Vándorcirkusz – I. rész

Igazándiból nem gondoltam én ezt át, jócskán bajban vagyok. Nem gondoltam bele, hogy mégis hogyan lehetne 3 országot, 6 munkahelyet és 7 költözést összefoglalni. Azt hiszem sehogy, mégis megpróbálom.

Aki kenyérárra meg olcsó repjegy tippre vágyik, annak most szólok; felesleges tovább olvasnia. Már régen nem gondolkodom forintban, és néha az az érzésem, hogy én vagyok a világ egyik legnagyobb idiótája, mert mindig horribilis áron repülök.

De kezdjük inkább az elején.

Magyarország, rákészülés a kiköltözésre

amszterdam vándorcirkusz
© Harry

Kicsit, több, mint három éve hagytam el kis hazánkat a párommal, akivel azóta össze is házasodtunk. Ha azt mondom, hogy az utóbbi éveimben nagyjából ő volt az egyetlen biztos pont az életemben, akkor azt hiszem kicsit sem túlzok.

Három évvel ezelőtt, egy friss diplomával a kezemben, két viszonylag folyékony (vagy hát akkor én azt hittem, hogy az) nyelvtudással, némi spórolt pénzzel, jó adag optimizmussal és egy csipet naivitással felszerelve nekivágtunk az ismeretlen nagyvilágnak.

A páromhoz képest tengernyi előnyöm volt: beszeltem idegen nyelvet és volt fél évnyi németországi Erasmus-diák tapasztalatom. Meg mehetnékem, de nagyon! Nem terveztünk hosszú időre, nem terveztünk örökre. Csak kicsit körülnézni, nyelvet tanulni, világot látni.

Némi osztás-szorzás után Amszterdamra esett a választásunk, én úgy gondoltam ha összecsapom az angolomat meg a németemet, majd biztos kijön belőle a holland. Hónapokat készültünk az útra: bújtuk az internetet infókert, spóroltunk, a párom beiratkozott egy rapid angol nyelvtanfolyamra (amiről bátran kijelenthetem, hogy az ég egy adta világon semmit sem ért), én munkát kerestem, telefonon interjúztam.

Aztán egy szép májusi reggelen a hónunk alá csaptuk a fejenként 23 kilónyi jövőnket, könnyes és irtózatosan nehéz búcsút vettünk mindenkitől, hogy a Malév egyik azóta feledésbe merült járatával meg se álljunk egészen a biciklik városáig.

Hollandia

amszterdam vándorcirkusz

Sohase fogom elfelejteni az első perceinket tulipánországban: a májusi 30 fokból megérkezni a ködös, esős 15 fokba nem volt épp kellemes.

Ha visszagondolok az első napjainkra, nem kérdés, hogy nem indulnék neki újra. Az egyik legolcsóbb (és legkoszosabb) hostelben aludtunk, aminek a foglalását napról napra hosszabbítgattuk meg, mert nem tudtuk melyik lesz az első este, amit végre a "saját" lakásban tölthetünk.

Ezerszer eltévedtünk a városban, olcsó kaját ettünk, és reménykedtünk, hogy holnaptól lesz lakás, lesz munka. Közben aggódva számolgattuk, hogy meddig is tart meg ki a pénzünk...

A kiutazásomkor egyébként már két személyes-interjú is lapult a zsebemben, mindkettő német-angol ügyfélszolgálatos munkakörre. Mindkét helyre fel is vettek.

A páromnak nyelvtudás híján kicsit nehezebb dolga volt, de rendületlenül járta a hoteleket az előre bemagolt mondókájával. Egy ismerős ismerősén keresztül végül felvették egy hotelbe takarítónak. Valami csoda folytán lakást is pár nap alatt találtunk.

Hogy mi magyarok otthon mennyire burokban éltünk, arra nagyon gyorsan rájöttem.

Az első főbérlőnk egy muszlim (szerű) fazon volt, akinek mosodája volt a belvárosban. A felesége örökké színes sálakba volt bugyolálva es fekete teával kínált, ahányszor a mosodában jártunk.

Noha az elválásunk nem volt éppen baráti, igenis sokat köszönhetünk Mustafa-nak: a saját autójával segített nekünk a költözésben. Akkor azt mondta arra emlékeztetjük, ahogy anno ő is neki indult az életének. (Azóta se tudom ez jót jelent-e vagy rosszat.) Bérleti szerződés persze nem volt, pedig kértem.

A környék, ahova költöztünk 85%-ban feketék által lakott környék volt. Igazából soha semmi incidensünk nem volt, de gyorsan megtanultuk, hogy itt nem kellene úgy megbámulni egymást, mint ahogy az odahaza módi (és ami máig rettenetesen zavar mikor otthon járok), illetve az alkalmazkodó képességünket is gyorsan kellett nyújtani, tágítani. A lakást egyébként egy szerb sráccal és egy belga párral osztottuk meg.

amszterdam vándorcirkusz
© Andrés Nieto

A későbbiekben aztán laktunk rövid ideig egy olyan fazon lakásában, aki 2 hónapos ázsiai körútra ment (vonattal!), megismerkedtünk pár magyarral is, és végül velük költöztünk össze hosszabb időre. Nem kertelek: vannak szép emlékek, és szörnyűek is. Közben gyorsan felvettük a város ritmusát: fel-alá bringáztunk, élveztük a napsütést a Vondel-parkban, húst sütöttünk a hátsó kertben, nyelvet tanultunk.

Ha volt valami, amit már ekkor megtanultunk és sokak példáján láttunk: kiköltözni egy idegen országba és ott megragadni bizony kemény meló. Lehetsz akármilyen lelkes, vagy akármennyire szorult helyzetben, a végén neked kell utánajárni a dolgoknak, ezt senki se fogja megtenni helyetted.

Volt olyan régi ismerősünk, aki segítségünkkel telepedett le a városban, de akadt olyan is, aki a segítség ellenére se volt képes egyről a kettőre lendülni, és úgy hagyta ott Hollandiát, hogy igazából soha egy pillanatra se próbált meg gyökeret ereszteni.

Ekkor fogalmazódott meg bennem az, amit azóta is szentül hiszek: aki nem elég talpraesett, hogy otthon munkát találjon, az máshol se fog. Akadhat persze ellenpélda, segítség, szerencse, akármi..., de ehhez akkor is tartom magam.

A munkaim során több nációval dolgoztam együtt: leginkább németekkel es hollandokkal. Honfitársakkal időről-időre összefutottunk: volt, aki a barátunk lett, volt, aki nem.

14 hónapot éltünk Amszterdamban. Nekem akkoriban már nagyon elegem lett az ügyfélszolgálatos munkából, másra, többre vágytam. Pályafutásom során többször kerültem munkaerő toborzókkal kapcsolatba, és ez idő alatt szépen-lassan megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy "ezt én is tudnám csinálni".

Végül a szerencsém úgy hozta, hogy egy cég munkát ajánlott toborzóként – Angliában. Rövid mérlegelés után elfogadtam az állást, így fogtuk az igencsak megnövekedett létszámú és tartalmú motyónkat és átköltöztünk a ’Ködös Albionba’.

Folytatása következik... ITT!

Írd meg nekünk te is a történeted!

Olvasóink további történetei

Szólj hozzá!
Írj nekünk te is!
Brüsszelbe mennék – pro és kontra
Pro és kontra

Brüsszelbe mennék – pro és kontra

Szemügyre vesszük mindazokat a fontos szempontokat, amelyek segítenek tájékozódni abban, hogy milyen is a belga fővárosban élni. A megszokott szempontok mentén haladtunk: megélhetés, havi kiadások, közlekedés, munkaerőpiac és egészségügy, a város kultúrája. Segítségünkre volt a cikk megírásában Zoltán (Keli), aki egy Brüsszelben élő magyar.

Homeworking, ahogy mi látjuk
Lépésröl lépésre

Homeworking, ahogy mi látjuk

Szerte a világon egyre többen választják a távmunkát, hiszen valódi win-win szituációt eredményez.

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat
Önkéntes

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat

Anita az elmúlt évek során alaposan megismerte és sikerrel ki is aknázta az ifjúsági és önkéntes programok nyújtotta lehetőségeket: tréningeken, konferenciákon vett részt, nyelvet tanult Franciaországban, gyakornoki pozíciót töltött be Bulgáriában, és munkájával segítette a Nemzeti Ifjúsági Tanács és az AEGEE nemzetközi diákszervezet budapesti antennájának működését.

Aktív egyetemi évei végeztével azonban, nem veszített korábban megszokott lendületéből, és hamarosan rátalált az Európai Önkéntes Szolgálatra.

Projektjéről, dolgos mindennapjairól és a kinti mindennapok viszontagságairól és örömeiről mesél most nektek interjújában.

Városok, ahol jó diáknak lenni
Top10

Városok, ahol jó diáknak lenni

Mi már tudjuk, hogy melyik az a 10 város, ahol diáknak lenni nagyon jó! És Te?

Balaton Sound MAX medvével
Utazási tanácsok

Balaton Sound MAX medvével

Kicsiny nagyszerű országunk háza tája nyaranta a fesztiváloktól hangos. Ha pedig július és Balaton, akkor már lassan tíz éve mindenkinek ez jut eszébe: Sound, Zamárdi. És olykor az is, hogy két koncert között hol hajtsuk álomra fejünket - vagy mit nézzünk meg a környéken. Ezekhez adunk néhány tippet.

Betegellátás külföldön
Interjúk

Betegellátás külföldön

Noémi 22 éves és 7 hónappal ezelőtt egy rögtönzött ötlet vezérelte külföldre, pontosabban először Angliába. Egy magyar cég utaztatta ki fesztiválokat takarítani és így beutazhatta majdnem egész Európát. Annyira belejött az utazgatásba, hogy azóta megjárta Dániát, Franciaországot és Máltát is. Azonban nem lehet minden felhőtlen, különböző betegségekkel is meggyűlt a baja. Most erről mesél nekünk.

Külföldre mentem

Küldd el nekünk te is a saját történeted!

Legfeljebb 255 karakter.
Csatolt fájlként is feltölthető.
RTF , Word (.doc, .docx) vagy OpenOffice (.odt) dokumentum fájl.
Legfeljebb 5 darab JPEG kép (.jpg, .jpeg kiterjesztésű fájl) tölthető fel.
Feltöltés folyamatban...
×