Fiatalként ma Magyarországon

A következő pár gondolatban megpróbáltam összefoglalni, hogy saját tapasztalataim alapján milyen ma Magyarországon „fiatalnak” lenni és mi az, ami miatt ilyen sokan inkább elmennek.

27 éves vagyok, Budapesten lakom, a munkámból megélek, elvileg tehát semmi okom nem lehet a panaszra. Viszont beszélek nyelveket, mesterdiplomám van és foglalkozom az európai közösség történéseivel, azaz a mostani kivándorlási folyamatok által leginkább érintett csoportba tartozom.

Az utóbbi időben többször felmerült különböző baráti beszélgetések során, hogy kinek mi lenne az a határ, ami után már biztosan elköltözne Magyarországról.

magyar kivándorlás© Max

A leggyakoribb válasz a Jobbik választási győzelme volt: a megkérdezett ismerőseim nagyjából kétharmada nem szeretné megtudni, hogy milyen a legerősebb ellenzéki párt vezetése alatt élni. Ez számomra azért ijesztő, mert jelenleg Vonáék az egyetlenek, akik valamennyire foglalkoznak a fiatalokkal (a Jobbik Ifjúsági Tagozatának tízszer (!) annyi like-ja van, mint a Fidelitasnak), viszont velük szemben az elutasítás is kifejezetten erős. Ez annyit jelent, hogy a 18-29 közötti korosztály nem radikális részének gyakorlatilag nincs miből választania, egyik párt sem üzen feléjük semmi érdemlegeset. A bejutási küszöb környékén mozgó kispártokat most kihagytam, talán nem kell magyarázni, hogy miért.

Nem szeretnék azonban mindent a pártok nyakába varrni

Szerintem a neveltetésünknek és a hozzáállásunknak is megvan a szerepe a problémában. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg fiatalnak van olyan emléke, amiben valamelyik családtag kifejti, mennyire szörnyű is a politika és még véletlenül se kerüljünk a közelébe. Ez a mondat valószínűleg más hatást ért volna el, ha így fogalmazzák meg: „Fiam/Lányom, a politika borzasztó, és bár az életed szinte minden területére befolyással van és lesz, inkább ne foglalkozz vele!” Én úgy látom, hogy sokan megfogadták a rövid verzió tanácsát és messziről elkerülik a témát.

Nem nehéz, hiszen az internet segítségével pillanatok alatt lehet találni olyan embereket, akiknek hasonló érdeklődési körük van, mint nekünk: „mérnök/közgazdász/bölcsész vagyok, és szeretek utazni/étterembe járni/partizni, szabadidőmben meg falat mászok/futok/focizom, stb.” Ehhez még hozzávesszük a különböző sorozatokat, a zenei ízlést, a hobbikat, meg néhány egyéb faktort és máris kapunk egy teljes életet, amiben nincs se hely, se idő, de legfőképp igény a politikára. Másképpen mondva, én úgy látom, hogy a politikai hovatartozás egyre kevésbé az identitásunk része, a politizálás pedig egy szűk, pusztán érdeklődésből aktív rétegre korlátozódik.

Így viszont a pártok se nagyon törik magukat, hiszen elég összetett munka egy ennyire szegmentált réteg megszólítása. Utoljára az internetadó kapcsán sikerült ez, és az akkori tüntetésekből látszódott, hogy

a fiatalok sem teljesen közömbösek, mindössze azt az itthoni hagyományt követik, hogy csak akkor mozdulunk, ha már a saját bőrünkön érezzük a döntések következményét.

A két oldal közötti kapcsolat hiánya miatt viszont sok esetben elmarad az a plusz, amit ez a korosztály adhatna hozzá az ország fejlődéséhez, amit az életünket átszövő online világ adhatna Magyarországnak. Elég egy gyors pillantást vetnünk arra, hogy az utóbbi években hány új, bizonyítottan hatékony módszert vett át külföldről az ország: magyar nyelvű MOOC (ingyenes online egyetemi kurzus) szinte alig van; az elképesztő eredményeket produkáló finn oktatási rendszer módszereit ignoráljuk (erkölcs- és hittan 2015-ben, WTF?!); a drogpolitikánk egyre szigorúbb, miközben a világ jelentős része enyhít és/vagy legalizál; a napelemek után pedig környezetvédelmi (?!?!) termékdíjat számolunk fel... Ez a „nem érdekel mit mondasz – nem is tudok neked mit mondani” viszony azonban egyre tarthatatlanabbá válik azzal, hogy a magyar állam gyakorlatilag mindenhol ott van.

Nehéz manapság úgy elhelyezkedni, hogy a foglalkoztató cég ne függjön valamilyen módon a politikai elittől, a vállalkozókról nem is beszélve.

Ennek eredménye, hogy mind a politikával foglalkozni nem akaró, mind a jelenlegi folyamatokkal egyet nem értő embereknek egy belső kompromisszumot kell kötniük magukkal, amiben elfogadják, hogy ez az ára annak, hogy itthon, a barátaikkal és családjukkal egy helyen élhessenek vagy karriert építhessenek. Természetesen lehet, hogy túldimenzionálom a magyar haver-kapitalizmus szellemi hatásait, de úgy érzem, ez egy spirál, amiben egyre kevesebb a kapcsolat a felek – jelen esetben a fiatalok és a politika – között, így viszont a megoldás is egyre messzebbre kerül.

A helyzet másik fontos eleme a magyarországi munkavállalás anyagi oldala

Hiszen nevetségesen keveset keresünk az Uniós fizetésekhez képest. Ez korosztálytól függetlenül igaz, de családalapítás előtt, a kinti körülményekkel már tisztában levő emberként – Erasmus-tapasztalattal vagy egy nemzetközi baráti körrel, de akár csak a net aktívabb használata révén is – sokkal kevésbé bonyolult egy új egzisztencia felépítése.

Egy olyan ország pedig, ahol nem csak hogy kevesebbet keresek, mint amennyit máshol adnának, de még azt a politikát sem tudom kizárni, ami nem is foglalkozik velem, nem túl vonzó választás.

magyar kivándorlás© Renate

Én jelenleg két vállalható utat látok

Vagy elmegyünk külföldre és csupán érdeklődési szintnek megfelelően követjük, hogy mi megy itthon, vagy maradunk és megpróbálunk tenni valamit azért, hogy a fiataloknak most is legyen beleszólása a döntésekbe – utóbbira egyre kisebb az esély, hiszen egy politikailag aktív ember egyre kínosabb egy munkáltatónak, ami miatt egyre nehezebb egzisztenciát teremteni és részt venni a közösségi ügyekben is, de talán még nem lehetetlen. Nem biztos, talán majd Török Gábor (történész-politológus - szerk.) megmondja, hogy ebben igazam van-e.

Az viszont egyértelmű, hogy nehéz meghúzni a személyes megyek/maradok határt, én is csak ennyit tudtam összehozni magamnak: ha nem kezdenek el kirajzolódni egy világosabb, az emberiség eredményeit jobban integrálni képes, a fiatalokat is meghallgató rendszer körvonalai (és a mostani vezető pártok politikáját látva erre nagyjából nulla az esély), akkor nincs értelme itthon maradni. Ha nem keresek sokat, de közreműködhetek az ország építésében, van értelme itthon lenni, ahogy sokak számára akkor is, ha bár politikától átitatva, de jólétben élnek. A kettő együtt viszont már nem opció, egyszerűen tudjuk, hogy van ennél jobb.

Írd meg nekünk te is a történeted!
Szólj hozzá!
Írj nekünk te is!
Brüsszelbe mennék – pro és kontra
Pro és kontra

Brüsszelbe mennék – pro és kontra

Szemügyre vesszük mindazokat a fontos szempontokat, amelyek segítenek tájékozódni abban, hogy milyen is a belga fővárosban élni. A megszokott szempontok mentén haladtunk: megélhetés, havi kiadások, közlekedés, munkaerőpiac és egészségügy, a város kultúrája. Segítségünkre volt a cikk megírásában Zoltán (Keli), aki egy Brüsszelben élő magyar.

Homeworking, ahogy mi látjuk
Lépésröl lépésre

Homeworking, ahogy mi látjuk

Szerte a világon egyre többen választják a távmunkát, hiszen valódi win-win szituációt eredményez.

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat
Önkéntes

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat

Anita az elmúlt évek során alaposan megismerte és sikerrel ki is aknázta az ifjúsági és önkéntes programok nyújtotta lehetőségeket: tréningeken, konferenciákon vett részt, nyelvet tanult Franciaországban, gyakornoki pozíciót töltött be Bulgáriában, és munkájával segítette a Nemzeti Ifjúsági Tanács és az AEGEE nemzetközi diákszervezet budapesti antennájának működését.

Aktív egyetemi évei végeztével azonban, nem veszített korábban megszokott lendületéből, és hamarosan rátalált az Európai Önkéntes Szolgálatra.

Projektjéről, dolgos mindennapjairól és a kinti mindennapok viszontagságairól és örömeiről mesél most nektek interjújában.

Városok, ahol jó diáknak lenni
Top10

Városok, ahol jó diáknak lenni

Mi már tudjuk, hogy melyik az a 10 város, ahol diáknak lenni nagyon jó! És Te?

Balaton Sound MAX medvével
Utazási tanácsok

Balaton Sound MAX medvével

Kicsiny nagyszerű országunk háza tája nyaranta a fesztiváloktól hangos. Ha pedig július és Balaton, akkor már lassan tíz éve mindenkinek ez jut eszébe: Sound, Zamárdi. És olykor az is, hogy két koncert között hol hajtsuk álomra fejünket - vagy mit nézzünk meg a környéken. Ezekhez adunk néhány tippet.

Betegellátás külföldön
Interjúk

Betegellátás külföldön

Noémi 22 éves és 7 hónappal ezelőtt egy rögtönzött ötlet vezérelte külföldre, pontosabban először Angliába. Egy magyar cég utaztatta ki fesztiválokat takarítani és így beutazhatta majdnem egész Európát. Annyira belejött az utazgatásba, hogy azóta megjárta Dániát, Franciaországot és Máltát is. Azonban nem lehet minden felhőtlen, különböző betegségekkel is meggyűlt a baja. Most erről mesél nekünk.

Külföldre mentem

Küldd el nekünk te is a saját történeted!

Legfeljebb 255 karakter.
Csatolt fájlként is feltölthető.
RTF , Word (.doc, .docx) vagy OpenOffice (.odt) dokumentum fájl.
Legfeljebb 5 darab JPEG kép (.jpg, .jpeg kiterjesztésű fájl) tölthető fel.
Feltöltés folyamatban...
×