >>>
Brüsszelbe mennék – pro és kontra
Pro és kontra

Brüsszelbe mennék – pro és kontra

Szemügyre vesszük mindazokat a fontos szempontokat, amelyek segítenek tájékozódni abban, hogy milyen is a belga fővárosban élni. A megszokott szempontok mentén haladtunk: megélhetés, havi kiadások, közlekedés, munkaerőpiac és egészségügy, a város kultúrája. Segítségünkre volt a cikk megírásában Zoltán (Keli), aki egy Brüsszelben élő magyar.

Homeworking, ahogy mi látjuk
Lépésröl lépésre

Homeworking, ahogy mi látjuk

Szerte a világon egyre többen választják a távmunkát, hiszen valódi win-win szituációt eredményez.

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat
Önkéntes

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat

Anita az elmúlt évek során alaposan megismerte és sikerrel ki is aknázta az ifjúsági és önkéntes programok nyújtotta lehetőségeket: tréningeken, konferenciákon vett részt, nyelvet tanult Franciaországban, gyakornoki pozíciót töltött be Bulgáriában, és munkájával segítette a Nemzeti Ifjúsági Tanács és az AEGEE nemzetközi diákszervezet budapesti antennájának működését.

Aktív egyetemi évei végeztével azonban, nem veszített korábban megszokott lendületéből, és hamarosan rátalált az Európai Önkéntes Szolgálatra.

Projektjéről, dolgos mindennapjairól és a kinti mindennapok viszontagságairól és örömeiről mesél most nektek interjújában.

Városok, ahol jó diáknak lenni
Top10

Városok, ahol jó diáknak lenni

Mi már tudjuk, hogy melyik az a 10 város, ahol diáknak lenni nagyon jó! És Te?

Balaton Sound MAX medvével
Utazási tanácsok

Balaton Sound MAX medvével

Kicsiny nagyszerű országunk háza tája nyaranta a fesztiváloktól hangos. Ha pedig július és Balaton, akkor már lassan tíz éve mindenkinek ez jut eszébe: Sound, Zamárdi. És olykor az is, hogy két koncert között hol hajtsuk álomra fejünket - vagy mit nézzünk meg a környéken. Ezekhez adunk néhány tippet.

Betegellátás külföldön
Interjúk

Betegellátás külföldön

Noémi 22 éves és 7 hónappal ezelőtt egy rögtönzött ötlet vezérelte külföldre, pontosabban először Angliába. Egy magyar cég utaztatta ki fesztiválokat takarítani és így beutazhatta majdnem egész Európát. Annyira belejött az utazgatásba, hogy azóta megjárta Dániát, Franciaországot és Máltát is. Azonban nem lehet minden felhőtlen, különböző betegségekkel is meggyűlt a baja. Most erről mesél nekünk.