Ne azt nézd, ami otthon van, ez Anglia!

Próbálom nem nyálasan megfogalmazni azt, amit már ezrek megtettek előttem. 2012-ben határoztuk el az egyik barátommal, hogy Londonba költözünk szerencsét próbálni.

Fiatal idealisták lévén hosszasan tervezgettünk és álmodoztunk arról, hogy mennyire jó lesz nekünk kint. Saját lakás bérlése, telefon, kocsi és hasonlók szerepeltek a rövidtávú céljaink között.

Aztán 2013. február 4-én landoltunk a Heathrow-n...

London takarítás © Gareth Williams

London. Sokak foglalkoztak már a témával. Hány magyar próbál szerencsét, mennyire nem vagyunk tisztában a kinti lét nehézségeivel és mennyire naivak vagyunk. Nos, ez valóban így van. A mi választásunk azért esett anno pont az angol fővárosra, mert a későbbi lakótársam anyukája és húga addigra már jó pár éve kint laktak. Innentől kezdve teljesen reális döntésnek tűnt a választás, hiszen ha bármi baj lett volna, rájuk mindig számíthattunk.

Az első időszak az asszimilálódással indult és ezzel együtt a lakás kereséssel, plusz az otthonod elhagyásával járó frusztráció leküzdésével.

És az elején tényleg elhittük, hogy nulla kinti munkahellyel és bármilyen referenciával egy pillanat alatt találunk stúdiólakást, ami a 2-es zónában van és havi 800 fontnál nem drágább. Aranyos tévhitek.

Szerintem első körben akkor ébredtem rá arra, hogy egy senki vagyok odakint, amikor a román ingatlanügynökkel lefolytatott telefonbeszélgetés során egy elég fura környéken azt magyaráztam neki, hogy ugyan még nincsen munkánk, de pénzünk van. Mindezt erőteljes ukrán akcentussal. Ez volt az a sarkalatos pontja az első időszaknak, amikor eldőlt felkeressük a Londoni Magyarokat, bár minden zsigerrel tiltakoztunk ellenük. Utólag csak annyit mondanék róluk: ha teheted, kerüld őket.

Rajtuk keresztül kerültünk ki Golders Green-be. A szobák megnézése közben hallottuk azt a mondatot, ami a későbbiekben szállóigévé vált: "Ne azt nézd, ami otthon van, ez Anglia". Ezzel a lendülettel vetettük bele magunkat a kinti életbe és álláskeresésbe. Tizenhét másik emberrel laktunk együtt és a konyhában ki volt téve a házirend is. Az a ház nem a bulizásra volt, hanem a pihenésre. Na ja. Ekkorra már másfél hónapja voltunk kint és hiába keresgettem folyamatosan munkát senki nem hívott vissza. Kezdtem megijedni és ez mindig rossz döntéseket szül.

Eredetileg pultozni szerettem volna, mert tudtam, hogy az nekem való lenne és csak a megfelelő hely kell a kezdéshez. Mások ezt nem így látták. Ekkor mondta a lakótársam anyukája, hogy a régi munkahelyére keresnek takarítókat. Igazából a mai napig nem értem mit kerestem ott...

London takarítás © Harsha K R

Egy három csillagos szállodában kezdtem el dolgozni a London Eye mellett. A főnökség javarészt románokból állt, első körben nem akartak felvenni, mert túl jó volt az angolom a munkához. És akkor erősködtem, de-de jó lesz ez, meg tudom csinálni. Igazából az ott gulag hangulatban eltöltött 8 hónap erősített meg annyira, hogy már nem nagyon lep meg semmi. A kicsinyes szarrágáson keresztül, az emberek egymáson átgázolásán át, a napi verbális megalázáson keresztül mindent láttam. Meg nyilván jó sok wc-hez tapadt ürüléket.

Közben költöztünk is egyet - ez egy másik mese -, így már több mint egy órát utaztam ebbe az álom munkába, ahonnan többször sírva érkeztem haza.

A végén napi 12 órás beosztásban voltam, mert viszonylag gyorsan rájöttem, hogy az átlag takarítói fizetésből nem fogok megélni. Cserébe annyit sikerült elérni, hogy a heti 60 munkaóra mellé volt két fix szabadnapom. Az első napon csak feküdtem. Rengeteget ittam, de szerintem így kompenzáltam azt, hogy mennyire boldogtalan voltam. Hiába voltak "barátaim", egyrészt mindenkinek megvolt a saját baja, másrészt pedig a saját élete. Nem, nem azt mondom, hogy egy normális emberrel sem találkoztam kint. Vannak és voltak is, hál’ Istennek. Ők rengeteget segítettek.

Tavaly októberben kivettem két hét szabadságot, mert a születésnapomra haza szerettem volna jönni. Mire novemberben visszaértem kiderült a supervisor, aki alá dolgoztam és külön ő kért az emeletére, elkezdett fúrni. Ez, amikor kiderült annyira rosszul esett, hogy pánikrohamom/hisztériás rohamom lett és újból bőgve mentem haza. Ahogy mondtam a lakótársamnak az egész ügyet rájöttem, mennyire nem számítanak ezek a dolgok, amelyek ebben a sekélyes mikro-valóságban történnek. Elkezdtem szervezni a továbblépést.

London takarítás © Nick Page

Az egyik régi ismerősöm pár hónapja szintén Londonban kötött ki, vele találkoztam. Emlékeim szerint az sem volt egy jó pillanata az életemnek, így szintén kissé frusztráltan érkeztem meg. Addigra persze több ember pedzegette azt a gondolatot, “miért nem mondok fel”?! A vele való beszélgetés volt az utolsó szög a takarítói karrierem koporsójába. Mondta, hogy hozzájuk keresnek alkalmakra felszolgálókat, leszervez nekem egy próbanapot. Ebben az időszakban már fogytam 10 kg-t és rettenetesen rossz lelkiállapotban voltam.

Az étterem egy teljesen más világ volt. Rengeteg ember vett körül nap, mint nap, a munkatársak sokkal nyitottabbak voltak és egész kedvesek is. Következő héten felmondtam a szállodában és olyan érzés volt, mintha egy hatvan tonnás sziklát gurítottak volna le a mellkasomról. Üröm az örömben: költöznünk kellett karácsony után.

London takarítás © Sean Oliver

Ezt lelkileg már tényleg nehezen viseltem. Nyilván nem csak maga a tény, hogy új lakást kell találni, hanem a körülmények miatt is. Ekkorra erősen érlelődött bennem a hazaköltözés gondolata. Leginkább a "miért mindig én szopok" attitűd miatt. És hiába lett az új munkahelyem kilométerekkel jobb, mint az előző, már több nehézséget nehezen viseltünk el.

Ha valaki látta a Trainspotting-ot, akkor valami hasonló drogtanyát képzeljen el Willesden Green-ben. Éjfél utáni zongoraszóra és furulya dallamaira aludhattam el, miközben a lenti szomszéd a DSS lakásában a 3 különböző apától született gyerekeivel üvöltött és szívott. De azt non stop. Ebben a hangulatban vettünk egy jegyet haza 2014. április 6-ra, bár végül csak én jöttem. Úgy voltam vele: semmi olyat nem hagyok kint, amit ne tudnék újjáteremteni. Az utolsó 3 hónapot pedig maximálisan kiélveztem és elkezdtem egy kicsit élni. Szerintem a hazaköltözés tudata is benne volt, hogy egy perc alatt elengedtem a nyomortanyán uralkodó körülményeket, hiszen tudtam, csak átmeneti.

Az utolsó időszak jó hangulatban telt, és így sokkal nehezebb volt hazaköltözni. Viszont a döntésemet nem bántam meg. Mármint néha igen, de sok szempontból mégsem. Azt sem, hogy kipróbáltam milyen London. Érdekes.

És, hogy mi a tanulság mindebből? Nem tudom. Ne legyetek kishitűek, ne vállaljatok el olyan munkát, aminél tudjátok, hogy ezerszer több van bennetek, legyenek céljaitok kint, ne kerüljetek senki befolyása alá, kerüljétek el a Londoni Magyarokat, vagy ne tervezzetek velük hosszútávra és ha lehet próbáljatok meg külföldi lakótársakat keresni. Mondjuk ezek is csak tanácsok, aztán mindenki azt csinál, amit akar. Én is így tettem.

Írd meg nekünk te is a történeted!
Szólj hozzá!
Írj nekünk te is!
Brüsszelbe mennék – pro és kontra
Pro és kontra

Brüsszelbe mennék – pro és kontra

Szemügyre vesszük mindazokat a fontos szempontokat, amelyek segítenek tájékozódni abban, hogy milyen is a belga fővárosban élni. A megszokott szempontok mentén haladtunk: megélhetés, havi kiadások, közlekedés, munkaerőpiac és egészségügy, a város kultúrája. Segítségünkre volt a cikk megírásában Zoltán (Keli), aki egy Brüsszelben élő magyar.

Homeworking, ahogy mi látjuk
Lépésröl lépésre

Homeworking, ahogy mi látjuk

Szerte a világon egyre többen választják a távmunkát, hiszen valódi win-win szituációt eredményez.

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat
Önkéntes

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat

Anita az elmúlt évek során alaposan megismerte és sikerrel ki is aknázta az ifjúsági és önkéntes programok nyújtotta lehetőségeket: tréningeken, konferenciákon vett részt, nyelvet tanult Franciaországban, gyakornoki pozíciót töltött be Bulgáriában, és munkájával segítette a Nemzeti Ifjúsági Tanács és az AEGEE nemzetközi diákszervezet budapesti antennájának működését.

Aktív egyetemi évei végeztével azonban, nem veszített korábban megszokott lendületéből, és hamarosan rátalált az Európai Önkéntes Szolgálatra.

Projektjéről, dolgos mindennapjairól és a kinti mindennapok viszontagságairól és örömeiről mesél most nektek interjújában.

Városok, ahol jó diáknak lenni
Top10

Városok, ahol jó diáknak lenni

Mi már tudjuk, hogy melyik az a 10 város, ahol diáknak lenni nagyon jó! És Te?

Balaton Sound MAX medvével
Utazási tanácsok

Balaton Sound MAX medvével

Kicsiny nagyszerű országunk háza tája nyaranta a fesztiváloktól hangos. Ha pedig július és Balaton, akkor már lassan tíz éve mindenkinek ez jut eszébe: Sound, Zamárdi. És olykor az is, hogy két koncert között hol hajtsuk álomra fejünket - vagy mit nézzünk meg a környéken. Ezekhez adunk néhány tippet.

Betegellátás külföldön
Interjúk

Betegellátás külföldön

Noémi 22 éves és 7 hónappal ezelőtt egy rögtönzött ötlet vezérelte külföldre, pontosabban először Angliába. Egy magyar cég utaztatta ki fesztiválokat takarítani és így beutazhatta majdnem egész Európát. Annyira belejött az utazgatásba, hogy azóta megjárta Dániát, Franciaországot és Máltát is. Azonban nem lehet minden felhőtlen, különböző betegségekkel is meggyűlt a baja. Most erről mesél nekünk.

Külföldre mentem

Küldd el nekünk te is a saját történeted!

Legfeljebb 255 karakter.
Csatolt fájlként is feltölthető.
RTF , Word (.doc, .docx) vagy OpenOffice (.odt) dokumentum fájl.
Legfeljebb 5 darab JPEG kép (.jpg, .jpeg kiterjesztésű fájl) tölthető fel.
Feltöltés folyamatban...
×