Ciao Italia! - egyetem, Firenze, önismeret

Sosem voltam az a típus, aki külföldön akart volna élni. Amikor felvettek az ELTE magyar-olasz szakára, azt gondoltam, hogy még Erasmusra is nehézkesen fogok tudni jelentkezni, hiszen milyen egyetemen tanítanak magyar irodalmat?

Egy váratlan email azonban mindent megváltoztatott.

Külföldre mentem - hogy is kezdődött?

Az emailben egy olyan lehetőségről írtak, amivel a Firenzei egyetemen lehetett elhelyezkedni magyar-olasz szakos hallgatóknak az alapszak harmadévére. Teljes ösztöndíjas támogatás, a szóbeli felvételire pedig két hét múlva kerül sor. Gondoltam: miért is ne? Hát így kezdődött a firenzei pályafutásom.

Firenze tanulás © Tanel Teemusk

Persze nem volt olyan egyszerű az élet, mint ahogy előre ígérték. Az ösztöndíj nem járt automatikusan a felvetteknek, hanem meg kellett pályázni. Én a szerencsésebbek közé tartoztam, így négy hónap után megkaptam az ingyenes kollégiumi szállásomat, napi kétszeri háromfogásos ingyenes étkezéssel.

Az olasz konyhát a menzáról ismertem meg, így az ízlelőbimbóim máig sem igazán tudnak mit kezdeni az „igazi” olasz kajával.

Az első nehézségeken túl voltam, de még sokáig küzdöttem az olasz dialektusokkal, mivel firenzeiekkel alig ismerkedtem meg, ellenben Olaszország minden más régiójából (főleg délről) vannak barátaim. Ebből kifolyólag eleinte a heves bólogatásokon, és egy-két si si, no no-n kívül nem sokat mondtam, nehezen tudtam érvényesülni a rengeteget és nagyon hangosan beszélő olaszok között. Nem nagyon jártam Erasmusos programokra, mert az volt a tapasztalatom, hogy végül mindig angol beszélgetésbe torkollnak a kezdeti heves próbálkozások olaszul, de persze azért lettek egyéb külföldi barátaim is.

Az egyetemet igazán színvonaltalannak találtam

Az alapszakos tárgyaim között egyáltalán nem voltak szemináriumok, a 6 és 12 kredites órák alatt pedig legtöbbször nagyon specifikus témákat vettünk. Sokszor előfordult, hogy olyat vettünk, amit otthon már tanultam, így nem nagyon kötött le az egyetem.

Aztán az év során kiderült, hogy az olaszok sosem diplomáznak 3 év alatt az alapszakon, így végül én is egy év kint töltött idő után, csak következő tanév márciusában diplomázhattam le Firenzében. Persze panaszkodom, de végül az olasz nyelven megírt szakdolgozattal mind a Firenzei Egyetemről, mind az ELTE-ről kaptam diplomát.

Én nem nagyon akartam visszajönni Firenzébe, bár sokan itt maradtak azok közül, akik ugyanezt a képzést csinálták. Aztán végül mégis beiratkoztam itt az Interkulturális tanulmányok szakra. Mindössze azért, mert ezzel visszanyerhettem a csúszást, mivel Olaszországban be lehet iratkozni a mesterszakra akkor is, hogyha már letetted az összes vizsgád, csak a szakdolgozatvédés hiányzik. A mesterszak is hasonlóképpen működik, mint az alap. Egy évet otthon tanultam (ELTE BTK Összehasonlító irodalom- és kultúratudomány szak), majd a második évre kijöttem, és itt fogok diplomázni júliusban.

Bár nagyon ódzkodtam a kijöveteltől, de végül hatalmas megkönnyebbülés volt az érzés, hogy kicsit most már itt is itthon vagyok.

Visszajöttem ugyanannak a kolinak ugyanabba a szobájába, a szekrényben még itt voltak a három évvel ezelőtti paplanhuzataim. Úgyhogy kimaradt a kezdeti idegeskedés, már tudtam, hogy mire számítsak, és végül a második évben elkezdtem megszeretni Firenzét.

Firenze tanulás

Olasz életérzés, ahogyan én láttam

Hozzám nem áll valami közel az, amit itt Firenzében érzékelni az olaszokból. Már ha egyáltalán látni valamit belőlük a sok turistától… Nagyon nagy különbségek vannak Dél-Olaszország és Észak-Olaszország között, s Firenze, pont Itália legelőkelősködőbb, legpuccosabb helye (hol máshol lehetne Gucci múzeum..?), az irodalmi olasz nyelv hazája. Itt kevéssé jellemző a balkonélet, a le-fel teregetett ruhák látványa, és az, hogy reggeltől estig menne a hacacáré az olaszok jóvoltából.

Ehelyett minden irgalmatlanul drága, sokáig tart, míg az ember megtalálja a helyeit, ahol otthon érezheti magát, és még gondosan előkészített toszkán akcentussal köszönve is angolul válaszolnak a kávézókban.

Az olasz fiatalok általában csak tanulni jönnek ide, mert ahogy mindenhol máshol Olaszországban, itt is nagyon nehéz a szakmádban elhelyezkedni. Alig ismerek valakit, aki nem vendéglátásban dolgozik tanulóként, de a frissdiplomások se nagyon reménykedhetnek másban. Van egy közszolgálati rendszer, ami egyéves, napi nyolcórás munkát kínál a saját szakterületeden havi körülbelül 400 euróért. Ez Magyarországon csábító lenne, de itt ennyiből nem lehet megélni, hiszen a legolcsóbb, többekkel megosztott albérlet is 300-nál kezdődik. Ráadásul nagyon kevés százalékban veszik fel utána a közszolgálatot végzetteket, mivel minden évben fixen jön az utánpótlás. Így ez leginkább arra jó, hogy az önéletrajzodban legyen szakmai tapasztalat is, ami persze szuper dolog, de sokan így is, úgy is elterelődnek az eredeti képzettségüktől, mert túl kevés a munkalehetőség az egyes szektorokban.

A külföldiek Olaszországba csak nyaralni jönnek. Tulajdonképpen az dél-olasz fiatalok nagy része is csak nyaralni jár haza, hiszen mind egyre északabbra, ha nem más országokba mennek tanulni. Azon kevés ismerősöm, aki kijött kizárólag dolgozni, maximum a vendéglátásban talált munkát, de még ott is nehezen, olasz tudás nélkül pedig sehol nem alkalmaznak.

Dolce vita?

Mindig szkeptikusan állok azokhoz a megjegyzésekhez, hogy „Jézusom, annyira szerencsés vagy, hogy Firenzében/Londonban/Berlinben/Barcelonában élsz”.

Szerintem is nagyon fontos, hogy az emberek kipróbálják magukat külföldön is, nem csak azért, mert semmilyen más módszerrel nem lehet megtanulni idegen nyelveket anyanyelvi szinten, mint így. De azért is, mert egy teljesen új oldaláról ismeri meg magát az ember.

Nem feltétlen lesz száz százalékosan pozitív élmény, és lehet, hogy ti is könnyezve vergődtök majd a facebook előtt, hogy már megint milyen szuper budapesti programokról maradtok le (mint én), de miközben az ember megismer új kultúrákat, megtanul úgy igazán a saját lábára állni, közben a helyükre kerülnek az otthoni dolgok is.

Értékelni kezdünk olyasmit, ami előtte mindennapos volt, új szemszögből ismerjük meg a saját világunkat, s miközben kiélvezzük egy másik ország minden pozitív és negatív adottságát, mindig szuper érzés hazamenni.

Az olaszországi életről mindenkinek a Dolce vita jut eszébe, de arra nem gondolnak, hogy ha itt él az ember, akkor meg kell küzdenie ugyanazokkal a mindennapi problémákkal, amikkel otthon is találkozik. Sajnos nem egy kétéves nyaralásról volt szó az én esetemben sem, bár életre szóló barátságokat szereztem, és kialakítottam a magam budapesti mindennapjait megalapítva a Cafébabel Firenzét (cafebabel.it/firenze), kolis programokat szervezve, és még sorolhatnám.

És persze a beszámolómnak egy nagyon fontos momentuma, hogy mindkét itt töltött évem alatt ugyanabban a távkapcsolatban éltem, így elég nagy inspirációm volt a hazamenetelre, de azt hiszem így is, úgy is úgy döntöttem volna, ahogy mindig is gondoltam: boldogan eltöltök egy-két hónapot, évet bárhol, de alapvetően Magyarországon szeretnék élni.

Írd meg nekünk te is a történeted!
Szólj hozzá!
Írj nekünk te is!
Brüsszelbe mennék – pro és kontra
Pro és kontra

Brüsszelbe mennék – pro és kontra

Szemügyre vesszük mindazokat a fontos szempontokat, amelyek segítenek tájékozódni abban, hogy milyen is a belga fővárosban élni. A megszokott szempontok mentén haladtunk: megélhetés, havi kiadások, közlekedés, munkaerőpiac és egészségügy, a város kultúrája. Segítségünkre volt a cikk megírásában Zoltán (Keli), aki egy Brüsszelben élő magyar.

Homeworking, ahogy mi látjuk
Lépésröl lépésre

Homeworking, ahogy mi látjuk

Szerte a világon egyre többen választják a távmunkát, hiszen valódi win-win szituációt eredményez.

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat
Önkéntes

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat

Anita az elmúlt évek során alaposan megismerte és sikerrel ki is aknázta az ifjúsági és önkéntes programok nyújtotta lehetőségeket: tréningeken, konferenciákon vett részt, nyelvet tanult Franciaországban, gyakornoki pozíciót töltött be Bulgáriában, és munkájával segítette a Nemzeti Ifjúsági Tanács és az AEGEE nemzetközi diákszervezet budapesti antennájának működését.

Aktív egyetemi évei végeztével azonban, nem veszített korábban megszokott lendületéből, és hamarosan rátalált az Európai Önkéntes Szolgálatra.

Projektjéről, dolgos mindennapjairól és a kinti mindennapok viszontagságairól és örömeiről mesél most nektek interjújában.

Városok, ahol jó diáknak lenni
Top10

Városok, ahol jó diáknak lenni

Mi már tudjuk, hogy melyik az a 10 város, ahol diáknak lenni nagyon jó! És Te?

Balaton Sound MAX medvével
Utazási tanácsok

Balaton Sound MAX medvével

Kicsiny nagyszerű országunk háza tája nyaranta a fesztiváloktól hangos. Ha pedig július és Balaton, akkor már lassan tíz éve mindenkinek ez jut eszébe: Sound, Zamárdi. És olykor az is, hogy két koncert között hol hajtsuk álomra fejünket - vagy mit nézzünk meg a környéken. Ezekhez adunk néhány tippet.

Betegellátás külföldön
Interjúk

Betegellátás külföldön

Noémi 22 éves és 7 hónappal ezelőtt egy rögtönzött ötlet vezérelte külföldre, pontosabban először Angliába. Egy magyar cég utaztatta ki fesztiválokat takarítani és így beutazhatta majdnem egész Európát. Annyira belejött az utazgatásba, hogy azóta megjárta Dániát, Franciaországot és Máltát is. Azonban nem lehet minden felhőtlen, különböző betegségekkel is meggyűlt a baja. Most erről mesél nekünk.

Külföldre mentem

Küldd el nekünk te is a saját történeted!

Legfeljebb 255 karakter.
Csatolt fájlként is feltölthető.
RTF , Word (.doc, .docx) vagy OpenOffice (.odt) dokumentum fájl.
Legfeljebb 5 darab JPEG kép (.jpg, .jpeg kiterjesztésű fájl) tölthető fel.
Feltöltés folyamatban...
×