Interjúk

Geszti Péter és a kivándorolt magyarok - Interjú

Már több mint félmillióan látták Geszti Péter legújabb,nagy port kavaró „Hungarian in Europe” című dalát. Interjú a közösségi videoklipről, a keserédes dalról, a kritikákról, na meg a kivándorlásról.

hungarian in Europe
© Lwp Kommunikáció

A legújabb elvándorlási hullámról a migrációkutatók szerint 2010 óta beszélhetünk, míg ez a dal 2012-ben született meg. Mi volt ennek az apropója? Volt valami személyes oka annak, hogy ehhez a témához nyúltál?

Sokszor, amikor koncertezni megyünk, beülünk tizenhárman a kocsiba és bizony minden egyes utazás alkalmával előkerülnek azok a történetek, hogy a zenésztársaink közül éppen kik mentek ki külföldre. Ki ment el Párizsba vagy Londonba zenélni, ki az, aki már korábban kint volt és most megint visszament. Elég sokan vannak olyanok, akik azért döntöttek így, mert úgy érezték, hogy itthon beszűkültek a lehetőségeik. Ráadásul a zene az a művészeti ág az építészeten kívül, ami abszolút univerzális, így a zenésztársadalomban is egyértelműen megtalálható ez a jelenség.

Több mint 300 kisfilm érdekezett a külföldi magyaroktól a közösségi videokliphez. Milyen életutak körvonalazódtak a beküldött videókból? Volt valami közös azokban, akik részt vettek a klip készítésében?

Mi nem arra vállalkoztunk, hogy konkrét életutakat mutassunk be. De rengetegen küldtek be posztokat és kommenteket is a videók mellé, amelyek magukért beszélnek. Meglepően sok fajta sors bontakozik ki ezekből. Általában nagyon eltérő véleményük van arról, hogy érdemes-e hazajönni vagy sem. A legtöbb elvándoroltnak hiányzik a hazája, csak alapvetően a máshol megszerzett egzisztenciális biztonság felülírja a honvágyat. Egy része az elvándoroltaknak pedig már kifejezetten úgy néz vissza Magyarországra, hogy bárhova, csak ide ne. Ennek sokszor hangot is adnak. Mások pedig ezzel nem értenek egyet, és ez is az oka annak, hogy ilyen konfliktusos ez a téma.

Ez az oka annak is, hogy ennyire sokféle reakció érkezett a dalra? Mi a véleményed a kritikákról, amiket kaptál?

Sok oka van annak, hogy ennyi komment érkezett a témára. Az egyik, hogy maga a közösségi videoklip egy innovatív műfaj, kicsit jobban segít beleérezni a valóságba, hitelesíti a mondanivalót. A másik az, hogy egy jelenlévő társadalmi konfliktuspontot mutat. Lehetett tudni, hogy akármit csinálok ezzel a témával, abból balhé lesz. Az, hogy ezt ráadásul az én személyem artikulálja, ismét egy kulturális és politikai törésvonalon ítéltetik meg. Szerintem egy dal nem tör senkinek az életére, csak megjeleníti azt, amit ez esetben én gondolok, és érzek a témával kapcsolatban. Problémát nem szeretnék ebből csinálni, ízlésről pedig nem érdemes vitatkozni. 5-10 év múlva már senki nem fog a kritikákon rágódni. Ami majd akkor is fontos lesz, az maga a dalszöveg, a zene, az érzés. Úgyis azok fogják hallgatni, akiknek ez jelent valamit, és talán csodálkozni fognak, hogy milyenek voltunk 2014-ben.

Mi volt a célod a „Hungarian in Europe”-al? Mi az üzenet?

Nem mondtam ki semmi olyat, hogy jó vagy rossz, hogy elmentél, vagy olyat, hogy gyere haza. Ahogy azt sem mondtam, hogy maradj kint. Ilyen üzenetek nincsenek benne. A téma ennél sokkal összetettebb, ezért van az, hogy mindenki máshogy értelmezi. A saját környezetemben is mindenkinek mást jelent, láthatóan az emberek saját előítéletessége és saját kulturális beállítottsága dönti el azt, hogy mit ért belőle, és azt, hogy tetszik-e neki. Itt pedig már régen nem a zenéről és a szövegről beszélünk, hanem a magyar társadalomnak arról a traumatikus jelenségéről, hogy elveszítette a hitét a demokráciában, amit korábban a jóléttel azonos fogalomnak gondolt. A klip sok heves, szélsőséges reakciót váltott ki, és nekem úgy tűnik, hogy a magyar pártpolitikai elmebajnak köszönhetően a globális magyarság is szétszakadt. Ezen ez a nóta nem tud változtatni, és nem is akar.

Ha már a reakcióknál tartunk, a legtöbb kritikát talán a „legal Asian” kifejezés váltotta ki a refrénben. A kint élő magyarok egy része kifejezetten kikérte magának ezt a részt, mivel úgy érzik, hogy ezzel nem tudnak azonosulni.

Úgy látszik, hogy az emberek nem figyelnek igazán, hogy mi történik ebben az országban. Azt, hogy mi egy „félázsiai népség” vagyunk, a magyar miniszterelnök mondta, és ez erre egy keserű utalás. Én egészen mást gondolok a magyar kultúrális identitásról, és ennek is ad hangot ez a kitétel a refrénben. Kétségtelen, hogy bonyolultra írtam ezt a dalszöveget, és kevesebben értik, mint ahányan szidják. Sokféleség jelenik meg benne szövegben és zenében is, ráadásul van benne egy kis önirónia, és valószínűleg ez is kiverte a biztosítékot. Ha valaki elmélyed a szöveg elemzésében, akkor szerintem teljesen egyértelmű, hogy miről szól. Amikor elfogyott a regiment, akkor menni kell, és ez fájdalmas, de túl kell élni – lehetőleg pozitív szemlélettel. Azt gondolom, hogy ez nem csak egzisztenciális kérdés, hanem kulturális kérdés is. Nem csak azért érzik itthon rosszul magukat az emberek, mert keveset keresnek. Hanem mert nincs perspektíva, nincs innováció, társadalmi közmegegyezés, és kulturális értelemben is zárt gettókban fuldoklik sok ember. A Hungarian in Europe fogadtatása is pontosan ezt igazolta számomra. Az egyik külföldön élő magyar úgy fogalmazott, hogy pont az a probléma, ahogy egy ilyen tartalomra itthon reagálnak a szélsőséges, másokat terrorizáló megmondók, és ezzel megmérgezik a közérzetet. Ez is magyarázza, hogy ő miért ment el, és miért nem szándékozik hazajönni.

Szerinted érdemes kimenni külföldre? Jobb külföldön? Vagy jobb itthon?

Erre annyi válasz van, ahány család, ahány egyéni sors. Valahol talán ezt kéne elfogadni mindannyiunknak, hogy a világ bonyolult, és hogy az összetett problémákra nincsenek egyszerű válaszok, végleges igazságok. Annak örülni kell, hogy mindenkinek megvan a maga szabadsága, hogy elmondhatja, amit gondol, és úgy cselekedhet, ahogy akar. Szerintem egy kérdés van: hogy az elvándorlás szándékból vagy kényszerből fakad. Ha valakinek ez szándékból fakad, az jó. Ezt a 80-as években még nem lehetett megtenni, élvezze ki-ki, hogy most már lehet. A gond viszont az, hogy manapság nem azért mennek el az emberek, mert kíváncsiak a világra – bár ilyen is van, de az csak egy kis töredék. Inkább kényszerből mennek el, mert elfogyott a munka és a levegő. Persze, máshol is van munkanélküliség és kivándorlás, nálunk azonban mostanra lett nagy, közös, fájdalmas élmény, aminek hatásaival szembesülünk.

A dal hatására változott a véleményed a témáról?

Amikor elkezdtem a dalt összerakni, akkor abból az érzésből született, hogy megütött ismerőseim drámája. Ráadásul ez már a sokadik ilyen hullám a magyar történelemben, és nyilván ez is mutat valamit. Közben megértettem, hogy a kivándorlásnak lehetnek előnyös oldalai is egyes személyek számára – bár alapvetően ezeket a pozitív fordulatokat is többnyire a kényszer szülte. Úgyhogy ez a dal egy keserédes ízt hordoz. A keserédes viszont nem mindenkinek jön be, mert ez egy bonyolult íz. Megoszt, mint a chilis csokoládé. Egy biztos: nagyon nehéz fenntartani az egzisztenciát itthon és külföldön is. Talán külföldön még küzdelmesebb, magányosabb. Akik úgy érzik itthon, hogy fuldokolnak, azoknak egy része már elment, a másik része pedig tervezi, és el fog menni. Talán egy nap hazahoznak valamit, amiből mindannyian tanulhatunk.

Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkekről, akkor nyomj egy like-ot a Külföldre mennék Facebook oldalára!

Szólj hozzá!
Külföldre mentem

Olvasóink történetei

  • Az álmokért igenis küzdeni kell!

    Az álmokért igenis küzdeni kell!

    Fruzsina vagyok, az Európai Olimpiai Bizottság (EOB) Európai Uniós irodájának az irodavezetője. Én vezetem az iroda teljes könyvelési folyamatait, intézem az adminisztrációs dolgokat, illetve a céges események szervezésében veszek részt.

    Fruzsi
  • Második külföldi utam: a Kínai Népköztársaság

    Második külföldi utam: a Kínai Népköztársaság

    2014 januárjár: az AIESEC hallgatói szervezetében végzett aktív munkámért elismerésben részesítettek; majdnem ingyen kaptam egy nagy lehetőséget. Az úti cél nem lehetett más, csak Ázsia, ahonnan is barátokat szereztem, tehát ok az volt bőven.

    Lázár Gergely
További történetek >>>
Brüsszelbe mennék – pro és kontra
Pro és kontra

Brüsszelbe mennék – pro és kontra

Szemügyre vesszük mindazokat a fontos szempontokat, amelyek segítenek tájékozódni abban, hogy milyen is a belga fővárosban élni. A megszokott szempontok mentén haladtunk: megélhetés, havi kiadások, közlekedés, munkaerőpiac és egészségügy, a város kultúrája. Segítségünkre volt a cikk megírásában Zoltán (Keli), aki egy Brüsszelben élő magyar.

Homeworking, ahogy mi látjuk
Lépésröl lépésre

Homeworking, ahogy mi látjuk

Szerte a világon egyre többen választják a távmunkát, hiszen valódi win-win szituációt eredményez.

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat
Önkéntes

Aki egyszer elindul a felfedezés útján, hamar függővé válhat

Anita az elmúlt évek során alaposan megismerte és sikerrel ki is aknázta az ifjúsági és önkéntes programok nyújtotta lehetőségeket: tréningeken, konferenciákon vett részt, nyelvet tanult Franciaországban, gyakornoki pozíciót töltött be Bulgáriában, és munkájával segítette a Nemzeti Ifjúsági Tanács és az AEGEE nemzetközi diákszervezet budapesti antennájának működését.

Aktív egyetemi évei végeztével azonban, nem veszített korábban megszokott lendületéből, és hamarosan rátalált az Európai Önkéntes Szolgálatra.

Projektjéről, dolgos mindennapjairól és a kinti mindennapok viszontagságairól és örömeiről mesél most nektek interjújában.

Városok, ahol jó diáknak lenni
Top10

Városok, ahol jó diáknak lenni

Mi már tudjuk, hogy melyik az a 10 város, ahol diáknak lenni nagyon jó! És Te?

Balaton Sound MAX medvével
Utazási tanácsok

Balaton Sound MAX medvével

Kicsiny nagyszerű országunk háza tája nyaranta a fesztiváloktól hangos. Ha pedig július és Balaton, akkor már lassan tíz éve mindenkinek ez jut eszébe: Sound, Zamárdi. És olykor az is, hogy két koncert között hol hajtsuk álomra fejünket - vagy mit nézzünk meg a környéken. Ezekhez adunk néhány tippet.

Betegellátás külföldön
Interjúk

Betegellátás külföldön

Noémi 22 éves és 7 hónappal ezelőtt egy rögtönzött ötlet vezérelte külföldre, pontosabban először Angliába. Egy magyar cég utaztatta ki fesztiválokat takarítani és így beutazhatta majdnem egész Európát. Annyira belejött az utazgatásba, hogy azóta megjárta Dániát, Franciaországot és Máltát is. Azonban nem lehet minden felhőtlen, különböző betegségekkel is meggyűlt a baja. Most erről mesél nekünk.