Egy sikertörténet Angliából. Így építsd fel magad kint lépésről lépésre!

Testnevelés szakon végeztem a főiskolán, így gondolom mondanom sem kell, hogy nem dúskáltam Magyarországon a jobbnál jobb álláslehetőségekben. Mégis államvizsga után, sikerült egyből egy éves szerződést kapnom egy általános iskolában.

A szerződés lejártával viszont nem találtam új állást. Próbálkoztam mindennel, utolsó otthoni állásom egy telefonos eladó állás volt, az az ember voltam, akit mindenki utál, mikor telefonál.

A tanítás utáni nyáron volt lehetőségem kijönni Angliába egy gyerektáborba dolgozni. Angoltudásom nem volt, így az elején elég nehezen mentek a dolgok. Pár hét után azért már kicsit jobb volt, sokat segített, hogy az összes dolgozó a világ minden tájáról volt, így egymást segítettük. Rá egy évre ismét kimentem ebbe a táborba, az angolom már kicsit jobb volt, de még mindig nem voltam magabiztos. A nyár leteltével újra hazamentem, de akkor már tudtam, hogy hamarosan szerencsét fogok próbálni Angliában.

Voltak ismerőseim Londonban, így azt terveztem, hogy kiutazom hozzájuk, fizetek egy kis rezsit, és megpróbálok munkát találni. Míg vártam az utazásom napjára, azért otthonról is nézelődtem állások után. Mivel elég sokat dolgoztam gyerekekkel, így gondoltam nézek au-pair állasokat is.

Így találtam egy családot Wokingban, akik épp au-pairt kerestek, és ráadásul férfit.

Kétszer váltottunk e-mailt meg kétszer telefonon beszéltünk, és mondták is, hogy akkor én leszek az új au-pair. Szóval így kerültem ki Angliába végül 2007-ben. A családot nagyon jól kifogtam, két gyerek volt, egy 8 éves lány és egy 6 éves fiú. Jól neveltek, szülők is rendesek voltak. Náluk laktam, biztosították a szállást, és kaját is. Annyi dolgom volt, hogy a gyerekeknek reggelit és vacsorát kellett adnom, elvinni őket suliba, meg úszni, és kimosni a ruhájukat. De se takarítanom nem kellett, vagy az egész családra főznöm. Nagyon jól kijöttünk egymással, de 5 hónap után úgy döntött a család, hogy visszaköltözik Skóciába, így új meló után kellett néznem. Viszont ez nem volt nehéz, ugyanis hétvégente már akkor is dolgoztam egy kávézóban, így megkérdeztem, hogy felvennének-e főállásba.

Kávézóban kezdtem el dolgozni a au-pair munka után

Fölvettek, és még a család is megengedte, hogy míg nem költöznek el, addig lakhatok náluk, fizettem egy keveset, meg babysitteltem néha, de jól jöttem ki a dologból. A kávézóban jól elvoltam, minimálbért kerestem, de abból jól kijöttem, és elkezdtem élvezni az életet is, amennyire lehetett. Tudtam annyi pénzt spórolni, hogy 2-3szor hazamentem évente, és eljutottam olyan eseményekre, amit csak tévéből láttam addig, mint például a wimbledoni teniszre, vagy a Wembley-be focimeccsre, ami akkor nekem nagy szó volt. Egy idő után kértem, hogy csak a reggeli műszakban dolgozzam, amit teljesítettek, így minden nap 5-14 óráig dolgoztam egy szabadnappal.

Anglia tanítás © Dennis Tang

Hirtelen rengeteg szabadidőm lett, amiben azt vettem észre, hogy egyre több pénzt költök, új laptop, kerékpár, telefon, mp3 lejátszó, stb, de jó érzés volt, hogy simán meg tudtam venni ezeket a dolgokat.

Úgy gondoltam, hogy délutánonként tudnék még dolgozni egy keveset,így nézelődtem részmunka után. Nemsokára találtam egy éttermet, ahova délutánokra kerestek felszolgálót, meg bárost. Első próbanapomon be is tettek a pult mögé, hogy akkor készítsem az italokat. Szerencsére nem kellett koktélokat keverni, csak könnyebb italok voltak, jól is ment, így egyből fel is vettek. Mondtam nekik, hogy 2-3 délután szeretnek dolgozni. Ez így is ment jó pár hétig, mikor elkezdtek beírni 5 napokra hetente. így azért már sok volt, és nagyon fárasztó 5-14 óráig a kávézóban, majd 17-23 óráig az étteremben.

Pár hónap után már nem bírtam ezt a tempót, így rákérdeztem az étteremben, hogy felvennének-e főállásba, egyszer ez a kérdés már bejött. És felvettek!

Itt még mindig csak minimálbérért dolgoztam, ami akkor £6.50 korul volt óránként. Itt nagyon jól éreztem magam, jó volt a társaság, lengyel, spanyol, olasz, német, algír és marokkói munkatársakkal dolgoztam, sokat összejártunk meló után is. A főnököm esküvőjére meg el is mentünk jópáran Lengyelországba. Egy idő után azonban úgy érzetem, hogy váltanom kell, és kicsit a szakmámhoz közelebbi munkát végezni.

Váltani akartam, és jött egy lehetőség életmentőként

Bérletem volt a városi sportkomplexumba, és kezdtem összeismerkedni egy-két dolgozóval. Ők mondták, hogy náluk mindig van felvétel, csak írjak egy e-mailt és nézzük meg mi lesz belőle. Én írtam egy e-mailt, és válaszoltak, hogy most éppen életmentőt keresnek. Na olyan végzettségem nem volt, de azért behívtak egy interjúra. Szerencsére az jól sikerült, de ettől még nem lett végzettségem. Angliában csak helyben szerzett életmentő vizsgával lehet dolgozni. Ez november végen volt, és decemberben pont indult egy tanfolyam. Egy hét az egész, hétfőtől péntekig 9-5-ig, majd szombaton a vizsga. Szerencsére az étteremben is megértettek, hogy a felszolgálás nem az életcélom, így elengedtek egy hétre, de minden nap 6-11-ig így is be kellett mennem.

A tanfolyam alatt jöttem rá, hogy én meg mindig nem beszélem az angol angolt, csak azt, amit a többi bevándorlótól tanultam.

Anglia tanítás © Matthew Rutledge

Szóval a tanfolyam nem volt egyszerű, minden éjjel szótáraztam az aznap hallottakat, hogy megértsem mégis miről volt szó. De csodák csodájára levizsgáztam, így másnap mentem is a központ vezetőjéhez, hogy megvan a vizsga, adjon nekem állast. Ismét megkaptam az állast, amit szerettem volna, és még abba is belementek, hogy akkor kezdjek, amikor én akarok, mert akkor már le volt foglalva egy 10 napos Isztambuli kirándulásom.

Elkezdtem végre jól keresni és rengeteg helyre elutaztam azóta

Ebben a sportközpontban aztán 5 és fél évet dolgoztam életmentőként, jóval több pénzért, mint a minimálbér. Közben betanultam a membership részlegre is, és fél év után elkezdtem úszást is oktatni. Sikeresen "honosítottam" az otthoni úszóedzői végzettségemet, így hivatalosan is úszásoktatóvá váltam. Ezt a helyet nagyon szerettem, rengeteg ismerősöm lett, akikkel eljártunk ide-oda, a munkahely nagyon rugalmas volt szabadságok terén, így végre elkezdhettem hódolni az utazási szenvedélyemnek.

Munkatársak és ismerősök révén olyan helyekre jutottam el, amiről álmodni sem mertem volna. Kétszer voltam Afrikában, nemrég voltam New York-ban és a Niagara-vízesésnél, és rengeteg európai országban is jártam (Franciaország, Törökország, Spanyolország, Hollandia,…)

Volt szerencsém részt venni a londoni olimpia megnyitó ünnepségén is, ami hatalmas élmény volt számomra, hihetetlen érzés volt 80 ezer ember előtt előadni azt a produkciót és olyan emberekkel dolgozni, mint Danny Boyle... Utána pedig több eseményen is néző voltam, és énekeltem a magyar himnuszt egy kajakos aranyérem után.

Közel hat év után újra úgy gondoltam, hogy itt az idő valami másba belefogni

Munkahelyen is történtek változások, nem feltétlenül pozitív irányba, ráadásul már olyan emberek is elkezdtek ott dolgozni, akiket meg én tanítottam úszni... Így fogtam magam, és a város összes iskolájának küldtem egy e-mailt az önéletrajzommal. 16 iskolából 8 válaszol is, hogy köszönik az érdeklődést, de nincs most felvétel, vagy ha van, akkor azt az iskola honlapján megtalálom.

Egy iskola viszont másnap hívott, és szó szerint ennyit mondtak, hogy "szerintünk pont van egy nekem való állás".

Amit kerestek, az az iskolai előkészítőbe tanársegéd, majd a délutánokra testnevelő tanár, aki meg úszást is tud oktatni. Nem voltam teljesen ismeretlen az iskola számára, mert az úszásoktatást abban az uszodában tartottak, ahol én életmentő voltam, és párszor már besegítettem, ha egy tanár épp beteg volt. Szóval behívtak egy interjúra, ami kb 5 percig tartott, a "maradék" 55 percben meg csak körbevezettek a suliban, bemutattak a többi tanárnak, hogy szeptembertől én leszek az új kolléga.

Anglia tanítás © Marie

Mivel magániskoláról van szó, fizetés gyanánt kérdeztek, hogy mennyit kerestem az előző munkahelyemen egy évben mindennel együtt, majd rátettek pár ezer fontot, és azt ajánlották fel.

Természetesen egyből elfogadtam, és 2014 szeptemberétől újra iskolai tanárként dolgozom. A hely az maga a mennyország, kicsi iskola mindössze 200 gyerekkel, de nagyon jól fel van építve minden. Az én osztályomban 23 gyerek van, egy vezető tanár és két tanársegéd. Felszerelések a legújabb technológiájú gépek, interaktív tábla ésatöbbi.

Nagyon jól érzem itt magam, hamar beilleszkedtem, a gyerekek is elfogadtak, úgyhogy most minden rendben van.

Azt kell mondjam tényleg büszke vagyok magamra és arra amit elértem. Sikerült folyamatosan felépíteni az itteni életemet lépésről-lépésre haladva, de hogy aztán mi lesz a következő lépést…, majd jelentkezem!

Írd meg nekünk te is a történeted!
Szólj hozzá!
Írj nekünk te is!
Brüsszelbe mennék – pro és kontra
Pro és kontra

Brüsszelbe mennék – pro és kontra

Szemügyre vesszük mindazokat a fontos szempontokat, amelyek segítenek tájékozódni abban, hogy milyen is a belga fővárosban élni. A megszokott szempontok mentén haladtunk: megélhetés, havi kiadások, közlekedés, munkaerőpiac és egészségügy, a város kultúrája. Segítségünkre volt a cikk megírásában Zoltán (Keli), aki egy Brüsszelben élő magyar.

Homeworking, ahogy mi látjuk
Lépésröl lépésre

Homeworking, ahogy mi látjuk

Szerte a világon egyre többen választják a távmunkát, hiszen valódi win-win szituációt eredményez.

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat
Önkéntes

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat

Anita az elmúlt évek során alaposan megismerte és sikerrel ki is aknázta az ifjúsági és önkéntes programok nyújtotta lehetőségeket: tréningeken, konferenciákon vett részt, nyelvet tanult Franciaországban, gyakornoki pozíciót töltött be Bulgáriában, és munkájával segítette a Nemzeti Ifjúsági Tanács és az AEGEE nemzetközi diákszervezet budapesti antennájának működését.

Aktív egyetemi évei végeztével azonban, nem veszített korábban megszokott lendületéből, és hamarosan rátalált az Európai Önkéntes Szolgálatra.

Projektjéről, dolgos mindennapjairól és a kinti mindennapok viszontagságairól és örömeiről mesél most nektek interjújában.

Városok, ahol jó diáknak lenni
Top10

Városok, ahol jó diáknak lenni

Mi már tudjuk, hogy melyik az a 10 város, ahol diáknak lenni nagyon jó! És Te?

Balaton Sound MAX medvével
Utazási tanácsok

Balaton Sound MAX medvével

Kicsiny nagyszerű országunk háza tája nyaranta a fesztiváloktól hangos. Ha pedig július és Balaton, akkor már lassan tíz éve mindenkinek ez jut eszébe: Sound, Zamárdi. És olykor az is, hogy két koncert között hol hajtsuk álomra fejünket - vagy mit nézzünk meg a környéken. Ezekhez adunk néhány tippet.

Betegellátás külföldön
Interjúk

Betegellátás külföldön

Noémi 22 éves és 7 hónappal ezelőtt egy rögtönzött ötlet vezérelte külföldre, pontosabban először Angliába. Egy magyar cég utaztatta ki fesztiválokat takarítani és így beutazhatta majdnem egész Európát. Annyira belejött az utazgatásba, hogy azóta megjárta Dániát, Franciaországot és Máltát is. Azonban nem lehet minden felhőtlen, különböző betegségekkel is meggyűlt a baja. Most erről mesél nekünk.

Külföldre mentem

Küldd el nekünk te is a saját történeted!

Legfeljebb 255 karakter.
Csatolt fájlként is feltölthető.
RTF , Word (.doc, .docx) vagy OpenOffice (.odt) dokumentum fájl.
Legfeljebb 5 darab JPEG kép (.jpg, .jpeg kiterjesztésű fájl) tölthető fel.
Feltöltés folyamatban...
×