Interjúk

Orvosként Németországban

Zoli (26) másfél éve döntött úgy, hogy frissen végzett orvosként Németországban kezd el praktizálni. Az elmúlt időszak hideget-meleget is tartogatott a számára, annyi bizonyos, hogy nem kis fába vágja a fejszéjét, aki egyetem után rögtön egy idegen országban vállal ennyire felelősségteljes munkát. Tapasztalatait most veletek is megosztja!

Hogyan alakult eddig a kinti életed, milyen kórházi tapasztalatokról tudsz beszámolni?

Én egy kisváros kórházában kezdtem el dolgozni, ahol mindössze belgyógyászat, sebészet, nőgyógyászat, azaz a németországi ún. alapellátás működik. Nagyon nehéz volt az elején, rengeteg információval és munkával árasztottak el az első naptól kezdve. Mivel itt a kórházak jelentős része piaci alapon működik, egyfajta profitorientált szemléletet is meg kellett szokni: sok mindenen itt is spórolnak, leginkább a dolgozók létszámán. Ezért úgy éreztem néha, hogy nem vagyunk annyian, amennyi a betegek számának megfelelő lenne. Sokkal több munka jutott emiatt egy emberre, ami a gyakorlatban rengeteg túlórát és a hamar ügyeletre beosztást jelentette. Így az ember gyorsan rutint szerezhet, például a leggyakoribb betegségeket hamar felismeri. Egy idő után úgy éreztem, amit meg lehetett tanulni, itt már megtanultam, ezért ősztől egy nagyobb, térségi kórházban folytathatom.

Németország, orvos
© Gerhard Kemme

Miért éppen Németországot választottad?

Az egyetem alatt mindenképp szerettem volna fél évet külföldön tölteni, ami sajnos nem sikerült, így a diploma átvételekor is célkitűzésem maradt, hogy legalább egy-két évet külföldi tapasztalatszerzéssel töltsek. Ez az orvosi szakmában általában azért Németország, mivel itt keresnek szakképzéshez rezidenseket, akiket – viszonylag – egyszerűen fel is tudnak venni. Mindezek mellett a jó anyagi és munkahelyi körülmények is vonzottak, és lehetőséget teremtett rá a nyelvtudásom is, hiszen általános iskola óta tanulok németül.

Bár pályakezdőként kezdtél el kint dolgozni, milyen képed van arról, miben más orvosnak lenni ott, mint itt?

Hatodéves hallgatóként a kötelező gyakorlatokon láttam bele valamennyire a hazai kórházak életébe. Egy német kórház felújított, új gépekkel ellátott, és sokkal jobban felszerelt, mint egy magyar, akármilyen gyógyszerről, kötszerről van szó. A mentalitás is más: semmilyen pénzt nem sajnálnak a betegre, ha a legdrágább antibiotikumra van szükség, habozás nélkül kifizetik. A magyar kórházaknak viszont nagy előnye szerintem, hogy jobb szakemberek dolgoznak, mint kint. Ez lehet, hogy nem mindenütt van így, de én ezt tapasztaltam. Németországban a kórház méretéből fakadóan sem lehetett olyan szakmai tudása a kisebb intézményben dolgozó orvosoknak, mint amit otthon láttam. Persze rövidtávon így is rengeteget tudtam fejlődni: én a belgyógyászaton voltam, ami az egyik legnagyobb, legtöbb ember ellátását biztosító egység, egy kezdőnek igazi mélyvíz. Egy ilyen tapasztalatszerzés után lényegében szabadon válogathat az ember a kórházak és más specializációk, szakterületek között, szinte bárhová felveszik.

A német és magyar orvosok közötti további különbség, hogy kint teljesen általános, ha az emberek egy-két év után váltanak, és teljesen más orvosi területbe tanulnak bele. Nem ritka, hogy valaki 35-40 évesen lesz szakorvos, mivel a rezidensek fizetése van annyira jó, hogy szívesebben hagyják hosszabban nyitva a lehetőségeket. Magyarországon jellemzően minél hamarabb be akarják fejezni a szakképzést, hogy utána szakorvosként, magasabb fizetéssel dolgozhassanak.

Hogyan találtad otthonról az első munkahelyedet?

Egy ügynökséggel vettem fel a kapcsolatot, akik viszonylag rövid egyeztetés után több kórházban is találtak szabad helyet, ahová rezidenseket kerestek. Ezek közül két esetben személyesen is kiutaztam egy-egy interjúra, s végül a szimpatikusabb kórházat választottam.

Németország, orvos
© Subconsci Productions

Milyen lépések kellenek ahhoz, hogy valaki Németországban orvosként praktizálhasson?

Ez egy elég hosszú, macerás folyamat volt. A működési engedélyt az approbáció elbírálásáért felelős hivatal adja ki, akik lényegében az összes dokumentumot németül kérik, vagyis mindent le kell fordíttatni egy hivatalos fordítóirodával. Ilyen például a születési anyakönyvi kivonat, az egészségügyi papírok, a német és magyar erkölcsi bizonyítvány, a diploma, és még számos dokumentum. Ezek összegyűjtésekor szem előtt kell tartani, hogy minden tartományban kicsit mást kérnek, így érdemes az adott tartomány approbáció-elbíráló hivatalának honlapján tájékozódni. Ezeket a hivatalhoz kell elküldeni, akik elbírálják, hiányzik-e valamilyen szükséges papír a küldendők közül. Ha minden megvan, minden érvényes, és az approbáció költségét kifizette az igénylő, ezt automatikusan meg fogják adni, elvileg 2-3 héten belül. Összesen kb. 100-150 ezer forint költséggel lehet számolni, ez szinten tartományonként változó.

Mennyi segítséget nyújtott számodra a tájékozódásban az ügynökség?

Az ügynökséggel ilyen téren sajnos nem volt szerencsém: egységes listát küldtek ki, ami a tartományonként eltérő követelmények miatt az én esetemben hibás volt. Ha ez nem derült volna ki időben, több fölösleges dokumentumot is kikértem volna. Ennél rosszabbul is járhattam volna, mivel például abban a régióban, ahol én voltam, nyelvvizsgára is szükség volt. Ezért nem győzöm hangsúlyozni: ilyesmiben érdemes közvetlen forrásból tájékozódni.

Milyen az élet Németországban? Mennyire érezted befogadónak a helyieket?

A német kollégáim alapvetően rendesek, jó fejek voltak, ahogyan az ott dolgozó külföldiek is. Persze, mint minden munkahelyen, itt is van olyan, akivel nehezebb jól kijönni. Alapvetően jó hangulat és befogadó magatartás volt jellemző, de olyan szintű a munkahelyi leterhelés, hogy a szabadidőt mindenki inkább otthon vagy sportolással tölti. Az, hogy a kollégák munkán kívül összejárnának, nem jellemző, ez az életmód a munkáról szól.

Németország, orvos
© Jennifer Morrow

Mennyire találkoztál a kórházban kinti magyarokkal? Van-e valamiféle összetartás?

Egyre kevesebb olyan német kórház lehet, – ha van még egyáltalán – ahol egyetlen magyart sem alkalmaznak. Az én munkahelyemen három magyar kolléga is dolgozott rajtam kívül, természetesen velük könnyebben megtaláltuk a közös hangot, mint a többiekkel. Jól esett, hogy ügyeletben, vagy egy-egy nehéz nap után is tudtam valakihez magyarul szólni. Ez a más országokból jövőkre is jellemző, hiszen a személyi állomány a legtöbb kórházban nagyon vegyes: sok a kelet-európai, arab, távol-keleti, és mindenkire jellemző egyfajta összetartás, „összesúgás”, ami nem zavarja a munkát.

Mi jelenti neked a kint eltöltött mindennapokban a legnagyobb nehézséget?

Nekem a legnagyobb gondot a végtelen bürokráciájuk jelenti, ez tényleg nagy terhet ró ránk. Akár munkáról, akár munkán kívüli ügyintézésről van szó, mindent dokumentálnak, lejegyeznek, ezért a papírmunkával rengeteg idő elmegy.

Mi az, amit leginkább szeretsz kint?

Az egyik a már említett könnyebbség, hogy gyógyítás közben nem kell takarékoskodni vizsgálatokon és gyógyszereken. A másik érthetően az anyagi biztonság, amit egy ilyen munka megteremt: annyi pénzt keresek, amennyiből biztonságosan, hó végi számolgatás nélkül meg lehet élni.

Mit tanácsolnál annak, aki egyetem után hozzád hasonlóan Németországban szeretne tapasztalatot szerezni?

A fentieken túl azt, hogy gondosan válasszon ügynökséget, akár ismerősök véleményére hagyatkozva, ki mit ajánl. Nekem az ügynökséggel nem volt igazán szerencsém. Nem árt, ha van egy német barátja, ismerőse, aki tud segíteni, és például meg lehet kérdezni szerződésekkel, hivatalos papírokkal kapcsolatban. Ami a munkát illeti, én a nagyobb kórházakat javasolnám, bár van olyan évfolyamtársam is, aki nagyon jól érzi magát egy kisebb helyen, szóval nehéz általánosítani. Sok múlik azon is, milyenek a főorvosok, az osztályvezető, ami csak hetek-hónapok után derül ki, a néhány ügynökségnél bevett 2-3 nap próbamunka nem elég erre. Fontos lehet még, hogy próbáljon rákérdezni a túlórák kifizetésére, mert ebben nagyon eltér az egyes kórházak mentalitása.

Tervezel-e hazatérni Magyarországra?

Igen, egyszer mindenképpen, de csak szakorvosként. A rezidensképzést, mivel Németországban kezdtem el, mindenképp ott is szeretném befejezni, de – főként a családi kötelékek és a barátok miatt – jó lenne egyszer hazajönni.

Egyébként jelentős ugrásnak be kellene következni a fizetésekben ahhoz, hogy többen megfontolják egyáltalán a hazajövetelt. Akik elvégzik az orvosit, joggal szeretnének az egyik legnagyobb szorgalmat igénylő képzés után, az egyik leginkább felelősségteljes munkakört betöltve ennek megfelelően jól keresni. Magyarországon szakorvosként is nehéz félretenni, jövőt építeni a hazai fizetésből.

Szívesen vállalnál te is munkát Németországban? További információk erre!

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Külföldre mennék Facebook oldalára!

Szólj hozzá!
Külföldre mentem

Olvasóink történetei

  • Az álmokért igenis küzdeni kell!

    Az álmokért igenis küzdeni kell!

    Fruzsina vagyok, az Európai Olimpiai Bizottság (EOB) Európai Uniós irodájának az irodavezetője. Én vezetem az iroda teljes könyvelési folyamatait, intézem az adminisztrációs dolgokat, illetve a céges események szervezésében veszek részt.

    Fruzsi
  • Második külföldi utam: a Kínai Népköztársaság

    Második külföldi utam: a Kínai Népköztársaság

    2014 januárjár: az AIESEC hallgatói szervezetében végzett aktív munkámért elismerésben részesítettek; majdnem ingyen kaptam egy nagy lehetőséget. Az úti cél nem lehetett más, csak Ázsia, ahonnan is barátokat szereztem, tehát ok az volt bőven.

    Lázár Gergely
További történetek >>>
Brüsszelbe mennék – pro és kontra
Pro és kontra

Brüsszelbe mennék – pro és kontra

Szemügyre vesszük mindazokat a fontos szempontokat, amelyek segítenek tájékozódni abban, hogy milyen is a belga fővárosban élni. A megszokott szempontok mentén haladtunk: megélhetés, havi kiadások, közlekedés, munkaerőpiac és egészségügy, a város kultúrája. Segítségünkre volt a cikk megírásában Zoltán (Keli), aki egy Brüsszelben élő magyar.

Homeworking, ahogy mi látjuk
Lépésröl lépésre

Homeworking, ahogy mi látjuk

Szerte a világon egyre többen választják a távmunkát, hiszen valódi win-win szituációt eredményez.

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat
Önkéntes

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat

Anita az elmúlt évek során alaposan megismerte és sikerrel ki is aknázta az ifjúsági és önkéntes programok nyújtotta lehetőségeket: tréningeken, konferenciákon vett részt, nyelvet tanult Franciaországban, gyakornoki pozíciót töltött be Bulgáriában, és munkájával segítette a Nemzeti Ifjúsági Tanács és az AEGEE nemzetközi diákszervezet budapesti antennájának működését.

Aktív egyetemi évei végeztével azonban, nem veszített korábban megszokott lendületéből, és hamarosan rátalált az Európai Önkéntes Szolgálatra.

Projektjéről, dolgos mindennapjairól és a kinti mindennapok viszontagságairól és örömeiről mesél most nektek interjújában.

Városok, ahol jó diáknak lenni
Top10

Városok, ahol jó diáknak lenni

Mi már tudjuk, hogy melyik az a 10 város, ahol diáknak lenni nagyon jó! És Te?

Balaton Sound MAX medvével
Utazási tanácsok

Balaton Sound MAX medvével

Kicsiny nagyszerű országunk háza tája nyaranta a fesztiváloktól hangos. Ha pedig július és Balaton, akkor már lassan tíz éve mindenkinek ez jut eszébe: Sound, Zamárdi. És olykor az is, hogy két koncert között hol hajtsuk álomra fejünket - vagy mit nézzünk meg a környéken. Ezekhez adunk néhány tippet.

Betegellátás külföldön
Interjúk

Betegellátás külföldön

Noémi 22 éves és 7 hónappal ezelőtt egy rögtönzött ötlet vezérelte külföldre, pontosabban először Angliába. Egy magyar cég utaztatta ki fesztiválokat takarítani és így beutazhatta majdnem egész Európát. Annyira belejött az utazgatásba, hogy azóta megjárta Dániát, Franciaországot és Máltát is. Azonban nem lehet minden felhőtlen, különböző betegségekkel is meggyűlt a baja. Most erről mesél nekünk.